A Sony Entertainment a napokban mutatta be új PlayStation konzolját, mely különleges formatervezése mellett teljesítményében is számottevő fejlesztésen esett át. A jelenlegi generáció készüléke a PlayStation 4, a cég egyik legnagyobb sikertörténete, így joggal várható el, hogy a PlayStation 5 majd hasonló karriert fusson be. A Sony korábbi diadalának egyik oka a kiváló minőségű exkluzív játékokban volt keresendő, melyek egyáltalán nem, vagy csak évekkel később váltak elérhetővé egyéb platformokon. A régészkalandos Uncharted 4: A Thief’s End, a bámulatosan kivitelezett Gran Turismo Sport autóverseny vagy a húsbavágó drámával operáló Last of Us mind-mind folytatásai voltak a korábbi konzolok sikercímeinek. Mellettük a PlayStation 4 győzelméhez nagyban hozzájárultak még az olyan új, sorozatindító játékok is, mint a posztapokaliptikus Horizon Zero Dawn vagy a Marvel-képregények hálószövő hősének kalandjait taglaló Marvel’s Spider-Man. Nem csoda hát, hogy a PlayStation 5 leleplezésekor bejelentett új játékok között ez utóbbi kettő is megkapta a maga folytatásának ígéretét.
A prezentáció rögvest az új Spider-Man játékkal kezdődött, mely a Miles Morales alcímet viselte. Aki egy kicsit is járatos a szuperhős történeteiben, az tudja, hogy Pókember eredetileg egy Peter Parker nevű gimnazista fiú volt. Őt láthattuk a mozifilmekben és ő volt a főszereplője a 2018-as videójátéknak is. Miles Morales csak 2011-ben debütált a képregényekben mint egy afféle ifjabb Pókember, akinek az akkor épp halott Peter Parker helyére kellett beugrania. A félig fekete, félig latin fiúnak nagyon hamar masszív rajongóbázisa épült, ami köszönhető volt a figura köré írt remek történeteknek is. Ahogy az a képregényekben lenni szokott, Peter Parker idővel feltámadt, ám Miles Morales maradt, és önálló füzeteiben tovább óvta az ártatlanokat és védelmezte az igazságot.
A Marvel’s Spider-Man igazi áttörésnek számít a szuperhősjátékok történetében, hatása nagyjából a pár évvel korábban készült Batman Arkham-sorozatéhoz fogható. A Sötét Lovaghoz hasonlóan, a hálószövő is terjedelmes videójátékos múltra tekinthet vissza. Kalandjait 1982 óta igyekeznek feldolgozni több-kevesebb sikerrel. Ahhoz, hogy a New York-i felhőkarcolók közötti hálóhintázást olyan szédítő valóságban adják vissza, ahogy azt hősünk is megélheti, korábban nem voltak adottak a technikai feltételek. A fejlesztő Insomniac Games azonban véghez vitte azt, ami korábban lehetetlennek tűnt: Pókember gúnyájában szabadon bejárhatjuk, ugrálhatjuk, akrobatikusan belenghetjük a metropoliszt, futhatunk toronyházak falán, potyázhatunk autók tetején vagy épp metróra is szállhatunk. Az utazgatás élvezete mellett persze a játéknak egyéb érdemei is vannak. Ezek közül az egyik legnagyszerűbb a többször is megcsavart, helyenként drámai, de a legtöbbször könnyed és humoros történetvezetés. Eszerint Peter Parkert nyolc évvel ezelőtt harapta meg a radioaktív pók, melytől különleges képességeit kapta. Így tehát nem egy kezdő, hanem a bűnüldözésben már rutinossá vált hőst kapunk. Civilben kutató asszisztensként dolgozik, amit titokban arra használ, hogy a különféle technikai kütyükkel felvértezett ruháját fejlessze – ennek kivitelezése persze a mi feladatunk a játék során. Barátja és munkaadója a megbecsült tudós, Dr. Otto Octavius, akiről mindenki tudja, hogy később Pókember nemezise lesz. Peter magánéletének két fontos szereplője a nagynénikéje, May és exbarátnője, az újságíró Mary Jane Watson. Utóbbi számos tippel szolgál a hősködő Peter számára, mi több, a játék egyes pontján irányítanunk kell a hölgyet is. Peter tanítványává fogadja a fiatal Miles Moralest, aki nemrég tragikus körülmények között vesztette el rendőrnyomozó édesapját. Maryhez hasonlóan bizonyos részeknél Miles bőrébe is belebújunk majd, ezt felfoghatjuk afféle bemelegítésnek is az ő játékára. Peter Pókember alteregója sem marad magánéleti izgalmak nélkül, midőn újra megjelenik a városban az álruhás Fekete Macska, a csinos tolvajnő, aki iránt hősünk erőfeszítései ellenére sem tud közömbös maradni.
A június 11-én bemutatott Spider-Man: Miles Morales egy önállóan is játszható bővítmény a 2018-as játékhoz. Ebben már a fiatalember kerül a középpontba, és Peter lesz a mellékszereplő. Visszatérnek ismerős arcok és tovább gombolyítanak majd néhány korábban elkezdett történetszálat. Ami már az előzetesből is nyilvánvaló, hogy a PlayStation 5 erősebb teljesítményének megfelelően New York városa ezúttal még pompásabban fest majd, Miles pedig új képességekkel felvértezve szállhat szembe a kihívásokkal.
