Meglehetősen furcsa élmény lehet az aktuális körülmények között befogadni egy olyan játékot, mely egy várost elnyelő járvány kulisszái előtt játszódik. Az élő szereplőkkel rögzített nyitó képsorok híradó montázsa meglepően rezonálhat bárkinél, aki ma képernyőn követi a világ híreit. A Resident Evil-sorozat epizódjai minden esetben egy kisebb-nagyobb mértékű vírusfertőzés köré épültek, így a készítő Capcom egyáltalán nem vádolható azzal, hogy kihasználná a mai állapotokat, mi több, legújabb játékuk megjelenési időpontja már jóval azelőtt ki volt tűzve, hogy a járvány felütötte volna a fejét Kínában. Az időzítés mégis kísérteties, a Resident Evil 3 Remake áprilisi megjelenése olyan olvasatot kölcsönöz a játéknak, melyre senki sem volt felkészülve.
A tavaly kiadott Resident Evil 2 Remake zajos fogadtatása után szinte teljesen biztosra vehető volt, hogy a Capcom nem hagyja kihűlni a vasat, és addig üti majd, amíg meleg. Bár az 1999-ben megjelent Resident Evil 3: Nemesis nem aratott akkora sikert, mint elődje, de ez érthető is, hisz eredetileg nem is önálló folytatásnak tervezték. A mérsékelt fogadtatás jórészt annak volt betudható, hogy több szempontból is kevesebbet kínált elődjénél. A második rész a két főszereplőjének köszönhetően kétszer, kétféleképpen végigjátszható volt, ami akkoriban példa nélküli megoldásnak számított. Ezt a folytatás már nem tudta megugorni, sőt emellett még rövidebb is lett, ami sokak számára fokmérő tényező. A most megjelent újrafeldolgozás több szempontból is megismétli az eredeti játék hiányosságait, ám ezúttal az előzmények ismeretében talán kegyesebbek lehetünk vele.
Az 1998. szeptember 27-én Raccoon City városában kitört járványért a város fő támogatójaként ismert Védernyő Vállalat volt a felelős. Az orvosi technológiák fejlesztésével foglalkozó cég titokban biofegyver-kutatást is folytatott, mely aztán elszabadult, megfertőzve a lakosságot. Az emberek dühöngő zombikká változtak, és ezáltal tovább terjesztették a vírust. Az összeomló város egyik különleges rendőre, Jill Valentine épp felfüggesztését tölti, amikor beüt a katasztrófa. Nyomozónk azért kényszerült kispadra, mert tudomást szerzett a Védernyő Vállalat piszkos ügyeiről és ezt megpróbálta nyilvánosságra hozni. Persze a cég keze messzire elért, egészen a rendőrfőkapitányig is, ha kellett, így Jillt elhallgattatták. Miközben odakint elszabadul a káosz, nyomozónk hívást kap volt kollégájától, aki kétségbeesetten figyelmezteti, hogy meneküljön. No, nem a zombijárvány elől, hanem a Nemesis nevű, megállíthatatlan gyilkológép célkeresztjéből, amit a Védernyő Vállalat állított rá. A rémisztő monstrum feladata elpusztítani azokat, akik a cégre nézve terhelő bizonyítékokkal rendelkeznek, és akiknek halála a fennálló helyzet miatt kevésbé keltene feltűnést. Jillnek tehát menekülnie kell a megsemmisítésre kijelölt városból, és ezzel nagyjából le is írtuk a játék cselekményét.
A Resident Evil 3 Remake a tavalyi epizódhoz képest lényegesen akciódúsabb, logikai feladványokból is legfeljebb kettővel ha találkozunk. Mivel mégiscsak egy hajszáról van szó, ezúttal kevesebbszer kell visszatérnünk korábbi helyszínekre is, Jill gyakorlatilag folyamatosan előre menekül. A Nemesis személyében egy valóban kellemetlen ellenfelet üdvözölhetünk, akivel utunk során többször is összeakasztjuk a bajuszt. Minden alkalommal úgy fest, hogy ezúttal végleg legyőztük, ám egy idő múlva ismét feltűnik, ráadásul egyre erősebbé mutálódva. Ezen epizódok között jobbára csak fertőzöttekkel illetve gyengébb szörnyekkel – vagy ahogy a játék hívja őket: biofegyverekkel kell megküzdenünk. A velük való összecsapásokat kellő ügyesség birtokában akár el is kerülhetjük. Ezt hivatott elősegíteni egy új elugrás mechanika is, mely jó időben aktiválva látványos kitérést eredményez támadóink elől. Ennek precíz elsajátítása megkövetel némi rutint, úgyhogy ne keseredjünk el, ha gyakorlás közben néha majd megharapnak bennünket. Kihívást jelent még az összeszedett használati tárgyak elhelyezése is, melyekből egyszerre csak korlátozott mennyiségű lehet nálunk, és az sem mindegy, hogy melyik pályaszakasznak milyen felszereléssel veselkedünk neki.
