Emberi kapcsolataink ápolása, illetve a kertünkbe ültetett növények gondozása között párhuzamot vonni nem is annyira idegen gondolat, mint amennyire elsőre annak tűnhet. Egy kapcsolat alapjainak meghatározása például ugyanolyan fontos, mint a megfelelő termőtalaj megválasztása. Ahogy a világhírű kertész, Luther Burbank elérte, hogy empatikus gondozásával kaktuszai ledobják a tüskéiket, úgy kell nekünk is kiérdemelnünk embertársaink bizalmát. Az együttérzés, a megértésen alapuló segítségnyújtás pedig minden értékes kapcsolat kulcsa. Ahogy egy szerető gazda sem várja meg, hogy növényei szenvedni kezdjenek, úgy mi sem állunk tétlenül szeretteink nehézségei láttán. A 2008-ban alapított koppenhágai Die Gute Fabrik fejlesztőcsapat alkotói úgy vélték, erre a hasonlóságra bizony érdemes lehet rámutatni, még akár egy videójáték által is.
A Mutazione elsőre talán félrevezető lehet, hisz a különféle mutáns teremtmények és egy apokaliptikus meteorbecsapódás kulisszája előtt a legkevésbé számítanánk valamiféle könnyed kalandra. S bár ezek a motívumok egy másik játékban nyomasztók lennének, a környezet itt nagyon hamar otthonossá, lakói pedig szerethetővé válnak. Történetünk hőse, a nyurga tinédzser lány, Kai, akit a készítők olyan apróságokkal is jellemeznek, mint például a tény, hogy az egyik lábán mindig lejjebb csúszik a zokni szára. A bakfis visszatér a Mutazione-szigetre, ahol édesanyja is született. Látogatásának azonban szomorú apropója van, ugyanis nagyapja, akivel még sohasem találkozott, halálos beteg. Nonno papa az egyetlen és egyben utolsó teljes egészében emberi lény a szigeten. Az aprócska kis települést, mely a sziget ökoszisztémájának központját képező hatalmas fa köré épült, mutáns lények népesítik be. Persze nem volt ez mindig így. Nagyjából negyven évvel ezelőtt egy meteorit csapódott a szigetbe, mely eredetileg afféle turistaparadicsom lehetett. A meteorit hatására pedig a lakók lassan megváltoztak. Nonno annak idején egy csoport tudóssal érkezett a jelenségek tanulmányozására, ahol aztán tudományos tárgyilagossága lassan szenvedéllyé vált. Felesége és lánya végül elhagyták őt, Nonno pedig idővel bennszülötté vált és elvállalta a falu sámánjának, vagyis főkertészének a szerepét. Kai sokáig nem tudja kiszedni nagypapájából, hogy a kertészkedés misztériuma miért is annyira fontos a településnek, ám azt hamar megérti, hogy neki kell átvennie ezt a szerepet. Ebben pedig a sziget színes, változatos lakói tovább buzdítják őt, és így kezdetét veszi hősnőnk kalandja.
Kai a szigetet bebarangolva megismeri a helyet, az itt élőkkel való csevegés során pedig a kis közösség történetét, illetve az itt lakók szövevényes viszonyrendszerét tárja fel. Utóbbi dialógusok formájában zajlik, többször választhatunk a lehetséges válaszok közül. Mutazione lakói társalgásaink során egyéniségekké formálódnak, akiknek legtöbbje ugyan kedves és barátságos, ám gondoktól és problémáktól sem mentes. Belelátunk a köztük szövődő románcokba, ízelítőt kapunk a vitáikból és a nézetletéréseikből, valamint közvetíthetünk egymásra régóta neheztelő felek között. Szerepünk tehát ápolni a kapcsolataikat, elsimítani a gondjaikat és úgy általában gondozni a közösséget.
Kai tevékenységének nagyjából ugyanekkora részét teszi ki a kertészkedés, a sziget színes flórájának ápolása és gazdagítása. Ennek funkciója elsőre hősnőnk számára sem teljesen világos, de a gyakorlatot hamar el tudjuk sajátítani. A sziget felderítése során összegyűjtött magok részletes leírását megtaláljuk a növényhatározónkban. Ebből megtudjuk, hogy az adott mag milyen kerttípusban honosítható, azon belül pedig milyen földet szeret. Fontos figyelnünk arra is, hogy egymás mellé milyen magokat ültetünk. Ha például egy nagyobb típusú növényt túl közel helyezünk egy másikhoz, akkor kellő tér hiányában meg fog állni a fejlődésben. Ilyenkor célszerű lesz átültetnünk máshová, ahol tágasabb élettere lehet. A növényeink emellett a zenére is érzékenyek, tehát bizonyos dallamok mellett gyorsabban gyarapodnak, amit kultivációjuknál szintén szem előtt kell tartanunk. Aláhúzva a kis bioszféra lakóinak egymásrautaltságát, az adott dallamokat Mutazione lakóival folytatott beszélgetéseink során ismerhetjük meg.
A játék nyolc fejezetből álló története egy hét eseményeit öleli fel, egy-egy nap pedig valamivel több mint egyórányi játékidőt kínál. Ezalatt nyugodt tempóban, mindenféle kényelmetlen sürgetés nélkül intézhetjük dolgainkat és időzhetünk el a számunkra kedves részleteken. A Mutazione négy kategóriában – többek között a Legjobb vizuális megjelenítés és a Legjobb narratíva – kapott jelölést a március 18-i Független Játékok Fesztiváljának (IGF) mezőnyében.
(Mutazione. Platformok: PC, Mac, PlayStation 4, iOS)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. február 29-i számában.)
Miért más a videójáték befogadása, mint a filmé? Előbbinél leomlik a negyedik fal, a befogadó egyszerre lesz előadó és készítő is. A játékos idézi elő a történetet pusztán azzal a ténnyel, hogy játszik. Amennyiben pedig a játék többféle befejezéssel operál, amik a játékos viselkedése, hozzáállása alapján jönnek létre, akkor pedig ténylegesen befolyásolja is a történteket. Remek példa az illusztrációra használt Witcher III: The Wild Hunt című játék is. Itt a történet bizonyos pontjain hozott döntések befolyásolják egy-egy karakter sorsát, ami így a végkifejletre is hatással van.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
A közel négy éven keresztül készített 1979 Revolution: Black Friday munkálatait a szokásos fejlesztési tevékenységek mellett szerteágazó kutatómunka is megelőzte. A játék rendezője, Navid Khonsari kisfiú volt még a forradalom idején, ám visszatekintve izgalmas témának találta a forradalom kaotikus közegét és annak egymással gyakran ütköző mozgató erőit. Izgatta a kérdés, hogy mit tenne ő vagy bárki más, aki belecsöppen Teheránnak azokba a turbulens napjaiba – hogyan navigálnának az ambivalens szereplők, illetve szituációk egymást követő sorában.
1984-ben járunk az angliai Shropshire egy fiktív, ám annál elvarázsoltabb völgyében, Yaughtonban. A hasonló nevű falucska melletti hatalmas obszervatórium bezárt kapuja előtt kezdünk, és mint játékosok nem tudjuk magunkról, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Hamar világossá válik, hogy nincs senki a környezetünkben, akitől ezt megkérdezhetnénk, ugyanis a vidék teljesen elhagyatott.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója.
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.