James Cameron 1984-es fantasztikus filmje, a meglehetősen szerény költségvetésből készült Terminátor – A halálosztó, nemcsak az évtized egyik legmeghatározóbb műfaji filmje lett, de nemzetközi sztárt csinált az osztrák Arnold Schwarzeneggerből, valamint számtalan hullámzó minőségű folytatásnak is megágyazott. A Skynet nevű mesterséges intelligencia által kirobbantott globális atomháború jövőjéből érkező gépek története hamar kinőtte a mozivásznakat. Regényekben, képregényekben, tévésorozatban és persze videójátékokban gombolyították tovább az amúgy viszonylag egyszerű felütést. Az időutazással csavart eredeti történet szinte adta, hogy ne csak a jelenünkbe vagy épp a múltunkba, de a filmek által legtöbbször csak mellékesen jelzett apokaliptikus jövőbe is rendre elkalauzoljanak bennünket. Természetesen a folyamatosan bővülő univerzum egy idő után kezdett egyre zavarosabbá válni, amin a filmek töredezett kontinuitása sem sokat segített. Külön érdekesség, hogy 1994-ben a Lap-ics kiadó gondozásában Magyarországon is elindult egy Terminátor-regényciklus, melyet különféle angol álnevek alatt honi írók vetettek papírra. Később a Cherubion kiadó folytatta a mára már több mint 19 kötetre hízott magyar Halálosztóeposzt, melyek között akad egy-két sikerültebb darab is.
Sajnos ugyanez már kevésbé mondható el a gyilkos gépek videójátékos pályafutásáról. A legelső hivatalosan licencelt játékra 1991-ig kellett várni, ennek megjelenését pedig pontosan a Terminátor 2. – Az ítélet napja mozis bemutatójához igazították. Az első film cselekményét feldolgozó DOS-alapú játékban a jövőből érkezett katona, Kyle Reese bőrébe bújva kellett oltalmaznunk a likvidálásra kijelölt Sarah Connort az őt üldöző megállíthatatlan robottól. A játék egyik bravúrja volt, hogy ha akartuk, akár a terminátorral is játszhattunk, és ilyenkor természetesen Sarah Connor elpusztítása volt a célunk. Az akkoriban még gyerekcipőben járó háromdimenziós grafika ma már megmosolyogtató, de a játék megjelenésének idején kifejezett ritkaságnak számított. Ezt követően a kilencvenes éveket elárasztották a szerényebb kiállítású Terminátor-játékok, ezek egy része a játéktermek gépeire vagy az akkor teret hódító Sega, illetve a Nintendo konzolaira készültek. Az emelkedő játékfejlesztési költségek miatt a 2000-es évekre a kiadók már csak kisebb mobiljátékokkal vagy az újabb mozifilmekhez készült kísérő címekkel mertek szerencsét próbálni. Ezek sorában jelent meg 2003-ban a magyar fejlesztésű Terminator 3: War of the Machines, 2010-ben a Terminator Salvation, majd 2017-ben a Terminator Genisys.
A tavalyi Terminator Resistance, bár koncepciójában az eredeti, 1984-es filmhez nyúl vissza, megjelenését a Terminátor: Sötét végzet premierjéhez időzítették. Története mégsem kapcsolódik a legutóbbi filmhez, sőt bölcsen elkerüli az időutazás fejfájdító paradoxonjait is. Ehelyett az apokaliptikus jövőbe repít minket, ahol a gépek ellen harcoló emberi ellenállás egyik közlegényét, Jacob Riverst teszi meg hősének. A játék kezdetén a fiatalember egységét szétzúzzák a terminátorok, így egyedüli túlélőként próbálja felkutatni valamelyik másik, közelben rejtőző ellenálló sejtet. Rádión kapcsolatba lép vele egy titokzatos férfi, aki tippekkel és útmutatásokkal látja el, ám a személyére vagy az indítékaira tett kérdéseket rendre kikerüli. Jacob keresése közben civilek kis csoportjába botlik, akiket az oltalmába vesz és akik különböző megbízásokkal látják el. Hősünk egy különösen veszélyes robottal való összecsapást követően felismeri, hogy a gépeket irányító Skynet priorizált célponttá minősítette őt, ám ennek pontos okai egyelőre számára is ismeretlenek. Választ egyedül rejtélyes segítőjétől remélhet.
