Csóka Ferenc: Edzőtábor

2023. február 10., 10:07
Szentes Zágon: Naprendszer (akril, vászon, 50 × 70 cm, 2012)

„Evés, evés, evés!” – zakatolta egyvégtében a szörny agya, miközben vérben forgó szemmel csörtetett a testét teljesen elrejtő kék fűtengerben. Ő volt a BK 6-os bolygó nappali csúcsragadozója. Első ránézésre olyan benyomást keltett, mint egy víziló méretű égkék sündisznó. Leginkább abban különbözött földi hasonmásaitól, hogy nem volt se füle, se orra. Nem érzett szagokat, és nem hallott hangokat. Csupán a hatalmas látószerve vezérelte, mely a színekre specializálódott. A formák másodlagosak voltak számára. Amikor evésre gondolt, a piros és a zöld színre csorgott a nyála. De csak akkor, ha a zsákmányállaton egyszerre voltak fellelhetők…

– Mi van már megint? Megtaláltad végre a bolygóhoz mellékelt használati utasítást? – kérdezte dühösen Richard Scott, a Csillag FC angol edzője, miután nagyot kortyolt jeges whiskyjéből. A pálya szélére helyezett kényelmes karosszékéből figyelte a végeláthatatlan kékségben zajló eseményeket. Kovács Álmos, a magyar pályaedző szabadkozva tárta szét a karját:

– Nyomon vagyok, főnök. De van még egy baj. A fiúk nem hajlandók tovább edzeni. Megunták a babot. Azt mondják, másfélszeres gravitáción nem lehet babkonzerven élni. Állandóan jön belőlük a gáz.

– Tudják ezek, milyen drága egy többletgravitációs edzőtábor? – Scott elvörösödött a méregtől. – Tehetek én arról, hogy csupán egy nyavalyás konzervgyár mutatott hajlandóságot a csapat szponzorálására? Az ő termékeiket kell fogyasztanunk!

– Haza akarnak menni.

– Mivel? Az űrhajó csak tíz nap múlva ér ide! Még öt földi napig nappal lesz a bolygón, addig a pálya világítását is meg kell oldanunk. Hát nem szép ez a kék fű?

*

– Mit akar már megint? – üvöltötte Scott pár órával később, a lakókonténerének ajtajában állva.

A pályaedző falfehéren meredt a kapitányra.

– James és Martinovics bement a nyíratlan fűbe, hogy könnyítsenek magukon. Órák óta nem látta őket senki.

– Micsoda? – kerekedett el a főnök szeme.

– Mr. Scott! A fű csupa vér

– Kovács félig ájultan suttogta.

– Valami elkapta és elvonszolta őket.

*

Az aprócska, beépített asztalnál ültek. Az edző teletöltötte Kovács poharát szesszel, hadd oldódjon a feszültség.

– Be kellett volna tartanunk bizonyos szabályokat – mondta csüggedten a magyar. – Már megvan a használati utasítás a bolygóhoz. Azonnal le kell cserélnünk a piros-zöld mezt! Van egy ragadozó a bolygón, amely erre a kombinációra gerjed evésileg.

Scott hatalmasat sóhajtott.

– Ez hihetetlen! Akkor... Keressünk más színeket! Üzemképes az áramfejlesztő? Lesz megfelelő fény éjszakára?

– Ja. A fényszórók már most is működnek! – nézett fáradtan Kovács a főnökére.

És beköszöntött a hosszú éjszaka.

„Evés, evés, evés” – cikázott át a vágy a másik szörny testén. Ő volt a sötétség csúcsragadozója. Fekete volt, mint a szén, és nem volt se szeme, se füle. Kifejlett szaglásával tájékozódott. Ha étekre vágyott, zsákmányállatai bélműködésének kénhidrogén szagú nyomait követte…

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)