Ircsik Vilmos: Húsvéti gyerekversek

2020. április 13., 12:49
Szulyovszky Sarolta: Illusztráció Cristina Marsi: La Signora dei Boschi (Az erdők asszonya) című meséjéhez
A szürke vadnyúl

 

1.

Mikor kora tavasz táján

az idő megcsordul,

hímes tojás festéséhez

fog a szürke vadnyúl.

 

Tojást hozzá a fácántól

száz darabot szerzett,

míg elérte, bejárt érte

erdőt, ungot-berket.

 

Legelőször kiszínezi

vöröshagymalével,

majd cifrára pingálja ki

tölgyfa levelével.

 

Hogy ragyogjon, macskamézből

von köréje mázat,

így hímezi, így fényezi

sorban mind a százat.

 

Húsvét napján jókor reggel

fürgén útnak indul,

a tojással házról házra

jár a szürke vadnyúl.

Felkeresi mind a környék,

apraját és nagyját,

két káposzta torzsájáért

kínálva darabját.

 

2.

Ez a szürke vadnyúl

répát szedni indul

a mezőre.

 

A vadász meg ott terem,

és puskát ránt hirtelen,

hogy lelője.

 

De ivott egy féldecit,

így a puska félrevitt,

szerencsére.

 

Piff-puff! Piff-puff! Dirr-durr!

Elszalad a vadnyúl

ijedtében.

 

Aztán térül-fordul,

és megint megindul

a mezőre.

 

3.

– Merre járt a

szürke vadnyúl?

– Árkon is túl,

bokron is túl.

– Olyan messze

mit csinált ott?

– Tölgyfaerdőn

háncsot hántott,

télidőre

a vackához.

– Hát a télig

hová tette?

– Tuskó alá

elrejtette.

– Ha keresi,

hogy találja,

a sűrűben

hol lel rája?

– Tölgyek között

egymagába

áll mellette

egy akácfa,

tüske annak

minden ága,

ott lel rá a

tölgyfaháncsra.

 

Tűz és víz

 

Egyik adja,

másik kapja,

kézről kézre

jár a kanna.

Gyorsan, gyorsan,

mint a szélvész,

gyerünk vizet hordani!

Gyorsabban a

szélvésznél is,

gyerünk tüzet oltani!

Aztán gyerünk ki a kertbe,

locsolni a virágot!

És utána megöntözni

a hervadó világot!

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 11-i számában.)