Luca
Peti azt mondja nagyapának,
hogy undorodik
a füstölt sertésnyelvtől,
nem kér belőle,
mert az az állat szájából való.
– Eszem helyette inkább lágytojást,
jelenti ki jókedvűen.
Nagyapa erre odaszól a nagyinak:
– Miután elkészítetted
a kis finnyásnak a lágytojást,
nehogy elkezdjél varrni,
mert ma Luca napja van,
s aki ilyenkor varr,
bevarrja a tyúkok fenekét,
és nem fognak tudni tojást tojni.
Petinek csak most esik le,
honnét is való a tojás.
Elpirul, s hogy leplezze magát,
megeszik egy szeletet
a füstölt sertésnyelvből is.
Közmondások
Nagyapa kopasz.
Amióta azt olvasta,
hogy az okos haj
elhagyja a buta fejet,
parókát hord.
Múltkor meglátogatta
az egyik távoli rokona,
akit nagyon régen nem látott.
Amikor találkoztak,
a vendég levette a kalapját,
majd megsimogatva
kopasz fejét,
csak ennyit mondott mosolyogva:
– A buta haj elhagyja az okos fejet.
Nagyapa nem tudott
megszólalni a meglepetéstől.
Hát így higgyen az ember
a közmondásoknak.
Piros hó
Apu és anyu összevitatkoztak,
aminek az lett a vége,
hogy apu elköltözött.
Másnap sms-t írt anyunak,
mindenért elnézést kért,
csak bocsásson meg neki.
Én is kértem anyucit,
béküljenek ki,
közeledik a karácsony,
szeretném, ha apu visszaköltözne.
Anyu azt válaszolta,
majd akkor, ha fehér hó helyett
piros fog hullani.
Erre a piros színű gyurmából
csináltam egy piros hóembert.
Amikor anyu meglátta,
nem hitt a szemének.
Én meg azt mondtam neki,
nem tehetek róla,
ha piros hó esik,
az ember olyan színű hóból
építi a hóembert,
amilyen van.
Kakaslépés
Nem szeretem, ha télen
már délután sötét van.
Ne félj, karácsony után majd
kezdenek hosszabbodni a
a nappalok, magyarázza a nagyi.
Minden nap egy kakaslépéssel,
mondja a nagyapó.
Igen ám, de nekünk
nincs is kakasunk,
szólal meg a kisöcsém,
aztán hozzáteszi:
Kakast akarok karácsonyra,
egy igazi kiskakast, kukurikú!
De mi lesz, ha két kis
kakas összeveszik?
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)
Ma éppen csendes volt a ház, nem hallatszott sem kacagás, sem a kis lábak dübörgése. Sára ugyanis szomorúan szipogott a kanapé támlájára borulva. Az öreg heverő vigasztalón ölelte, a napocska csalogatóan villantotta meg sugarait, de a kislány ebből semmit nem vett észre. Leheletével bepárásította az ablakot, és pici ujjával szívecskét rajzolt rá.
Azon a napon, amikor nem akart elállni az eső, és az ablakokon nem lehetett az utcára kilátni, Gazda betelepedett a bordó fotelbe, és maga elé terítette az újságot. Ezt különösen szeretem, mert olvasás után megkapom a lapokat, és annyi darabra tépem, amennyire csak kedvem tartja. Néha gombóccá gyűr egy-egy oldalt, és odagördíti hozzám, mintha nem tudnám megkülönböztetni a labdától.
A délutáni nap beragyogta a tájat mosolyával, melegével pedig végigsimította Kerekerdőszéle összes növényét és állatkáját. Zsombor, a mosómedve nagymosáshoz készülődött. Odújában szétválogatta a hatalmas kosarakban összegyűlt szennyest. Külön a kis mosómedvékét, szépen színek szerint, aztán a mosómedve futballválogatott sok-sok mezét, nadrágját és zokniját. Kosaranként kihordta az udvarra, ugyanis méretes, felülről nyíló mosógépét ott tartotta.
Akkoriban a Nap gyakran járt a Földön. Amerre elhaladt, minden sokkal világosabb volt, élet sarjadt a nyomában. Arra gondolt, hogy ez a Föld olyan csodálatos, szeretné beragyogni az egészet. Megpihent egy kicsit egy tóparton, majd elszundított, de nem is bánta, hiszen a legjobb ötletei akkor támadtak, amikor jól kipihente magát. Olyankor fényesebben is ragyogott.
A halastó körül nádas, fűzfák, nyárfaerdő varázsolták mesebeli tájjá a vidéket. János naphosszat horgászott a tóban. Rendszerint egy fűzfa hűvöséből vetette horgait a vízbe, majd leült az árnyékba és figyelte a nyeleket. De hiába próbálkozott egyszerre három horoggal is, amint azt a sikeresebb horgászoktól látta, kerülte őt a szerencse. Ha fogott is halat, inkább az apraja akadt a horgára.
Egy szép napon Vince vakond elhatározta, elhagyja a galagonyás alatti földterületet, és tovább fúr, beljebb, a cserjés felé. Amikor kibújt a túrása tetejére, egy csodaszép vidéket pillantott meg. Daloltak a virágzó bogáncsok és a madarak. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, úgy döntött, pihenésként kifekszik az illatos pázsitra. Hamarosan kíváncsi szövőmadarak pittyegésére ébredt, akik huncutul röpködtek és ugrándoztak Vince körül.
Cickányunk elmorzsolt néhány kiszivárgó könnycseppet a szeme sarkában, majd a batyura nézett, amiben kolbászt, hagymát, olajat rakott össze, amikor a bulira készült. Közben az olaj valamilyen ismeretlen oknál fogva kidőlt, átáztatott mindent, ami a batyuban volt. Lemondóan nézett a használhatatlanná vált ennivalóra, leült az ablak elé és sírni kezdett.
Egyszer volt, hol nem volt, három hatalmas hegy között volt egy kis tó, amelynek a vize olyan zöld volt, mint a legszebb smaragd a világon. Itt lakott az egyetlen tündér a vidéken. Amikor a többiek hátrahagyták őt, csak annyit mondtak neki:
– Ez a tó a te területed. Az a feladatod, hogy boldoggá tedd az embereket!