James Cameron 1984-es fantasztikus filmje, a meglehetősen szerény költségvetésből készült Terminátor – A halálosztó, nemcsak az évtized egyik legmeghatározóbb műfaji filmje lett, de nemzetközi sztárt csinált az osztrák Arnold Schwarzeneggerből, valamint számtalan hullámzó minőségű folytatásnak is megágyazott. A Skynet nevű mesterséges intelligencia által kirobbantott globális atomháború jövőjéből érkező gépek története hamar kinőtte a mozivásznakat. Regényekben, képregényekben, tévésorozatban és persze videójátékokban gombolyították tovább az amúgy viszonylag egyszerű felütést. Az időutazással csavart eredeti történet szinte adta, hogy ne csak a jelenünkbe vagy épp a múltunkba, de a filmek által legtöbbször csak mellékesen jelzett apokaliptikus jövőbe is rendre elkalauzoljanak bennünket. Természetesen a folyamatosan bővülő univerzum egy idő után kezdett egyre zavarosabbá válni, amin a filmek töredezett kontinuitása sem sokat segített. Külön érdekesség, hogy 1994-ben a Lap-ics kiadó gondozásában Magyarországon is elindult egy Terminátor-regényciklus, melyet különféle angol álnevek alatt honi írók vetettek papírra. Később a Cherubion kiadó folytatta a mára már több mint 19 kötetre hízott magyar Halálosztóeposzt, melyek között akad egy-két sikerültebb darab is.
Sajnos ugyanez már kevésbé mondható el a gyilkos gépek videójátékos pályafutásáról. A legelső hivatalosan licencelt játékra 1991-ig kellett várni, ennek megjelenését pedig pontosan a Terminátor 2. – Az ítélet napja mozis bemutatójához igazították. Az első film cselekményét feldolgozó DOS-alapú játékban a jövőből érkezett katona, Kyle Reese bőrébe bújva kellett oltalmaznunk a likvidálásra kijelölt Sarah Connort az őt üldöző megállíthatatlan robottól. A játék egyik bravúrja volt, hogy ha akartuk, akár a terminátorral is játszhattunk, és ilyenkor természetesen Sarah Connor elpusztítása volt a célunk. Az akkoriban még gyerekcipőben járó háromdimenziós grafika ma már megmosolyogtató, de a játék megjelenésének idején kifejezett ritkaságnak számított. Ezt követően a kilencvenes éveket elárasztották a szerényebb kiállítású Terminátor-játékok, ezek egy része a játéktermek gépeire vagy az akkor teret hódító Sega, illetve a Nintendo konzolaira készültek. Az emelkedő játékfejlesztési költségek miatt a 2000-es évekre a kiadók már csak kisebb mobiljátékokkal vagy az újabb mozifilmekhez készült kísérő címekkel mertek szerencsét próbálni. Ezek sorában jelent meg 2003-ban a magyar fejlesztésű Terminator 3: War of the Machines, 2010-ben a Terminator Salvation, majd 2017-ben a Terminator Genisys.
A tavalyi Terminator Resistance, bár koncepciójában az eredeti, 1984-es filmhez nyúl vissza, megjelenését a Terminátor: Sötét végzet premierjéhez időzítették. Története mégsem kapcsolódik a legutóbbi filmhez, sőt bölcsen elkerüli az időutazás fejfájdító paradoxonjait is. Ehelyett az apokaliptikus jövőbe repít minket, ahol a gépek ellen harcoló emberi ellenállás egyik közlegényét, Jacob Riverst teszi meg hősének. A játék kezdetén a fiatalember egységét szétzúzzák a terminátorok, így egyedüli túlélőként próbálja felkutatni valamelyik másik, közelben rejtőző ellenálló sejtet. Rádión kapcsolatba lép vele egy titokzatos férfi, aki tippekkel és útmutatásokkal látja el, ám a személyére vagy az indítékaira tett kérdéseket rendre kikerüli. Jacob keresése közben civilek kis csoportjába botlik, akiket az oltalmába vesz és akik különböző megbízásokkal látják el. Hősünk egy különösen veszélyes robottal való összecsapást követően felismeri, hogy a gépeket irányító Skynet priorizált célponttá minősítette őt, ám ennek pontos okai egyelőre számára is ismeretlenek. Választ egyedül rejtélyes segítőjétől remélhet.
Játékmenet vonatkozásában a Resistance a Terminátor-játékok eddigi legösszetettebb darabja. Műfaját tekintve egy belső nézetes lövöldözős akciókaland, és ilyet már láttunk a sorozatban korábban is, ám az élményt más játékokból ismerős mechanizmusokkal igyekszik színezni. Ennek jegyében a küldetések teljesítéséért kapott pontokból fejleszthetjük Jacob képességeit, de helyet kapott a tárgykészítés és az ehhez szükséges erőforrások gyűjtögetése is. Igazi meglepetés, hogy a készítőknek még választható dialógusok írására is volt ambíciójuk, így hősünk kedvére cseveghet más túlélőkkel és megismerheti azok történetét. Mindezek ellenére a Terminator Resistance nem különösebben izgalmas játék, grafikai megjelenése is inkább avíttnak mondható. Mégis, a majd harminc évre visszatekintő Terminátor-adaptációk közül messze a legjobbnak minősül.
(Terminator Resistance. Platform: PC, XBox One, Playstation 4)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 1-i számában.)
Miért más a videójáték befogadása, mint a filmé? Előbbinél leomlik a negyedik fal, a befogadó egyszerre lesz előadó és készítő is. A játékos idézi elő a történetet pusztán azzal a ténnyel, hogy játszik. Amennyiben pedig a játék többféle befejezéssel operál, amik a játékos viselkedése, hozzáállása alapján jönnek létre, akkor pedig ténylegesen befolyásolja is a történteket. Remek példa az illusztrációra használt Witcher III: The Wild Hunt című játék is. Itt a történet bizonyos pontjain hozott döntések befolyásolják egy-egy karakter sorsát, ami így a végkifejletre is hatással van.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
A közel négy éven keresztül készített 1979 Revolution: Black Friday munkálatait a szokásos fejlesztési tevékenységek mellett szerteágazó kutatómunka is megelőzte. A játék rendezője, Navid Khonsari kisfiú volt még a forradalom idején, ám visszatekintve izgalmas témának találta a forradalom kaotikus közegét és annak egymással gyakran ütköző mozgató erőit. Izgatta a kérdés, hogy mit tenne ő vagy bárki más, aki belecsöppen Teheránnak azokba a turbulens napjaiba – hogyan navigálnának az ambivalens szereplők, illetve szituációk egymást követő sorában.
1984-ben járunk az angliai Shropshire egy fiktív, ám annál elvarázsoltabb völgyében, Yaughtonban. A hasonló nevű falucska melletti hatalmas obszervatórium bezárt kapuja előtt kezdünk, és mint játékosok nem tudjuk magunkról, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Hamar világossá válik, hogy nincs senki a környezetünkben, akitől ezt megkérdezhetnénk, ugyanis a vidék teljesen elhagyatott.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója.
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.