Z. Németh István: Ezt jól kifogtuk megint!

2021. november 08., 16:18
Sárközy Pál festménye

Csík

Aki bújt, aki nem, én bújok,
keress meg iszapban, kövek között,
de vigyázz, mert fürge vagyok, mint a csík,
lemaradsz tőlem egy kicsit.

Lám, gyorsan nőnek a kicsik:
ez is csík, az is csík,
mindegyiken barna csík,
nem viselnek kalapot, se csákót.

Árterek, mocsarak, lápok…
Ha nem jössz velem, én lépek,
zivatar érkezik, kevés az oxigén, jobb,
ha elhúzom a csíkot.

Dunai galóca

Fejem pettyes, húsom veres,
ne az erdő szélén keress,
gyors folyású vízben élek,
egy gombával sem cserélek.

Fogam kampós, a szám széles,
ezért vagyok oly veszélyes
minden nálam kisebb halra:
nem fakadnak többé dalra.

Remek, hogy végül is némák,
s nem beszélik ki e témát.
Hál’ isten, én védett vagyok,
a szememben élet ragyog.

Fejes domolykó

Ha a köd gomolygó,
nem fut partra hullám,
a fejes domolykó
életkedve nullán.

Nem hull bogárpermet,
csillag sem vet szikrát,
víziszonytól szenved,
le nem rakna ikrát.

Férgek, rákok, csigák
most fel nem csigázzák,
el nem hagyja értük
medermélyi házát.

Világűr tengerén
apró a Föld bolygó,
ezért szomorkodik
a fejes domolykó.

Folyami géb

Ilyen folyam, olyan folyam,
horgászoknak haltanfolyam,
én meg kapkodom a fejem.

Kifognak és megmérnek:
gébek közt a leggébebb!
Megsütnek a vendégnek.

Mit nézel te egy gében?
Fény csillan a pengéden?
Bánjál vele gyengéden!

Hering

Hering, hering,
tudod-e, hogy rólad
rossz hír kering?
Neked túl hideg a Don,
túl szoros Bering,
a rímmel a neved
egybering.

Hering, hering,
miért van rajtad
pikkelyes ing?
Neked túl meleg a Duna,
túl zajos Peking,
halbölcsőd mitőlünk
messze ring.



Kősüllő

Hogyha kőből lennék,
becsapna a mennykő,
horgász foga törne:
„Nekem ilyen nem kő’!”
Visszadobna rögtön:
„Rúgja meg a sellő!”

De nem vagyok kőből,
serpenyőben sülök,
erről általában
későn értesülök.
Innen azt üzenem:
„Jobb étel a csülök!”

Küllő

Megáradt a Küküllő,
örül neki a küllő.
Süt a nap hét ágra,
de ő ezt nem látja,
lent él a fenéken,
mért jó ez, nem értem.

Sötét van odalent,
némi kis fény dereng,
a küllő feltekint,
mi lehet, ejnye, kint?
Bóbiskol, elmereng,
álmot hint rá a csend.

Lápi póc

Óc, póc, lápi póc,
népi neve ebhal,
ha csak egyszer nézel rá,
nincs is nála szebb hal.

Óc, póc, lápi póc,
esetleg a réti csík
– ha ünneplőbe öltözik –
lehet nála szebb kicsit.

Óc, póc, lápi póc,
számodra majd, kis vadóc,
Aranypikkely-díj terem
a halszépségversenyen.

(Ha meg nem jut hal-érem,
vaksi a zsűri, kérem!)

Szélhajtó küsz

Jól vagyok, kösz,
hajtom a szelet.
Azaz csak hajtanám,
ha egyszer kiléphetnék
a Balaton ajtaján.
Ha járnám a legelőt,
hogy vennék levegőt?
Az lenne pokol! Tyű,
mit ér ott a kopoltyú?
Hát a szelet hajtsa más,
mondjuk a szélmalom,
ha megállna végleg,
az nem az én bajom.
Nem vagyok más,
csak egy bökle,
ne bántson engem
a sorsnak ökle…
Jól vagyok, küsz!