A Marvel’s Spider-Man elérhető a PlayStation Store-ban, a Spider-Man: Miles Morales pedig a PlayStation 5 megjelenésével egyidőben, az ünnepek közeledtével lesz várható.
(Marvel’s Spider-Man. Platform: PlayStation 4.)
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. július 4-i számában.)
Miért más a videójáték befogadása, mint a filmé? Előbbinél leomlik a negyedik fal, a befogadó egyszerre lesz előadó és készítő is. A játékos idézi elő a történetet pusztán azzal a ténnyel, hogy játszik. Amennyiben pedig a játék többféle befejezéssel operál, amik a játékos viselkedése, hozzáállása alapján jönnek létre, akkor pedig ténylegesen befolyásolja is a történteket. Remek példa az illusztrációra használt Witcher III: The Wild Hunt című játék is. Itt a történet bizonyos pontjain hozott döntések befolyásolják egy-egy karakter sorsát, ami így a végkifejletre is hatással van.
Szilveszter éjszakáján járunk, Clawville bűnös metropoliszának monokróm betonrengetegében. Hősünk, Santino „Sonny” Featherland, a vörös – esetünkben középszürke – kakas, a rendőrség ragadozási osztályának nyomozója. Belső monológjaiból kiderül, hogy már csak néhány napja van hátra a nyugdíjig, ám fásult közönye mögül önsajnálat, mi több önutálat is kiolvasható. Magánélete évekkel ezelőtt gajra ment, midőn csinos papagáj felesége, Molly a lányukkal együtt elhagyta őt. Szakmai renoméja sincs a csúcson, s bár egykori társával, Marty MacChickennel annak idején valóságos sztárzsaruk voltak, egy végzetes
A közel négy éven keresztül készített 1979 Revolution: Black Friday munkálatait a szokásos fejlesztési tevékenységek mellett szerteágazó kutatómunka is megelőzte. A játék rendezője, Navid Khonsari kisfiú volt még a forradalom idején, ám visszatekintve izgalmas témának találta a forradalom kaotikus közegét és annak egymással gyakran ütköző mozgató erőit. Izgatta a kérdés, hogy mit tenne ő vagy bárki más, aki belecsöppen Teheránnak azokba a turbulens napjaiba – hogyan navigálnának az ambivalens szereplők, illetve szituációk egymást követő sorában.
1984-ben járunk az angliai Shropshire egy fiktív, ám annál elvarázsoltabb völgyében, Yaughtonban. A hasonló nevű falucska melletti hatalmas obszervatórium bezárt kapuja előtt kezdünk, és mint játékosok nem tudjuk magunkról, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen. Hamar világossá válik, hogy nincs senki a környezetünkben, akitől ezt megkérdezhetnénk, ugyanis a vidék teljesen elhagyatott.
A játék tehát egy alternatív Bosszúállók univerzumba kalauzol bennünket, ahol Amerika Kapitány, Vasember, a Fekete Özvegy, Thor és Hulk mind szeretett és ünnepelt hősök. A történetet azonban mégsem velük kezdjük. Főszereplőnk ugyanis egy pakisztáni származású amerikai tinédzser lány, Kamala Khan, aki a Bosszúállók odaadó rajongója.
A játék története szerint a nem túl távoli jövőben a mindenható Orochi vállalat olyan jeleket észlelt a Marsról, melyeket a cég szakértői értelmes élet nyomaként azonosítottak. A társaság úgy ítélte meg, hogy az információ túlságosan kényes ahhoz, hogy a közönség elé tárják, így titkos küldetésbe kezdtek. Minimális személyzettel létrehozták a Marson az Invictus állomást, amelynek dolgozói hivatalosan a cég antarktiszi kutatóállomásán teljesítenek szolgálatot, valójában azonban a bolygót kutatják.
A Crusader Kings III a középkor egy nagyobb szeletét öleli fel, Hódító Vilmos 1066. december 25-i megkoronázásától kezdve egészen 1452. december 30-ig, azaz öt hónappal Konstantinápoly ostroma előtt ér véget. A köztes majdnem négyszáz évben nem annyira a konkrétan kijelölt célokért vagy egy-egy ellenfél legyőzéséért kell küzdenünk: az igazi ellenségünk a múló idő, erőfeszítésünk pedig, hogy mit hagyunk hátra magunk után.
Történetünk hőse Stella, a vidám és jókedvű révészlány, aki a nyugalomba vonuló Kharóntól megörökli annak munkáját. Feladata tehát az lesz, hogy felkutassa és segítse az elhunytak szellemeit átkelni a túlvilágra. Ezt persze nem a Sztüx folyó sötét vizén ringó ladikkal kell elképzelni, Stellának egy nagy, modulárisan bővíthető hajója van, melyet a fedélzetére fogadott szellemek igényei szerint tud átépíteni.
Ismét egy ismeretlen személyazonosságú illető számítógépének a képernyőjén kezdünk. Van itt játszható Pasziánsz program, Lomtár a fájloknak, szerkeszthető Jegyzettömb, valamint különféle dokumentumok és fotók, melyekből valamiféle képet alkothatunk a felhasználóról, akinek a bőrébe kerültünk. Az illető egy nő, akinek bizony valamiféle célja is van, midőn négy különböző ember privát beszélgetéseihez fér hozzá.