Makovnyik Veronika: Álomvilág – gyerekversek

2021. február 04., 20:27
Kuti Dénes: Egy labda álma (olaj, vászon, 150 × 150 cm, 2017)

Álomvilág

Éjszaka eljő, szunnyad a táj,
Játszik a szellő nádfuvolán.
Búgja az erdő álomdalát;
Titkokat rejtő szép balladát
Huhog a bagoly, az éjjeli őr,
Bágyadtan hallgatja két kicsi őz.

Álomvilágról szól az ének,
Ahogy késő esti órán
Csendben – egy csillag se rezzen –
Kitárja kapuját,
És az égen, Göncölszekéren,
Álomtündér suhan át.

Álompor a koronája,
Levendulát font hajába,
Bögréjét a Tejútba mártja,
Az édes meleg tejet
Mohón felhörpinti;
Ügyetlenke, magára önti.

Álomkönnyet pityereg:
Elázott a szép ruhája,
Nyárfaszöszből szőtt pizsamája.
Siet a szellő segíteni;
Fújkálja és lehelgeti,
Szárítgatja, melengeti.

A tejcseppekből gyöngyök lesznek,
Szélsóhajjal ereszkednek;
Álompárát permeteznek,
Fűszál végén megpihennek,
Kókadt kankalint öntöznek,
Gilisztalakig gyöngyöznek.

Hálálkodik Álomtündér:
„Köszönetül itt egy emlék!” 
Egy szál levendula a copfjából
Jár a szélnek jutalmául.
Jaj, de a szél is kis ügyetlen,
A szép virág tovalebben.

Mint jószagú takaró, a földre hull,
Kőre, mezőre, erdőre borul,
Az illata mindent beterít,
Nyugalma álomra szenderít.
Szenderegnek már az őzgidák,
Pillangó pilled sziromnyoszolyán.

A hold is ásít odafent: O betű a szája,
Ahogy így kitátja.
Barlangjában bóbiskol a medve,
Rosszcsont bocsa mellette
Kisangyalként alussza álmát;
Álmodik mézes körtét, málnát.

A hangyakirálynő is fáradt,
Dolgozói szorgosan szunyókálva,
Álommorzsából építik a várat.
Gyökérmenedék mélyén
Egy pici gyík
Mohapárnára hajtja fejét,

Bodros birkanyáj ballag át
Álomvilág tágra tárt kapuján.
Felhőfodrokból horgolt
Pihe-puha plédben
Horkol a hold
A bársonykék égen.

Napsugár

Egy huncut kis napsugár
Elszökik és világot lát:
Felhőről felhőre huppan,
Szivárványcsúszdán csusszan,
Pislákolva földet ér,
Hunyorogva körbenéz,
Harmatcseppet szárít,
Napraforgót ámít,
Virágszirmot nyitogat,
Almát érlel, pirosat,
Méhecskéket csalogat,
A mézükbe nyalogat,
Napórát rajzol,
Árnyékokkal harcol,
Napágyakban pihenget,
Hűs üdítőt melenget,
Fagylaltot olvadni csábít,
A szemedbe világít,
A bőrödet csipkedi,
Pirosra égeti,
Aranyba öltöztet,
Vízpartra költöztet,
Felforralja a homokot,
A lábad csak úgy kapkodod,
Mikor eljön az este árnya,
Sehol sem találja,
Hiába keresi őt a nap – 
Ott lapul az ágyad alatt,
Hasadra süt reggel,
Megcsiklandoz: kelj fel!

 

(Karantének)