Nagy Balázs: Milyen apa az ilyen?

2021. január 21., 11:15
Szimonidesz Hajnalka: Apával a kertben (illusztráció Farkasházi Réka Életmesék című kötetéből, Helikon Kiadó, 2019)

Szeretném, ha Apukám egy igazi szuperhős lenne. De ő olyan fura.

Pedig igazán lehetne az a kedvemért. De ki látott már szuperhőst lecsúszott melegítőnadrágban porszívózni meg rózsaszín pegazusokat pakolgatni a polcra magasság szerint?

Ha végre nekiállunk barbizni, akkor sem ő van a Csodanővel vagy a Batman figurával, inkább a szörfös Kennel játszik.

Aki persze mindig beleszeret a sellőlányba.

Néha matracokból ugrálóvárat épít nekünk a nappaliban és rádobálja a lakásban található összes díszpárnát. Anyu annyira nem örül ennek, ahogy annak sem, hogy Apu beledobál minket a párnákból épített puhaságba.

De úgyis hamar megunja és a mesét nézi, míg mi a tigrisbukfencet gyakoroljuk.

Anyu szerint Apu képes túlzásba vinni a dolgokat. Még a szendvicskészítést is. Apró darabokra szeli az ubit, levágja a kenyér héját, mértani pontossággal helyezi el a katonákat a tányérokon.

Hogy lenne képes kicsipkézni a rosszfiúk fülét?

Bár néha azért bevadul. Ha kupi van a szobánkban, jön a porszívójával és mindent felszív. Olyankor az ágyon húzzuk meg magunkat és sikítunk. Aztán persze megbánja, és a porzsákból szedegeti ki a legódarabokat.

Hogy kiengeszteljen minket, énekelni szokott, meg táncolni. Anyu szerint Apu azt hiszi, az élet egy mjúzikel. Kicsit gáz, főleg ha a boltban jön rá a bolondóra.

Apu nem vezet. Utálja az egészet. Gördeszkával jár dolgozni, meg dúdolva sétálgat, és észre sem veszi, milyen jó, ha valakit kocsival visznek a suliba meg az oviba. Ott van például a Batmobil. Azzal jó lenne begördülni a suli elé!

De persze mehetek gyalog. Még az is jobb, mint régen, amikor a nyakában vitt!

Néha mesél ezt-azt. Hogy régen ilyen meg olyan menő dolgokat csinált, sziklát mászott meg vadvizeken evezett meg félcsőben gördeszkázott. És mutogatja, hogy mit mikor tört el magán. De nem is tudom… Olyan hihetetlen az egész.

Most meg azon is aggódik, ha a folyóparton felmászunk a köveken.

A télen, amikor sikerült eltörnöm a lábam korcsolyázás közben, nagyon megijedtem. Anyu is sírt, én is sírtam, Apu meg azt hitte, kutyabaj. Az egész telünk ráment, de legalább már én is mesélhetek csonttörős történeteket!

Persze, néha elképzelem, hogy esténként, ha mi már elaludtunk, ő felveszi a szuperhősruháját és háztetőről háztetőre ugrál és elbánik a rosszfiúkkal.

Reggelre már mindenki le van győzve, dutyiba van dugva. Mire minket kelt, már lezuhanyozott és a szendvicseink is készen vannak.

Ha jön a farsang, mindig be akar öltözni. Még oviba jártam és nindzsahercegnő voltam, amikor Apu hajóskapitánynak öltözött, úgy vitt át minket. A fiúk persze körbeállták és kérdezgették. Apu elmesélte nekik, hogy tengerre száll és elhajózik a világ végére, hogy ott elkapjon valami szörnyet. A fiúk hitték is meg nem is. Utána két hétig csak Anyu vitt minket az oviba, nehogy Apu lebukjon!

Szokta mondani, hogy kiskorában ügyes kis nindzsa volt. Hogy a testvérével lefűrészelték a seprűnyelet és azzal kardoztak. Köpőcsövet is csináltak és azzal vadásztak a legyekre, meg kést dobáltak a pinceajtóba. Nekünk meg nem enged semmit!

De azért visszavágtam! Hiába magyaráztam neki, hogyan forgassa a twirlingbotot, nem volt képes megtanulni!

Egyébként Apu nagyon szelíd ember. Néha azért eltör ezt-azt. Nagypapa szerint kétbalkezes, nagymama szerint nem bír azzal a marha nagy erejével.

Ha elkap tőlünk valami betegséget, nagyon tud szenvedni. Ha másfél napig fáj a feje és lázas lesz, Anyu szerint teljesen hasznavehetetlen. Csak fekszik és az arcát a párnába fúrja. Azt mondja, neki a nátha a kriptonitja.

Szóval, néha kicsit béna. Nekem épp ez a gyanús benne. A Clark Kent is olyan bénának tűnik, aztán kiderül, hogy ő a Superman! És a Pókember? Busszal jár mindenhová…

Lehet, hogy Apu is álcázza magát. Nem szereti, ha lemegyünk a tárolóba. Az lehet a szupertitkos bunkerja. Azt mondja, ott nagy a kupi, még a végén belelépünk valamibe.

De lehet, hogy ott tartja a szupertitkos fegyvereket!

Nagyon gyanús ezzel a tárolóval! Persze, nála lehet rendetlenség, nálunk meg estére mindig rendnek kell lennie. Ha vacsora után még nagy a rumli, akkor sem kiabál vagy ilyesmi, csak szúrósan néz és könyörög egy kicsit. Beszél a fejünkkel, mondja, de nem történik semmi.

Végül mindig enged nekünk egy nagy kád vizet, tele habbal, és míg mi abban hancúrozunk, ő pár perc alatt rendet rak!

Nem tudom, hogyan csinálja, mert tényleg oltári nagy rumli szokott lenni. De olyan gyors! Szupergyors! Azt hiszem, nekünk meg ez a szuperképességünk, a rendetlenség. Apu szerint ezt inkább szupergonoszok csinálják.

Ha Apu meg Anyu beszélnek, én mindig fülelek. Hátha kiderül valami. A szupergyorsaságban lehet valami. Anyu szokta mondani, „Apátok gyorsan felejt”, meg hogy „Apátok leszalad Nutelláért, gyorsan megjárja.”

A másik szuperereje, hogy nagyon okos. Anyu néha vicceskedve azt mondja neki, hogy „jaj, Te mindig olyan okos vagy!” És tényleg, bármit kérdezek, tud rá mondani valamit.

Ha a húgomtól kérdezek valamit, ő csak hümmög vagy meg sem hallja. Anyu meg azt mondja, kérdezzem meg Aputól.

Múltkor megkérdeztem tőle, ő hogyan nyiffantana ki egy szupergonoszt? Mert a Youtube-on láttam, hogy egy főgonoszt lelőttek lézersugárral, aztán még valami ragacsos trutyiba is bedobták.

Akkor Apu letérdelt elém, megfogta mindkét vállam és mélyen a szemembe nézett. Arra gondoltam, mutat valami tuti fogást, meg hogy hogyan birkózzak le valakit vagy csavarjam ki a kezéből a fegyvert. De nem.

Csak sokáig nézett a szemembe, aztán megsimogatta az arcomat és végül megölelt. Majd azt mondta: „Meghallgatnám, megölelném. Van, akinek nehéz gyermekkora volt.”

Hát milyen apa az ilyen?

 

(Karantének)

Legfrissebb hírek
2021. február 28., 09:00
2021. február 28., 08:36
2021. február 28., 08:24
2021. február 27., 08:22