Makovnyik Veronika: Vihar – gyerekversek

2021. június 02., 08:17
Fekti Vera: Vallomások a vízről III.

Nyár

Méz szaga bódít, zümmög a nyár,
Szép dala szólít, messzire szállj:
Vár a kék tenger, hűs csobbanás,
Limonádéban jégkoccanás.

Folyik a napfény, aranypatak,
Kell most a napkrém, szalmakalap.
Puncs, vanília, citrom, csoki – 
Nótázik a fagyis kocsi.

Izzik a hőség, izzad a kéz,
Port köhög a föld, bárhova lépsz.
Vakít a nap, szemed káprázik,
Az ég alatt délibáb játszik:

Kötéltáncol ökörnyálon,
Sárkányt röptet pókfonálon;
Pipacspöttyös rétek felett
Sóhajt tüzes leheletet.

Ha feljön a hold, s az est leszáll,
Lámpád legyen szentjánosbogár.
Tücsök ciripel esti mesét;
Nyársárkány is lehunyja szemét.

Vihar

Viharistenek küzdenek
Dúltfekete felhő felett:
Villámostor csattanása,
Csatamének dobbantása
Szikrázik a sötét égen,
Dörren nagyot visszhangmélyen.
A harc olyan rémületes,
Még a föld is beleremeg.
Álmából ébred a felhő:
Hol az ütközet, a zengő?
Tótükörben jól megnézi,
Úgy megijed, elkezd sírni:
Potyognak az esőcseppek,
Virágokat megöntöznek,
Tó tükrének inni adnak,
Míg könnyei elapadnak.
Akkor aztán megkönnyebbül,
A szél szárnyán tovalendül.
Hoppon maradt viharisten,
Kinek többé földje nincsen,
Hazabaktat paripáján
Szivárványív színes útján.

 

(Karantének)