Fecske Csaba: Gyerekversek

2020. október 25., 22:23
Benczúr Gyula: Gyermekeim (olaj, vászon, 39 × 80 cm, 1881, Magyar Nemzeti Galéria) – Forrás: Wikimedia Commons

Minty a pint

A föld alatti sötétben
vakond busong,
vak Ond bundája fekete,
ő egy morcos kis remete,
reggeltől estig ás csak ás,
az ásóláb lám nagy csapás.
A kertben mozgó kupacok,
a kupacokon kukacok,
örülnek tyúkok, kakasok,
mert jó, hogy ilyen sok a sok.
Tavasz van végre, gyönyörű!
csurom zöld már a lomb, a fű,
kiszínesedik a világ
kinyílik a sok szép virág:
libbennek kékek és lilák,
fehérek, sárgák, pirosak,
kertek és mezők csinosak.
Rigó, csíz, kenderike, pinty
vidáman fújja, minty a pint.

Tűzoltó megy el az ablakod alatt

Nyár van most, forró nyár,
tűz-ingben tarlón jár.
Tarlón jár tűz-ingben,
kínjában fölszisszen.

Forrásvíz, szomjoltó,
lángol két tűzoltó.
Tűzoltó hogy lángol,
füst s láng dől orrából.

Minden tűz ellobban,
víz voltam álmomban,
álmomban víz voltam,
tűzoltót oltottam.

Élet

Én azt mondom, szép az élet,
onnét tudom ezt, hogy élek.
Már a mumustól se félek,
mosolyog bennem a lélek.

Évek, drága semmiségek,
izgi mostanok és régek,
jó, hogy a bőrömbe férek.
Én senkivel nem cserélek.

Toyotám

Toyotám csodaszép járgány,
suhanunk autósztrádán,
nem is egy futamot nyert ám,
ezerért nem adom verdám.

Amikor autóm gyorsít,
megelőz Jaguárt, Porschét,
amikor autóm fékez,
tudom én nem a vég még ez.

Híresek

Volt két koma:
Hepe, Hupa.
Nem szerette őket senki,
se én, se te.
Hepe suta volt,
Hupa sete.
Mind a kettő mint a gyalogösvény
buta.
A szakmájuk tengelytörő.
Tudott róluk tatár, török,
már akkor sok tengely törött,
rossz hírük immár örök.
Fölöttük most pálcát török:
gyorsan ide kapa, lapát,
betemetjük a két komát,
Hepét, Hupát,
és az egész retyerutyát,
a földön minden hepehupát.
Nahát!

Már van bajuszom

Nekem mindenki parancsol,
a vezényszó hangosan szól:
„Ne ide ülj, ne oda állj,
ne bőgjél már, ne kiabálj!”
Leettem a tiszta inget,
amiért anya megintett,
pedig olyan csudi szép folt,
igaz, egy kicsikét szétfolyt,
ez még tegnap, vagyis rég volt,
mára szófogadó lettem,
sóskafőzeléket ettem.
Azt mondják, ha sokat eszek,
apánál is nagyobb leszek.
Sőt! fölérek majd az égig,
csodálkozva néznek végig.
Megbámulnak utcán, buszon,
már van – lekvárból – bajuszom.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 24-i számában.)