Kántor Mihály: Visszatérés Morvaországba

2020. augusztus 10., 13:41
Forrás: youwillreturn.com

A narratív központú videójátékok rendszerint szubjektív megközelítéssel élnek, tehát a játékost egyetlen – ritkább esetben felváltva több különböző – szereplő bőrébe helyezik. A játék rendszerétől, illetve koncepciózus megközelítésétől függően lehet a játékosnak befolyása az őt megtestesítő figura paramétereinek meghatározására – legyen szó akár külső, akár belső jegyekről. Ahogy azonban a filmek vagy az irodalom esetében is lenni szokott, az igazi drámák azok, amelyeket pontosan az adott karakter személyisége köré írnak. Ennek az ígérete némiképp elvész, amint mi magunk formálhatjuk a játék szereplőjének jellemét, hiszen a készítők a legritkább esetben tudnak valós drámát köríteni egy, a befogadó által több változóból összegyúrt személyiséghez. Az alkotók megálmodta hős tehát sokkal alkalmasabb egy rétegzettebb, akár jellemformálással is dolgozó történet főszerepére, mint azok, amelyeket a játékosok saját kezűleg készíthetnek. Sajnos ennek az előbbi módszernek megvan az a kockázata, hogy a játékos egyéni értékrendje ütközni fog az előre megírt hős moráljával, illetve az abból eredő cselekedeteivel. S míg egy regény vagy egy film esetében külső befogadóként könnyedén elhatárolódhatunk a szereplő esetlegesen megkérdőjelezhető vonásaitól, addig ez a videójátékok szubjektív természetéből fakadóan nem biztos, hogy megvalósul. A cseh CBE Software új játékának, a Someday You’ll Returnnek a hőse ugyanis nem egy szerethető figura, ám ennek ellenére közel húsz órát kell a bőrében töltenie annak, aki végig szeretné követni ezt a kalandot.

A misztikus elemekkel és rejtélyekkel megfűszerezett történet Csehország festői vidékére, az erdős Morvaországba kalauzol bennünket. Ide érkezik meg autóval Daniel, aki az iskolából délután elkóborolt lánya, Stela telefonját követi. Már a főcím előtti bevezetőből megtudjuk, hogy a kislány egy elhagyott helyen tartózkodik, ahol nincs éppen biztonságban. Ez ad egyfajta sürgetést a játék tempójának, ám a kezdeti lendület és aggódó exneje goromba lerázása után Danielt egyre gyakrabban kapjuk azon, hogy féltő aggódás helyett csak kényelmetlen bosszúságot érez. Ahogy lassan sorjáznak a nehezítő körülmények – először elveszti a tájékozódáshoz szükséges GPS-jelet, majd később a térerőt is –, úgy lesznek a belső kommentárjai egyre nyugtalanítóbbak. Felváltva szapulja az eltűnt lányát, a telefonszolgáltatót vagy épp a készüléket. Feszült elméjében mindenről valaki más tehet, minden valaki másnak a hibája. Daniel attól is ingerült lesz, ha valaki becézi a nevét, amikor pedig a játék felénél megkérdezik tőle, hogy néz ki a lánya, arra egy felháborodott „Honnan tudjam?” a válasz. A játékból persze később az is kiderül, hogy egy családapának a telefonháttérképe miért egy vízesés, és miért nem a kislánya. Mire ide jutunk, addigra hősünk alaposan megszenvedi a kényszeredett erdei túrát. Bár nem számít elveszett embernek a chřiby-i erdőségben, lévén fiatalabb korában ifjúsági táborokat vezetett a környéken, az ismert vidék az éjszaka közeledtével fokozatosan egyre idegenebbnek hat. Ahogy Daniel lépésről lépésre közelebb kerül Stela nyomához, úgy kapunk egyre mélyebb betekintést a férfi múltjába és ezek tükrében mind az erdő, mind ő maga lassan más megvilágításba kerülnek. A kérdés pedig óhatatlanul elkezd motoszkálni bennünk: valóban az lenne a boldog befejezés mindkettejük számára, ha Daniel megtalálná Stelát?

A Someday You’ll Return egyik legnagyobb erőssége az elképesztő részletgazdagsággal megvalósított Chřiby erdőség. Az Északnyugati-Kárpátok vadonjának arculata nem sokban különbözik a Bükk, a Mátra vagy a Börzsöny vidékétől, így nemcsak a turistajelzések, de a táblák és az erdőgazdasági út sorompói is mind ismerősnek hatnak majd. Ha ez nem lenne elég, a realizmust a készítők még megfejelték egy kis interaktív idegenvezetéssel is. A játék több helyszínét, például a Cimburk-kastély romjait vagy a Szent Kelemen-kápolnát mind létező helységekről modellezték. Mivel a készítők joggal büszkék hazájuk látványosságaira, QR-kódok formájában ismertetőket is elhelyeztek a játékban. Ezeket a mobiltelefonunkkal a képernyőről szkennelve olyan linkekre jutunk, ahol aztán mesélnek nekünk az adott helyekről.

A játékfejlesztés egy meglehetősen komplex vállalkozás, különösen a fenti minőségben. Épp ezért nehéz elhinni, hogy a szereplők hangjait leszámítva a játékot teljes egészében mindössze két ember készítette. A történet, annak öt lehetséges befejezése, a logikai feladványok, a zene és a hanghatások mind briliánsak. S bár egyéb részei hagynak kívánnivalót maguk után, a pozitív jellemzők bőven elhomályosítják azokat.

 

(Someday You’ll Return. Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One.)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 27-i számában.)

Legfrissebb hírek
Legnézettebb