Képregényes szuperhősökről videójátékot készíteni mindig biztos befektetésnek tűnik, hisz a terjedelmes rajongóbázisnak köszönhetően az anyagi siker szinte garantált. Ritka azonban, amikor a kritika vagy épp a közönség fogadtatása osztozik ebben a sikerben. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a fejlesztők legtöbbje elfelejt izgalmas, innovatív vagy egyszerűen csak igazán élvezetes játékot építeni a licencelt hős figura köré. Ebben a tendenciában komoly szerepet játszottak azok a címek, melyek aktuális nagyköltségvetésű szuperhős mozi mellé készültek, afféle kísérő terméknek. Ezek a gyakran összecsapott, alulfejlesztett digitális produktumok szinte csak promóciós segédanyagként funkcionáltak, videójátékként a legritkább esetben állták meg a helyüket. Természetesen elvétve akadtak üdítő kivételek, mint például az X-Men kezdetek: Farkas című filmből készült 2009-es X-Men Origins: Wolverine, mely bizonyos szempontból még a felejthető mozit is felülmúlta. A legsikeresebb adaptációk azok, ahol a képregények évtizedek óta gombolyított, gyakorta már kibogozhatatlan történetszálaiból az alkotók egy saját, desztillált univerzumot hoznak létre. Ezekben a rajongók is megtalálják az ismerős azonosulási pontokat és a készítők tekintettel lehetnek a közönség azon részére is, akik nem követik a füzeteket, mindössze a játék miatt ülnek le a gép elé. A Batman: Arkham sorozat és a Marvel’s Spider-Man mind eme ismérvek miatt lettek díjnyertes közönségkedvencek.
Amikor az új Tomb Raider-trilógia fejlesztői bejelentették, hogy játékot készítenek a Bosszúállók kalandjaiból, joggal merülhetett fel az aggodalom, hogy a milliárdos filmekhez igazodva csak egy gyorséttermi adaptációt kapunk majd. A Marvel azonban nem szándékozott a múltbéli hibákat megismételni, így a Marvel’s Avengers rengeteg fejlesztési időt és egy mozifilm költségvetését kapta. A szereplők és a történet végül nem kapcsolódik valamelyik konkrét képregényes történethez, ugyanakkor a mozifilmekhez sem. Bár motívumokat mindkét forrásból merítettek, a végeredmény mégis a saját hangján szólítja meg a közönséget.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója. A lelkes, ragyogó tekintetű leányzónak az álma válik valóra, amikor egy pályázaton megnyer egy belépőt a Bosszúállók repülő légibázisán tartott nyílt napra. Természetesen a látogatás nem megy simán, mert terroristák ütnek rajta az alant elterülő San Franciscón. A támadásban megsérül a Bosszúállók hajója is, aminek fedélzetén Bruce Banner épp egy új energiaforrással kísérletezett. Az ehhez szükséges terrigen kristályok felrobbannak, elpusztítva a hajót és a város felét is. Az elszabaduló energia szuper erővel ruházza fel a hatókörébe került lakosságot, akik így komoly veszélyt jelentenek másokra és önmagukra. A katasztrófáért persze a Bosszúállókat teszik felelőssé, akik ezután feloszlanak és szétszélednek a világ különböző szegleteibe. A terrigen energiája azonban Kamalát is megérintette, aki ezután képes lesz megnyújtani nemcsak a végtagjait, de akár az egész testét is. A lány persze titokban tartja a képességét, nemcsak szigorú apja, hanem az AIM nevű társaság miatt is. Utóbbi cég vállalta, hogy begyűjti a mutálódott és ezáltal veszélyessé vált lakosságot, ám Kamala gyanakszik, hogy bár látszólag a közjót szolgálják, szándékaik nem éppen tiszták. Nyomozása során felveszi a Ms. Marvel nevet, majd öt évvel az incidens után elkezdi felkutatni a lelkiismereti terhekkel küzdő Bosszúállókat, hogy az általa feltárt információk alapján egyesítsék erőiket és építsék újra nemcsak a bázisukat, de a renoméjukat is.
Bár az egyszemélyes történet kellően szórakoztatóra sikerült, a Marvel szándéka szerint a fejlesztésre eltapsolt milliókat a többjátékos szolgáltatás funkciójából, illetve az ehhez csatolt fizetős tartalmakból reméli visszanyerni. Ebben a játéktípusban barátainkkal összefogva, egy-egy Bosszúálló bőrébe bújva hajthatunk végre hosszabb-rövidebb küldetéseket, melyek egyenletesen hullámoznak a szellemes és izgalmas, illetve az unalmas és repetitív között. Szolgáltatásról lévén szó a Marvel hosszú távra játszik, tehát még évekig szándékozik újabb tartalmakkal bővíteni az élményt. Akinek tehát nem sürgős a bosszúállás, nyugodtan várhat még néhány hónapot a vásárlással, különösképp mert a játékot az év végén megjelenő új konzolokra is kiadják majd.
(Marvel’s Avengers. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One, Stadia.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. szeptember 26-i számában.)
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.
A Horizon Zero Dawn a 31. századba kalauzol bennünket, amikorra is a neobarbarizmusba süllyedt emberiség egymástól elszigetelt törzsi közösségekre szakadt. Az ősök technológiai ismeretei a múlt ködébe vesztek, ám örökségük valamiképp mégis fennmaradt: a vidéket ugyanis gépek alkotta állatvilág népesíti be. Ez a robotikus fauna nagyrészt békében él együtt az emberekkel, persze akadnak közöttük agresszívebb ragadozók is, ugyanígy az emberek is vadásszák őket – hús híján technológiai alkatrészeikért.
Tony Stark, a Stark Industries elnöke és egyben vezető mérnöke fegyvergyártásából gazdagodott meg. S bár zseniális koponya, életvitele nem sokban különbözik a léha milliomosokétól. Egy meglehetősen drámai és transzformatív élményt követően visszavonul a fegyvertervezéstől és malibui villájában megépít egy hipermodern, röpképes vasember páncélt, amivel új célt is kijelöl magának: segíteni azokon, akik nem tudják megvédeni magukat.
Játékmenet vonatkozásában a Resistance a Terminátor-játékok eddigi legösszetettebb darabja. Műfaját tekintve egy belső nézetes lövöldözős akciókaland, és ilyet már láttunk a sorozatban korábban is, ám az élményt más játékokból ismerős mechanizmusokkal igyekszik színezni.
A honi játékfejlesztés története nagyjából egyidős a videójátékok születésének hőskorával. A nyolcvanas évek számos magyar készítésű játékot, fejlesztőcsapatot vagy épp független tervezőt ajándékozott a világnak. Akik annak idején itt a Kárpát-medencében Commodore 64-en kezdték a videójátékozást, szinte biztosan hallották a tehetséges esztergomi programozó, Rátkai Attila nevét.
A nyomok egy különös, eldugott londoni óraüzlethez vezeti őket, ahol a tulajdonos idős házaspár megmutat nekik egy öreg órát, melyben egy másik időgép van elrejtve. Ennek segítségével tíz évet utaznak előre az időben, ahol idősebb önmagukkal szembesülve egy olyan sötét jövő várja őket, melyet csak ők tudnak helyrehozni.