Játékmenet vonatkozásában a Resistance a Terminátor-játékok eddigi legösszetettebb darabja. Műfaját tekintve egy belső nézetes lövöldözős akciókaland, és ilyet már láttunk a sorozatban korábban is, ám az élményt más játékokból ismerős mechanizmusokkal igyekszik színezni. Ennek jegyében a küldetések teljesítéséért kapott pontokból fejleszthetjük Jacob képességeit, de helyet kapott a tárgykészítés és az ehhez szükséges erőforrások gyűjtögetése is. Igazi meglepetés, hogy a készítőknek még választható dialógusok írására is volt ambíciójuk, így hősünk kedvére cseveghet más túlélőkkel és megismerheti azok történetét. Mindezek ellenére a Terminator Resistance nem különösebben izgalmas játék, grafikai megjelenése is inkább avíttnak mondható. Mégis, a majd harminc évre visszatekintő Terminátor-adaptációk közül messze a legjobbnak minősül.
(Terminator Resistance. Platform: PC, XBox One, Playstation 4)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 1-i számában.)
A honi játékfejlesztés története nagyjából egyidős a videójátékok születésének hőskorával. A nyolcvanas évek számos magyar készítésű játékot, fejlesztőcsapatot vagy épp független tervezőt ajándékozott a világnak. Akik annak idején itt a Kárpát-medencében Commodore 64-en kezdték a videójátékozást, szinte biztosan hallották a tehetséges esztergomi programozó, Rátkai Attila nevét.
A nyomok egy különös, eldugott londoni óraüzlethez vezeti őket, ahol a tulajdonos idős házaspár megmutat nekik egy öreg órát, melyben egy másik időgép van elrejtve. Ennek segítségével tíz évet utaznak előre az időben, ahol idősebb önmagukkal szembesülve egy olyan sötét jövő várja őket, melyet csak ők tudnak helyrehozni.
Az egyes kritikusok szerint folytathatatlan játékhoz olyan folytatás készült, mely nemcsak mer elvonatkoztatni elődjétől, de azt is tudja, hogyan őrizze meg a varázslatot, amitől az kiválóan működött. Nemcsak a generáció egyik legjobb játékát sikerült megalkotni, de talán a narratív videójátékok jövőjének hírnökeként is üdvözölhetjük.
Pókember gúnyájában szabadon bejárhatjuk, ugrálhatjuk, akrobatikusan belenghetjük a metropoliszt, futhatunk toronyházak falán, potyázhatunk autók tetején vagy épp metróra is szállhatunk. Az utazgatás élvezete mellett persze a játéknak egyéb érdemei is vannak. Ezek közül az egyik legnagyszerűbb a többször is megcsavart, helyenként drámai, de a legtöbbször könnyed és humoros történetvezetés.
A misztikus elemekkel és rejtélyekkel megfűszerezett történet Csehország festői vidékére, az erdős Morvaországba kalauzol bennünket. Ide érkezik meg autóval Daniel, aki az iskolából délután elkóborolt lánya, Stela telefonját követi. Már a főcím előtti bevezetőből megtudjuk, hogy a kislány egy elhagyott helyen tartózkodik, ahol nincs éppen biztonságban.
A Pathfinder történetei Golarion képzeletbeli világában játszódnak, melyet a fantasy műfajának számító ikonikus szerzetek népesítenek be: varázslók, törpék, elfek, sárkányok és még sorolhatnánk. Ennek a birodalomnak az egyik szeglete, a vad és zabolátlan Lopott vidék, melyet északról Brevoy, délről pedig a Folyami Királyságok határolnak. Bár mindkét szomszéd tett már erőfeszítéseket a Lopott vidék feltérképezésére, de még mindig sorra bukkannak újabb ősi romokra, illetve elhagyott tárnákra.
A The Last of Us ereje persze nemcsak a rezdülésekre képes arcmodellezésben mutatkozik meg. A két főhős karakterének, és ami még ennél is fontosabb, egymáshoz fűződő viszonyának az íve az, ami a siker valódi kulcsát rejti. A műgonddal megálmodott személyiségek és az aprólékosan kivitelezett grafikai megoldások együttesen már nemcsak képesek voltak arra, hogy érzelmeket közvetítsenek, de érdemben mesélhettek veszteségről, reményről és persze az erőszakról is.
A 1920-as évek második felében, a nagy gazdasági világválság idején járunk. Történetünk főszereplője Charles Reed, a nyugalmazott haditengerészeti búvár, aki ma a magánnyomozó mesterséget űzi. Mélytengeri vízióktól gyötörve, hajóval érkezik a massachussettsi Oakmont városába, melynek legszebb napjai már oly rég elmúltak, hogy talán sosem voltak.
Online szabadulószobát készített a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium két tanára Trianon századik évfordulójára. A játék öt részre tagolódik, ahol történelmi, irodalmi, és zenei kérdéskörökön küzdhetjük át magunkat, hogy megkapjuk a kódot, ami a játék utolsó feladatát jelentő széfet nyitja.