Egyes dramaturgiai pontokon szereplőt váltunk, általában akkor, ha Jill hosszabb-rövidebb időre harcképtelenné válik. Ilyenkor a Védernyő Vállalat zsoldos csapatának egyik lelkiismeretes tagját, Carlos Olivierát irányítjuk. A derék katona nem nagyon foglalkozik munkaadója sötét ügyeivel, csak az embereken szeretne segíteni, és így viszonylag hamar szövetségesre lel Jillben. Carlos epizódjaiban, ha lehet, még feljebb pörög a játék: a nagyobb tűzerő mellé egyszerre többen támadó ellenfeleket kapunk, ráadásul bizonyos epizódokban a ketyegő óra is ellenünk dolgozik.
A Resident Evil 3 Remake vizuális megjelenítése szinte kifogástalan: a káoszba süllyedt éjszakai utcák fényeiben imbolygó árnyak, a pusztulás különböző stádiumaiba rongálódott épületek mind páratlan atmoszférát árasztanak. A csizmánk alatt csikorgó üvegszilánkok, a félhomályból kiszűrődő hörgő hangok, és a távoli szirénák üvöltése kísérteties aláfestést nyújtanak a képi élményhez.
Mivel a játék nagyjából hét-nyolc óra alatt végigjátszható, a Capcom úgy érezte, valamit még adnia kell a rajongóknak. A Resident Evil Resistance ingyenes kísérő csomag tulajdonképpen egy önálló, online többjátékos mód, melyben a játékosok egy csoportja egymással együttműködve küzd egy másik, magányos játékos ellen. Utóbbi afféle bábmester, akinek az a feladata, hogy a Védernyő Vállalat erőforrásait felhasználva megakadályozza a többi résztvevőt, hogy adott időn belül kijussanak a pályáról. Ez az aszimmetrikus játékmód – a megfelelő partnerekkel – képes néhány szórakoztató órát nyújtani, és némiképp feledtetni az alapjáték rövidségét.
(Resident Evil 3 Remake. Platformok: PlayStation 4, Xbox One, PC.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 18-i számában.)
Miért más a videójáték befogadása, mint a filmé? Előbbinél leomlik a negyedik fal, a befogadó egyszerre lesz előadó és készítő is. A játékos idézi elő a történetet pusztán azzal a ténnyel, hogy játszik. Amennyiben pedig a játék többféle befejezéssel operál, amik a játékos viselkedése, hozzáállása alapján jönnek létre, akkor pedig ténylegesen befolyásolja is a történteket. Remek példa az illusztrációra használt Witcher III: The Wild Hunt című játék is. Itt a történet bizonyos pontjain hozott döntések befolyásolják egy-egy karakter sorsát, ami így a végkifejletre is hatással van.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
A közel négy éven keresztül készített 1979 Revolution: Black Friday munkálatait a szokásos fejlesztési tevékenységek mellett szerteágazó kutatómunka is megelőzte. A játék rendezője, Navid Khonsari kisfiú volt még a forradalom idején, ám visszatekintve izgalmas témának találta a forradalom kaotikus közegét és annak egymással gyakran ütköző mozgató erőit. Izgatta a kérdés, hogy mit tenne ő vagy bárki más, aki belecsöppen Teheránnak azokba a turbulens napjaiba – hogyan navigálnának az ambivalens szereplők, illetve szituációk egymást követő sorában.
1984-ben járunk az angliai Shropshire egy fiktív, ám annál elvarázsoltabb völgyében, Yaughtonban. A hasonló nevű falucska melletti hatalmas obszervatórium bezárt kapuja előtt kezdünk, és mint játékosok nem tudjuk magunkról, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Hamar világossá válik, hogy nincs senki a környezetünkben, akitől ezt megkérdezhetnénk, ugyanis a vidék teljesen elhagyatott.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója.
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.