Elszakadt a nyár ruhája
Varjútövis,
tűzliliom,
gallérját hát
kigombolom.
Aranka és
angolperje
jaj, a jég csak
el ne verje.
Zsálya, pitypang,
vadgesztenye,
nézd a földön
hemperegve
rejtőzik a
bokrok alatt
kuncogó kis
ezüst patak.
Csizmát húz a
téli fagyban,
fürdik zörgő,
hűs avarban.
Levetkőzve
eldobálja,
elszakadt a
nyár ruhája.
Hosszú vályún
varjú károg.
A hidegben
mire várok?
Hold-király
Hold-király, Hold-király,
mitől fényes a csizmád?
Szelek tánca fényesíti,
csillag szeggel erősíti.
Kuporog
Este bezártam az ajtómat,
ki sem nyitom, csak az
éjjeli harangszónak.
Terül már az éji csend,
kuporog az idelent.
Ködzsákomban
Ködzsákomban,
ködös mélység,
benne ugyan
mit cipelnék?
Ködkovászt és
ködkenyeret,
benne rejtve
jó nagy hegyet.
Köderdőket,
ködfolyókat,
ködházakat
bújtatókat.
Ködzsákomat
széjjel rázom,
elszáll a köd,
mint az álom.
Hegyet, falut
újra látom,
szépen sorban
megtalálom.
Arra is itt volt az ideje rájönni, hogy a népmesék nemcsak gyerekeknek szóltak és szólnak, hanem a felnőtteknek is. Olyanok, mint egy jó családi könyv vagy film, amiket a család minden tagja értékelni és élvezni képes.
Akkoriban félhomály uralkodott még a földön. Az istenek kedvelték ezt a se nem túl világos, se nem túl sötét, se nem túl hideg, se nem túl meleg világot. Ám az emberek dolga nehéz volt. A növények, melyek a lankás tájon éltek, nem nőttek nagyra, s rajtuk a bogyók is aprócskák voltak.
Rejtelmek és egzotikus színezetű történetek közé kalauzol a Gutenberg Kiadó gondozásában megjelent, A csalogány című örmény mesegyűjtemény, amelyben a csodák természetessége erkölcsi hozzáállással párosul, mert mint tudjuk, a gonosz egyedül a jóval győzhető le.
A kullancs a kutyák között kullogott,
míg boldoggá tett egy balga buldogot.
Kutyahűség? Abban biza kétkedett,
így ő hagyta faképnél a vén ebet.
Álmában sem gondolt már a lagzira,
átköltözött hát inkább a gazdira.
Nem kell többé éheznie, fáznia,
kullancsnak is lehet egyszer mázlija!