Kevés csomaggal indulok, ez így elegáns. Majd a helyszínen vehetünk új cuccokat. Az olaszok értenek a divathoz, dizájnhoz. Láttam az anyósom szemén, ahogy végigmért, mennyire nem tetszik az öltözékem, tett is finom utalást, elvisz engem vásárolni az esküvő után. Amikor átadott egy kis eljegyzési ajándékot, megjegyezte, ezt majd az új holmihoz vedd fel, ehhez a szakadt farmerhoz nem illik. A tizennyolc karátos nyaklánc, briliánssal. Mikor megmutattam a barátnőmnek, felsóhajtott, ez a kis ajándék egy vagyont ér! Milyen lesz a nagy ajándék? Nem vettem komolyan a megjegyzését, egy nap azonban mégis elvittem a darabot az ékszerészhez, hatalmas összeget mondott, amennyiért átvenné.
Most nem viszem magammal az ékszert, majd vegyen Kolos ott további kiegészítőket, az anyja biztos instruálta, mire lenne szükségem, nézzen ki a menye úgy, mint egy királykisasszony, hajtogatta. Az alakomra nagyon büszke az öreglány. Neked minden jól áll, szerencsés vagy, hallottam. Azt nem mondta, hogy a fiának is szerencséje van, hogy ilyen nőt kapott, de azt igen, hogy biztos abban, nagyon szép unokái lesznek, majd újból végigmért és hozzátette, reméli, hogy ez mielőbb bekövetkezik, meglesz az örökös, amire olyan régen várnak és sorolgatta az ingatlanokat és egyéb értékeket.
Nem hiába hajtottam erre a pasira, nem volt egyszerű becserkészni, de miután elhitte, hogy még szűz vagyok, ez még inkább felkeltette az érdeklődését. Konzervatív vagyok, mondta, anya így nevelt, és elpirult. Ezután már könnyű dolgom volt. Bármit akart, majd az esküvő után, mondtam. Az anyját is beavatta a titokba, milyen menye lesz, ilyet ma nem találni, miközben nem egy kis csitriről van szó, hanem egy huszonöt éves, érintetlen lányról, ezt a kifejezést használta, nehezen álltam meg nevetés nélkül. A visszafojtott nevetés miatt elpirultam, láttam, ez tetszett a jövendőbelimnek és az anyósomnak is.
Félek a repüléstől, így örültem a nagyszerű ötletnek, hogy nászútra vonattal, talán az Orient-expresszel utazunk. Ez stílusos, mosolygott az anyósom, minek araszolnátok az autópályán, hiába a Porsche, ilyenkor minden proli nyaralni indul, érkezzetek meg kipihenve, a nászút a legszebb dolog, és felsóhajtott. Kolos bólogatott, sejtette, mire gondol az anyja.
Kolos nem szokott SMS-t küldeni, véletlenül vettem észre, hívj taxit, Déli pályaudvar 5. vágány 11.20, én is igyekszem, szállj fel, ne késs, jegyek nálam. Déli pályaudvar? Hát persze, délre utazunk. De miért nem jön értem? Értelmetlen kérdés, Kolos mindig precíz, ez a legrosszabb tulajdonsága. 11.19- kor rohantam fel a lépcsőn a kis kézipoggyászommal, férjem sehol, már biztos fent ül, megvárhatott volna. Az egyik, vonat felé rohanó nőt megkérdeztem: Velencébe? Csak ingerülten kiabált, hova máshova. Felléptem a vonatlépcsőre, ekkor éreztem, hogy valaki meglök hátulról. Kolos volt, beestünk a folyosóra, és abban a pillanatban elindult a vonat. A kis bőröndöm repült, de még sikerült elkapnom, erre az útra vettem, gondoltam, én is ruházzak be ebbe a kapcsolatba, ami végre révbe ért, rá is ment az egész megtakarításom. Kolos lihegett és vörös volt az arca. Sose késel, de éppen most, kiabáltam, és merre van az első osztály? Másodikon utazunk, szokjuk a helyzetet, hallottam újdonsült férjem hangját. Kinyitotta a közeli fülke ajtaját, bepréselődtünk a két üres helyre. A kis Luis Vuitton bőröndömet, a mindig udvarias férjem nem tette fel a csomagtartóba, így én emeltem meg, de Kolos megfogta a kezem, hagyd, nem érdemes, hamar ott leszünk.
Szatyrokkal felszerelt, fáradt emberek ültek körülöttünk, mintha nem jókedvükben utaznának a világ egyik legszebb városába. Hogyhogy hamar? A hangosbemondó válaszolt: Kelenföld, Érdalsó, Tárnok, Martonvásár, Baracska, Pettend, Kápolnásnyék, Velence. Sokáig nem szóltam, csak szorongattam a bőröndöm. Anyád tudja ezt a baromságot? Nem, és nem is kötjük az orrára, őt csak az örökös érdekli, én kíváncsi voltam, hogyan veszed ezt az akadályt, egy kis panzióban foglaltam szállást, semmi luxus, gyártjuk az örököst, elvégre szeretjük egymást, nem? Azt már nem, megvan. Micsoda? Az örökös, második hónapban vagyok, azért nem akartam eddig kavarni veled, legyek biztos, hogy attól az atlétától van a gyerek, neki fogalma sincs erről, és te most már a hites férjem vagy.
A gyerek a miénk.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)
