Patakparton sír egy törpe,
lehuppant a nyirkos földre.
Felveri az egész rétet,
egy szöcske is arra ébred.
Jobbra pislog, balra kémlel,
mellette az asszony zsémbel.
– Alig pirkad még a reggel,
nem is látok álmos szemmel.
Nagy páncélját hátratolva
morgolódik Teknőc Olga.
– Mi ez a nesz, drága párom?
Elillant a legszebb álmom.
Zsörtölődik Teknőc Tódor:
– Na most aztán sok a jóból!
Cápauszony, szúnyoglárva…
Honnan jön e szörnyű lárma?
– Sose aggódj, ez csak hiszti –
legyint arra Cickány Kriszti.
– Jó a fülem, csalhatatlan,
megérzem én, hogyha baj van.
Bokrok alól les a menyét,
dörzsölgeti apró szemét:
– Szertefoszlott minden álmom,
kinek kell ezt meghálálnom?
– Szegény törpe – szól a sáska –,
mintha csak a foga fájna.
A sok cukor… Az az oka.
Lyukas tán az egyik foga.
Dongó Döme fölé röppen...
– Ne sikoltozz, maradj csöndben!
Szundít még az egész környék,
felvered az erdő csöndjét.
– Szederinda, szúrós kökény,
ki hüppög a vízpart kövén? –
topog oda Mézes Manci.
– Hú, micsoda sáros pracli!
– Csupa kosz vagy, te kis törpe,
sosem nézel tán tükörbe?
Ezért bánkódsz, ugye, kedves?
Sose búsulj, megfürdetlek.
Arra szaglász’ Róka Elek…
– Kicsi törpe, mi van veled?
Elpottyantál, fáj a térded?
M’ért vered fel a vidéket?
– Megcsúsztam a parti sárban,
hasra estem, fáj a lábam.
Eltörtem a kulacsomat…
Jaj, a bokám úgy hasogat!
Tölgyes erdő tudós baglya
felriadt a szörnyű zajra.
Messze földön híres doktor,
lássuk csak, ő mire gondol?
– Zúzódás, vagy el van törve?
Hadd lássam csak, kedves törpe!
No, ez bizony bokaficam.
Hozz egy fáslit, Zora fiam!
Bagoly Zora kezdő orvos,
igen fürge, nagyon gondos.
Míg a stopper hatig számol,
megfordul a patikából.
Eközben a sok kis állat
falevélből vetett ágyat.
Sérült lába be lett kötve,
nem sír már a kicsiny törpe.
(Karantének)
Ahogy minden gyerek tudja, többféle táltos állat van a világon, de annyira táltos, mint a kakas, nem nagyon található.
Mivel régen az állatok kapcsolatban maradtak a természettel, nekik könnyebb volt táltosnak maradni, ezért ők jól és bölcsen tervezik az életüket. A haláltól se félnek annyira, mint az ember, mert ők ismerik a halhatatlanságot.
Az egész történet azzal kezdődött, hogy Klári kapott ajándékba egy porcelántányért a nagymamájától, aminek az alján egy rózsaszínű macska látszott. A cica fejét halványkék masni díszítette, és bajuszának szálai úgy ágaztak ki apró, fekete orrából, mint a sárga napsugarak. Viszont karmot elfelejtettek neki rajzolni, pedig karom nélkül egy macska nem is macska. A barna hajú és kék szemű kislány egyébként kedvelte a cicákat. Bár neki nem lehetett saját macskája, a szomszédé sokszor besurrant hozzájuk, amikor kinyitották az ajtót, és Vörit – így nevezték el a színe miatt – csak egy szelet felvágottal lehetett kicsalogatni.
A nyolcéves Alíz a nagymamájával sétált egy napsütéses délutánon, amikor különös embercsoportot vettek észre az egyik családi ház mellett.
– Patkány, patkány! – sikítozott egy néni. – Az én kertemben, az én gyönyörű kertemben! Patkány!
– Locsoljad a tetőt, Dezső, akkor majd kimászik! – biztatott egy másik néni egy kockás inges férfit, aki a locsolócsővel az ereszcsatornát öntözte.
Győrben a várat már az egykori őslakosok építették, hát ott is tábort ütöttek a honfoglalók. Csak egy vidékre nem merészkedtek. Tapolca és Győr között volt egy üres területe az uradalomnak, amelynek a környékére senki sem akart odaköltözni. Ezt a vidéket ugyanis egy sárkány uralta.
Tomi egy egészen különleges városban lakott: ez volt Zapuma fővárosa, vagyis egészen pontosan az egyetlen városa. Ez a gyönyörű ország Európa szívében helyezkedett el, Csehország és Szlovákia határán, azonban a létezéséről egy apró félreértés miatt nem sokan tudtak. Az történt ugyanis, hogy Csehszlovákia[1] felbomlásának idején a vitatkozó felek minden város sorsáról hosszasan egyezkedtek, míg az alapos mérlegelés és végeláthatatlan tárgyalások eredményeképp megszületett Csehország és Szlovákia. Minden város sorsáról, kivéve Zapumáéról, ami felett véletlenül átsiklottak, és ami e baklövés
Szeretném, ha Apukám egy igazi szuperhős lenne. De ő olyan fura. Pedig igazán lehetne az a kedvemért. De ki látott már szuperhőst lecsúszott melegítőnadrágban porszívózni meg rózsaszín pegazusokat pakolgatni a polcra magasság szerint? Ha végre nekiállunk barbizni, akkor sem ő van a Csodanővel vagy a Batman figurával, inkább a szörfös Kennel játszik. Aki persze mindig beleszeret a sellőlányba.