Az 1978-as iráni forradalom Mohammad Reza sah uralma ellen robbant ki, mely addigra nemcsak az ország gazdaságát döntötte romba, de a korrupció és az elnyomás eszközeivel szinte élhetetlenné tette Iránt. Reza Pahlavi 1941-ben megkezdett uralkodásának több mint három évtizede alatt számos belső ellenséges frakció jött létre, akik között voltak militánsok, értelmiségiek, bolsevikok, és olyan síita vallási vezetők, mint Sariatmadari vagy Khomeini ajatollah. A sah kegyetlen titkos rendőrségének, a Száváknak a feladata volt kíméletlenül lesújtani mindenhová, ahol az ellenállás kezdett túl hangossá válni. Hatalma ennek ellenére visszafordíthatatlanul megrendült, reformkezdeményezései pedig későn érkeztek és kevésnek is bizonyultak. 1978. augusztus 18-án négy férfi kívülről rázárta több mint 420 nézőre az abadani Rex filmszínház ajtaját, majd repülőgép-üzemanyagot használva felgyújtották az épületet. A tűzben majdnem mindenki odaveszett. Máig nem tisztázott, hogy pontosan kik voltak az elkövetők, ám a nép a sah titkosrendőrségét okolta, így az eset egyesítette az ellenállókat és az utcára vitte a hétköznapi embereket.
Ezt a tipikusnak nem nevezhető témát választotta interaktív videódrámája alapjául az iNK Stories fejlesztőcsapata. A közel négy éven keresztül készített 1979 Revolution: Black Friday munkálatait a szokásos fejlesztési tevékenységek mellett szerteágazó kutatómunka is megelőzte. A játék rendezője, Navid Khonsari kisfiú volt még a forradalom idején, ám visszatekintve izgalmas témának találta a forradalom kaotikus közegét és annak egymással gyakran ütköző mozgató erőit. Izgatta a kérdés, hogy mit tenne ő vagy bárki más, aki belecsöppen Teheránnak azokba a turbulens napjaiba – hogyan navigálnának az ambivalens szereplők, illetve szituációk egymást követő sorában. Ahhoz azonban, hogy ez a morális útvesztő kellően izgalmas és nem utolsó sorban hiteles legyen, alaposan el kell igazítani a játékost nemcsak Irán akkori belpolitikai rengetegében, de annak kultúrájában is. Khonsari és csapata tehát igyekezett egy ismeretterjesztő aspektust is beépíteni a játékba, nemcsak azért, hogy a játékos tájékozottabb legyen, hanem hogy jobban megértse az egyes szereplőket és a velük való kapcsolat során informáltabb döntést is hozhasson. Ennek érdekében korabeli híradóbejátszások, sajtófotók és privát családi filmek is helyet kaptak a dokumentarista epizódokkal is színezett játékban.
A történet főhőse Reza Shirazi sajtófotós, aki nemrég érkezett vissza Németországból. A kimaradt évek kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy Reza gyerekkori barátján, a békepárti Babakon keresztül megismerjük a Teheránban egyre forróbbá váló helyzetet. Beszélgetésük során fotókat készíthetünk az utcán tüntető tömegekről, vagy a nyugodtabb utcákon, az árusok között sétálgatva ismerkedhetünk a különféle frakciók agitátoraival, politikai könyvárusaival vagy épp csak a helyi péksüteményekkel. A barátokhoz nemsokára csatlakozik Reza unokafivére, a radikális Ali, aki elviszi őket az egyik helyi forradalmár vezető, Abbas demonstrációjára. A beszédet azonban megszakítják a sah katonái és ez az első pont, ahol hősünk komoly döntéssel szembesül. Ali ugyanis egy követ nyom a kezébe, hogy azzal dobálják meg a katonákat, míg Babak pont ennek ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni. Innen kezdve elágaznak a történetszálak és megváltozik az egyes szereplők megítélése is irányunkba. Persze a játék később még számos hasonló, sőt ennél komplexebb helyzet elé állít bennünket. Például Reza megmentheti Abbas életét, és így óhatatlanul belekeveredik a forradalomba – amit, ha úgy akarjuk, nem is bán annyira, ugyanis az aktivisták között a csinos Bibi Golestannal is megismerkedhet. Hősünk magánéletének egyéb szempontból is hangsúlyos szerepet adtak, például Reza szülein, illetve rendőr bátyján keresztül, akik mind-mind máshogy vélekednek az országot felforgató eseményekről. Velük pedig még a békés családi vacsora is hamar darázsfészekké változik. Ami azonban igazán érdekessé teszi a történetet, az az, hogy az egész egy epizodikus flashback, amihez egy teheráni börtönben folyó kihallgatás képez szerkezeti keretet. Mint az a játék bevezetőjéből is korán kiderül, Reza két évvel a forradalom eseményei után a rettegett Evin falai közé kerül, ahol egy kegyetlen vallatótiszt próbálja meg kiszedni belőle Bibi Golestan hollétét. A sztori is ennél a feszült pontnál ér majd véget, ám hogy ez a befejezés milyen sorsot tartogat számunkra, azt már az eddigi döntéseink összegzése határozza majd meg.
A szerény grafikai megvalósítástól eltekintve az 1979 Revolution: Black Friday egy feszesen megírt, ismeretterjesztő, de nem oktató játék, mely rövidsége ellenére mégis emlékezetes tud maradni. A kissé kurta finálé egy tervezett folytatásra utal, amit a készítők megígértek és amivel máig adósak. Amíg elkészülnek vele, be kell érnünk a forradalom egyetlen epizódjával.
(1979 Revolution: Black Friday. Platform: PC, Mac, PlayStation 4, Xbox One, Nintendo Switch, iOS, Android)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. október 10-i számában.)
Miért más a videójáték befogadása, mint a filmé? Előbbinél leomlik a negyedik fal, a befogadó egyszerre lesz előadó és készítő is. A játékos idézi elő a történetet pusztán azzal a ténnyel, hogy játszik. Amennyiben pedig a játék többféle befejezéssel operál, amik a játékos viselkedése, hozzáállása alapján jönnek létre, akkor pedig ténylegesen befolyásolja is a történteket. Remek példa az illusztrációra használt Witcher III: The Wild Hunt című játék is. Itt a történet bizonyos pontjain hozott döntések befolyásolják egy-egy karakter sorsát, ami így a végkifejletre is hatással van.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
1984-ben járunk az angliai Shropshire egy fiktív, ám annál elvarázsoltabb völgyében, Yaughtonban. A hasonló nevű falucska melletti hatalmas obszervatórium bezárt kapuja előtt kezdünk, és mint játékosok nem tudjuk magunkról, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Hamar világossá válik, hogy nincs senki a környezetünkben, akitől ezt megkérdezhetnénk, ugyanis a vidék teljesen elhagyatott.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója.
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.
A Horizon Zero Dawn a 31. századba kalauzol bennünket, amikorra is a neobarbarizmusba süllyedt emberiség egymástól elszigetelt törzsi közösségekre szakadt. Az ősök technológiai ismeretei a múlt ködébe vesztek, ám örökségük valamiképp mégis fennmaradt: a vidéket ugyanis gépek alkotta állatvilág népesíti be. Ez a robotikus fauna nagyrészt békében él együtt az emberekkel, persze akadnak közöttük agresszívebb ragadozók is, ugyanígy az emberek is vadásszák őket – hús híján technológiai alkatrészeikért.