Kántor Mihály: A bosszú körforgása

2020. augusztus 25., 19:00
Forrás: gamechannel.hu

A Naughty Dog fejlesztőcsapatát két főiskolai jóbarát alapította még 1984-ben. Bár ma már egyikük sem dolgozik a cégnél, amit létrehoztak, az a videójáték-ipar egyik legmeghatározóbb szereplőjévé nőtte ki magát. A Naughty Dog 2001-ben a Sony Interactive Entertainment leányvállalata lett, így azóta kizárólag a Sony konzoljaira fejlesztenek játékokat. A Crash Bandicoot és Jak-széria sikereit követően az Uncharted-sorozattal betonozták be hírnevüket mint a technikailag kiváló, minőségi narratív játékok készítői. A The Last of Us 2013-as megjelenésével azonban történt egyfajta szintlépés. Az addig többnyire izgalmas és kifejezetten humoros kalandok után egy olyan borús, apokaliptikus drámát álmodtak meg, melynek szereplői tartós nyomokat hagytak a közönség lelkében. Ezzel a videójátékoktól ritkán tapasztalt mélységgel elmesélt történettel a Naughty Dog óhatatlanul felnőtté ért. Ha pedig az első résszel felnőtté értek, a hatévnyi fejlesztést követően június 19-én kiadott The Last of Us Part II -vel középkorúvá váltak.

Vitathatatlan, hogy az első epizód vége minden happy end ellenére hagyott némi feszültséget a nézőben. Azzal, hogy a legutolsó jelenetben az apafigurát megtestesítő Joel kíméletes, ám mégis szemenszedett hazugsággal altatja el a gondjaira bízott lány gyanúját, a fejben továbbgondolt közös jövőjük bizonytalanná vált. Az évek során a rajongók tucatnyi elméletet gyártottak arra, hogyan folytatódhatna majd Ellie és Joel története, hogyan derülhet ki a hazugság és hogy vajon elválnak-e az útjaik, miután napvilágra kerül az igazság. Joel az első rész végén vérfürdőt rendezett a világot megtizedelő járvány ellenszerén dolgozó tudósok között. A 13 éves Ellie, akivel akkor már egy éve együtt utazott és aki elvesztett kislányára emlékeztette, immunis a betegségre. Joel elhozta őt a tudósoknak, hogy vakcinát készíthessenek a véréből, ám kiderül, hogy az agyszöveteire lenne szükség, amibe viszont a kislány belehalna. A világ megmentése vagy egyetlen szeretett ember megmentése közül Joel az utóbbit választotta. S mivel a szervezet nem adta önként a lányt, Joel elvette erővel. Ellie az egész esemény alatt öntudatlan lévén, utólag csak a férfi beszámolójára hagyatkozhatott. Joel mindössze annyi magyarázattal szolgált, hogy a tudósok találtak más immunis személyeket is, így rá már nem volt szükség. Úgy tűnt, ezt Ellie akkor elhitte.

A második részből megtudjuk, hogy a vezető tudósnak is volt egy Ellie-hez hasonló korú lánya, aki felnézett idealista apjára és pontosan értette annak kutatását. Amikor a tudós elmeséli Abbynek, hogy milyen dilemmában van Ellie-t illetően, a lánya biztosítja afelől, hogy ha ő lenne immunis, akkor az emberiség érdekében hajlandó lenne alávetni magát a műtétnek. Ezt követően veszíti el édesapját, akit Joel meggyilkol, miközben Ellie-t menti ki. Hat évet ugrunk a történetben, mikor is Abby rátalál Joelre és kegyetlenül megtorolja rajta apja halálát. Ellie-t azonban életben hagyja, aki nemsokára a nyomába is indul, hogy bosszút álljon rajta Joelért. Az ekképpen lendületbe jött körforgás borzasztó sok veszteség és áldozat árán tanít fájdalmas leckéket mindkét fiatal nőnek.

A Last of Us Part II megismétli az első rész egyik bravúrját, jelesül a játékos perspektívájának a variálását. Míg az első epizód nagy részében Joel bőrébe bújva terelgettük a fiatal Ellie-t, a második rész Abby szerepébe is belehelyez minket. Komoly megrökönyödést kelthet, hogy mi mint játékosok, ezúttal az első rész szeretett hősének meggyilkolásához asszisztálunk. A meglepetés ereje mellett a rendezés mesteri húzása is ez, mert miután Abby elvégezte a dolgát, Ellie szerepébe kerülünk. A Joel halála felett érzett bosszútól hajtva magunk is alig várjuk, hogy Abby nyomába érjünk és elégtételt vehessünk. Ez az a pont, ahonnan egy átlagos bosszútörténet is kezdődhetne, ám a Naughty Dog csapata tovább emeli a téteket. Vakmerő narratív csavarokkal vezetnek bennünket a tragikusnak ugyan nem mondható, ám határozottan keserű befejezésig. A két szembenálló fél dehumanizálása, majd visszaterelése az emberiesség útjára helyenként annyira megrázó, hogy akár kognitív disszonanciát is okozhat a nézőben. Az érzékletes ábrázolásnak köszönhetően egy pont után egyszerűen lehetetlen igazságot tenni a két karakter között – ugyanakkor a videójátékok szubjektív természetéből fakadóan a kívül helyezkedés kényelmes semlegessége sem tartható fenn.

Az egyes kritikusok szerint folytathatatlan játékhoz olyan folytatás készült, mely nemcsak mer elvonatkoztatni elődjétől, de azt is tudja, hogyan őrizze meg a varázslatot, amitől az kiválóan működött. Nemcsak a generáció egyik legjobb játékát sikerült megalkotni, de talán a narratív videójátékok jövőjének hírnökeként is üdvözölhetjük.

 

(The Last of Us Part II. Platform: PlayStation 4)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 11-i számában.)