1.
Mikor kora tavasz táján
az idő megcsordul,
hímes tojás festéséhez
fog a szürke vadnyúl.
Tojást hozzá a fácántól
száz darabot szerzett,
míg elérte, bejárt érte
erdőt, ungot-berket.
Legelőször kiszínezi
vöröshagymalével,
majd cifrára pingálja ki
tölgyfa levelével.
Hogy ragyogjon, macskamézből
von köréje mázat,
így hímezi, így fényezi
sorban mind a százat.
Húsvét napján jókor reggel
fürgén útnak indul,
a tojással házról házra
jár a szürke vadnyúl.
Felkeresi mind a környék,
apraját és nagyját,
két káposzta torzsájáért
kínálva darabját.
2.
Ez a szürke vadnyúl
répát szedni indul
a mezőre.
A vadász meg ott terem,
és puskát ránt hirtelen,
hogy lelője.
De ivott egy féldecit,
így a puska félrevitt,
szerencsére.
Piff-puff! Piff-puff! Dirr-durr!
Elszalad a vadnyúl
ijedtében.
Aztán térül-fordul,
és megint megindul
a mezőre.
3.
– Merre járt a
szürke vadnyúl?
– Árkon is túl,
bokron is túl.
– Olyan messze
mit csinált ott?
– Tölgyfaerdőn
háncsot hántott,
télidőre
a vackához.
– Hát a télig
hová tette?
– Tuskó alá
elrejtette.
– Ha keresi,
hogy találja,
a sűrűben
hol lel rája?
– Tölgyek között
egymagába
áll mellette
egy akácfa,
tüske annak
minden ága,
ott lel rá a
tölgyfaháncsra.
Egyik adja,
másik kapja,
kézről kézre
jár a kanna.
Gyorsan, gyorsan,
mint a szélvész,
gyerünk vizet hordani!
Gyorsabban a
szélvésznél is,
gyerünk tüzet oltani!
Aztán gyerünk ki a kertbe,
locsolni a virágot!
És utána megöntözni
a hervadó világot!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 11-i számában.)
Milyen az a fiú, akinek mobiltelefonja van? Annak kemény az élete, mert sokat telefonál, és ezért fizetnie kell. És korán is kell kelnie, az ébresztő funkció miatt. Ha háromszor elrontod a kódot, akkor pápá mobiltelefon. Letilt a SIM-kártya. Mobiltelefon nélkül olyan voltam, aki nem kelt korán, és nem izgult ilyen dolgok miatt. Az a jobb, ha a könnyebb életet választjuk, és nincs mobiltelefonunk.
Alíz még soha nem volt korábban nyári táborban, így kicsit megszeppent az ötlettől: sok idegen gyerek és egy egészen új hely, ahol még soha nem járt! És még a nagymama sem mehet vele. De erősebb volt a kíváncsisága, mint a félelme, úgyhogy hipp-hopp, máris jelentkezett a táborba, és hamarosan ott találta magát hátán hátizsákkal, fején kissapkával egy nyüzsgő gyereksereg közepén.
A meséskönyv legnagyobb zsenialitása mégis a tökéletesen működő elbeszélői hangban rejlik: Zalka Csenge Virág megtalálta azt a közvetlen, élőbeszédszerű és egyszerre igényesen irodalmi nyelvezetet, ami úgy szól a ma gyerekéhez, felnőttéhez egyaránt, hogy nem próbál modern lenni, nem próbál aktuális lenni, nem akarja mindenáron megkedveltetni magát, mégis tökéletesen érthető, befogadható, sokszínű és szórakoztató, és továbbörökíti a magyar népmese gazdag szóbeli hagyományát.
A képregény kerettörténete szerint a kamasz Berci osztálykiránduláson vesz részt a Mátyás-templomban, de nem kifejezetten élvezi. Unalmában a templom által kifejlesztett telefonos alkalmazást kezdi böngészni, és azon keresztül váratlanul feltöri a titkos kódot, melynek hatására megáll az idő és életre kelnek a templom szobrai: Tabula és Rasa, a múltébresztők az időlift segítségével elkalauzolják Bercit a régmúltba és bemutatják neki a templom történetét.
Egy álló nap utaztam, megállás nélkül keresztül a Tóhát rengeteg erdején, de keresztül bereken, mocsáron is. Már jócskán beesteledett, mikor egy apró kunyhónál találtam magam. Nem volt ott széltében-hosszában semmi más, se ember, se állat, csak ez a kis kunyhó a puszta közepén, de bentről fény világlott. No, gondoltam, itt válik el a vér a víztől, bátorságot vettem magamon és bekopogtam az ajtón háromszor.