Kántor Mihály: Talpig vasban

2020. szeptember 03., 14:00
Forrás: www.playstation.com

A Marvel Moziverzum mindössze tizenkét éves fennállása alatt átrendezte a látványos közönségfilmek piacának térképét. Az addig szórványos sikereket elért szuperhős-képregényekből készült filmadaptációk végre egyetlen nagy, összefüggő filmes univerzumban egyesültek mind kreatív, mind pedig üzleti szempontból. Ennek a mintája a képregényekben már évtizedek óta létezett, a Marvel Studios és annak vezetője, Kevin Feige annyit tett, hogy a módszert lefordította a lapgyártásról a filmgyártás nyelvére. A korábban szinte példa nélkül álló vállalkozásnak persze megvolt a maga nem elhanyagolható kockázata. Addigra ugyanis a Marvel-képregények legismertebb figuráinak, a Pókembernek, az X-Mennek vagy a Hulknak a megfilmesítési jogait már más stúdióknak adták el, a náluk maradt karakterek pedig kevésbé voltak ismertek a szélesebb közönség előtt. Szerencsére azonban a Marvelnél jobban senki sem ismerhette a saját portékájukat, így a 2008-as Vasember után új hősök egész garmadáját sikerült megmutatni és megszerettetni a képregények világában kevésbé járatos tömegekkel. Ez azonban nem valósulhatott volna meg, ha nincs a Vasember és annak remek fogadtatása.

A Marvel szuperhőseinek videójátékos kalandjai gyakorlatilag majdnem egyidősek magával a digitális szórakoztató formával, ám a virtuális valóság játékok ebből a szempontból még viszonylag meghódítatlan terepnek számítanak. Persze a rivális Detective Comics képregénykiadó vezérfigurája, Batman ezen a fronton is beelőzőtt már, hisz a 2016-os Batman: Arkham VR szinte az első virtuális játékok között jelent meg. A jó munkához idő kell elvét követve a Marvel nem siette el a dolgot, így a július elején megjelent Iron Man VR nemcsak technikailag, de tartalmilag is jelentősen felülmúlta a Sötét lovag rövidke kalandját.

Tony Stark, a Stark Industries elnöke és egyben vezető mérnöke fegyvergyártásából gazdagodott meg. S bár zseniális koponya, életvitele nem sokban különbözik a léha milliomosokétól. Egy meglehetősen drámai és transzformatív élményt követően visszavonul a fegyvertervezéstől és malibui villájában megépít egy hipermodern, röpképes vasember páncélt, amivel új célt is kijelöl magának: segíteni azokon, akik nem tudják megvédeni magukat. A játék kezdetén ott csatlakozunk be Tony életébe, hogy az első tesztrepülésre készül a páncél prototípusával. Ezen a ponton mindjárt le is kell szögeznünk néhány jellemzőt. A mozifilmben járatosabbak számára nem lesz ismeretlen a játék perspektívája, mely gyakorlatilag Tony belső nézete. A páncél sisakjából egy virtuális kezelőfelület mögül tekintünk ki a világba, a fejünkre helyezett szemüveg pedig hősünk fej mozgását irányítja. Ha már irányítás: a játék a konzol hagyományos távirányítója helyett a Move készüléket használja, mely egy külső kamerával követi az eszköz mozgását, így a karunkét és kezünkét is. Ez nagy mértékben növeli az immerziót, ugyanis Tony repülés közben a két karját használja manőverezésre, valamint a tenyeréből kilőtt repulsor nyalábokkal tanítja móresre a rosszfiúkat is. Nos a malibui sziklás magaspart felett tartott bemelegítő repülés során nemcsak a játék főcíme pereg le előttünk, de az is kiderül, hogy lesz-e elég erős gyomrunk a virtuális szárnyaláshoz, illetve feltárulnak-e a bennünk a tériszony tünetei. Ahogy azt a VR-játékokban szokták, az émelygést megelőzendő, a fejmozgást 45 fokos ugrásokban kivitelezhetjük, így a látási inger és az egyensúlyérzékelés közötti ellentétek keltette kinetózis, más néven utazási betegség nem jön létre. Mivel azonban kellő gyakorlattal ez a rosszullét leküzdhető, a játékokba rendszerint beépítik ennek a 45 fokos csillapító módnak a kikapcsolását is, ezáltal összefüggő és folyamatos mozgást biztosítva. Nincs ez másképp az Iron Man VR esetében sem, ám ennek a beállítását magunknak kell elvégeznünk, mert a játék alapban a kímélő móddal indul.

A bemelegítést követően Tony békésen utazik magángépén, amikor is a repülőt megtámadja egy titokzatos hekker és a drónjai. Az illető Ghostnak nevezi magát, és hősünket teszi felelőssé az összes áldozatért, akik a Stark Industries fegyverei által vesztették életüket. A szintén röpképes és a szilárd anyagokon is áthatolni képes ruhával felszerelt támadót ellenfelek egész hada követi még. Ezek némelyike ismerős lehet a későbbi Marvel filmekből, ám akadnak köztük olyanok is, akiket csak a képregényekben jártasabbak tudnak azonosítani. Alaposan fel kell ám kötni hozzájuk a vasnadrágot, mert az Iron Man VR még közepes fokozaton is embert próbáló ügyességet kíván. Az összecsapások fergetegesek, egyszerre rengeteg célpont támadhat ránk, akik vagy amik között a sebezhetőségük, illetve a veszélyességük mentén villámgyorsan priorizálnunk kell. A kihívás nehézsége miatt a 6-7 órás játékidő könnyen a háromszorosának is tűnhet, ami a VR-játékok jellemző rövidségének tükrében akár pozitívumként is felfogható.

 

(Iron Man VR. Platform: Play-Station 4.)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 15-i számában.)