Az angol születésű, de Frankfurtban élő Lucy Blundell azon kevés független női játékfejlesztők közé tartozik, aki nemcsak szakmai jelölést, de díjat is kapott már. Lucy – vagy ahogy játékoskörökben ismerik, Kinmoku – öt évig dolgozott az egyik legnagyobb játékipari cég, az Electronic Arts berkeiben, emellett pedig több, szabadúszó játékfejlesztő mobil alkalmazásainak munkálataiban is segédkezett. 2015-ben döntött úgy, hogy saját vizekre tér és valóra váltja azon álmát, hogy önállóan készítsen olyan játékokat, melyekkel ő maga is szívesen játszana.
A szépérzékkel megáldott hölgy inspirációjának forrása nagyon is hétköznapi és mindenki számára könnyű azonosulást kínál: az érzelmek, az ezek mentén történő emberi érintkezés és az így születő, illetve formálódó kapcsolatok szépsége képezi munkájának alapját. Ezekre épít narratív központú játékokat, melyek intim, személyes titkokat, kimondatlan, olykor belső viharok tépázta emóciókat járnak körbe. Alkotásai a játékok egy ritkábban tapasztalt, szelídebb arcát rajzolják elénk, melyekben az őszinteség, a befelé tekintés és az empátia kap hangsúlyt az akcióval, a fantáziával vagy a hatalom növelésével szemben. Első, egyedül készített játéka, a One Night Stand eredetileg 2016-ban jelent meg PCre. Ezt tavaly óta, a számítógépes játékok konzolra portolására specializálódott Ratalaika Gamesnek köszönhetően, már Xboxon, PlayStation 4-en és Nintendo Switchen is elérhetjük.
A One Night Stand egy vizuális novella, egy rövid, ám annál kényelmetlenebb reggeli találkozás krónikája két tulajdonképpen idegen ember között. A játékos a fiatalember szerepében rezgő telefonja hangjára ébred egy szétszórt ruhákkal teli ismeretlen szobában. Az előző este emlékeinek teljes hiányával, az ágyban mellette alvó fiatal nő személyére sem tud magyarázatot adni magának. A telefonban barátja szöveges üzenete fogadja, melyben a szemére hányja, hogy szó nélkül eltűnt az esti ivászatról. Nagyjából ettől a ponttól szólhatunk bele az események alakulásába. Magyarázatot adunk-e Garynek arról, hogy miért tűntünk el a klubból, vagy inkább elnapoljuk a válaszadást? Ha az előbbit választjuk, Gary nem hisz nekünk. Meghagyhatjuk barátunkat kétségeiben, vagy dönthetünk úgy, hogy lefotózzuk az alvó nőt bizonyítékul. Az utóbbi nemcsak erkölcsileg, de szigorúan véve jogilag is kifogásolható, ám a játék nem mond felettünk ítéletet – legalábbis nem azonnal. A hölgy később felébred, és szó nélkül kiviharzik a szobából. Ekkor nyílik alkalmunk arra, hogy egy kicsit körülnézzünk a szobában. Megvizsgálhatjuk, vagy akár meg is tapogathatjuk a személyes holmijait, belenézhetünk a tárcájába, hogy kiderítsük legalább a nevét, de akár azzal is foglalkozhatunk, hogy a rendetlenül szétszórt ruhák közül kiválogatjuk a sajátunkat és végre felöltözzünk. A trükk itt az, hogy nem jut mindenre időnk. Néhány dolgot hajthatunk csak végre, mire házigazdánk visszaérkezik, akivel aztán több, feszengős párbeszédet kell levezényelnünk. Itt a játék már figyelembe veszi, hogy miket műveltünk korábban és felkínálja a lehetőséget, hogy rákérdezzünk mondjuk a könyvekre, a bakelitlemez-gyűjteményre, a fotóra a tükör mellett, vagy bármire, amit eddig felfedeztünk. Ha kihagytuk a pénztárcát, bevallhatjuk, hogy nem emlékszünk a nevére, ám itt sem mindegy, hogyan fogalmazunk. Ebben a kényelmetlen helyzetben ugyanis a hölgy is rendkívül érzékeny, így illik arra is figyelnünk, hogy milyen választ adunk arra a kérdésre, hogy volt-e már korábban tapasztalatunk egyéjszakás kalandokról.
A játéknak tizenkét befejezése van, ezek között néhány igen bizarr is akad: például megtehetjük, hogy szó nélkül kisurranunk – akár ruhában, akár anélkül. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nincs olyan verzió, hogy a fiatalember a hölgynél marad, azonban a búcsú milyenségét teljes egészében mi formáljuk. Az őszinteség általában jó irányadó, ám csak kellő empátiával, illetve diszkrécióval kezelve. Ha valaki szeretné több változatban is kifuttatni az eseményeket, beállíthatja, hogy a játék felgyorsítsa a már korábban megismert felfedezések, illetve dialógusok szövegét, és csak a döntéseknél, vagy az eddig még nem látott narratív irányoknál adja vissza az irányítást.
A One Night Stand egy igazán felnőttjáték. Megkapó modellje annak, hogyan próbál meg egy nehezített, de mégis életszerű helyzetben utat találni egymáshoz két idegen ember. Rámutat, hogy mennyi minden múlhat apró rezdüléseken, és mennyire fontos lehet akárcsak egyetlen pillanat is az életben.
(One Night Stand. Platformok: PC, Xbox One, PlayStation 4, Nintendo Switch.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 16-i számában.)
