Darázs Balogh Katalin: Az örökség

2022. december 09., 08:54
Bukta Imre: Kivágott tűz (olaj, vászon, 110 × 80 cm, 2010)

A lenyugvó nap vörösre festette a tájat. A fákat, melyek lustán nyújtózkodtak az ég felé, magas, száraz gyom vette körül. Az egyik ágon varjú károgta szomorú énekét. A régi kocsmát kikezdte az idő vasfoga. Falait félig leszaggatott plakátok, kitört ablakok csúfították. Ajtaja zárva volt. A kerítés és a fából készült korlát elkorhadt. Az egykori hírhedt vendéglátóhely az enyészeté lett.

A lenyugvó nap utolsó sugarai bevilágították a termet. A nikotintól megsárgult falak körbeölelték, magukba zárva a múltat. A bútorokon megtelepült vastag por fehéren viszonozta a beáradó fényt. Még így is szépen kirajzolódtak a rajtuk sorakozó faragott mintázatok. Néhol a lámpák egyhangúan csüngtek alá, a többi a földön hevert összetörve. A bárpult hátul a sarokban húzódott meg, türelmesen várva a soha meg nem érkező vendégeket. Egy-két felborult szék és a padlón szétszórt pohárdarabok őrizték emlékét az utolsó dulakodásnak.

Ezen az estén egy autó állt meg a tanyán. Felhajtott a bekötőúton, majd leparkolt az épület előtt. Magas férfi szállt ki a kocsiból, enyhén imbolyogva körbejárta a kocsmát, majd belesett az egyik ablakon, hogy megtudja, mit takarnak a falak. Cigarettára gyújtott, és gondosan szemügyre vette a terepet. Sokat hallott már erről a helyről. Amikor az épület bejáratához ért, megpróbálta megnyitni a kocsma ajtaját. Erősen nekitámaszkodott, mire az a nyomásnak engedve darabokra hullott. A hirtelen érkező légáram felkavarta a benti dohos levegőt. A jövevény nehéz léptei alatt recsegett a padló. A férfi felállított egy útjába kerülő széket, majd a pulthoz lépett, lazán rákönyökölt. Újabb cigarettára gyújtott. Amikor a hatalmas tükörre fújta a füstöt, abban megelevenedett az élet. Az asztaloknál emberek ültek, a háttérben zene szólt, korsók koccanása hallatszott. Ahogy megjelent a kép, úgy el is tűnt.

A hívatlan vendég leült egy közeli asztalhoz, maga alá húzta lábait, fejét megtámasztva gondolatai elkalandoztak. Egymás után szívta a cigarettát. Igyekezett feleleveníteni azokat a történeteket, amelyeket egykoron meséltek neki. Nagyapja volt ennek a kocsmának a büszke tulajdonosa. Régebben ráhagyta ezt a helyet, de a férfi csak most jutott oda, hogy megnézze az örökséget.

Kint felkerekedett a szél. Az idegen hanyagul bedobta a pult mögé az égő cigarettát, és elindult kifelé. Amíg kisétált a teremből, az izzó cigarettavég az egyik repedésbe gurult. A huzat szítani kezdte a csikket. A csonka cigaretta egyre csak perzselte a körülötte lévő korhadt fát, az pedig lassan elkezdett füstöt okádni. A feltámadt huzat lángra lobbantotta a parazsat.

Az idegen autóba ült és elhajtott. A nap már alábukott, amikor kiért a tanyáról. Alig egy kilométerre lehetett a kocsmától, amikor hirtelen fényességre lett figyelmes. Megrökönyödve nézte az egyre magasabbra csapó lángokat. Újra vérvörös színben úszott a táj. A tető hatalmas robajjal szakadt alá. Parázsdarabok táncoltak tova a füsttel.

Az örökös tehetetlenül nézte, ahogy az öröksége semmivé lesz.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)