Pócsmegyer, huszonhárom június tizenhat, péntek. Kedden indultunk Horányból. Mi vagyunk azok, akik birtokolják Krisztus gondolatait. Verőcén aludtunk, a Csattogó-völgyben, ott folyik a Morgó. Fáradt vagyok. Azt hiszem, a versírással is felhagyok. Verőcéről lesétáltunk Kismarosra. Valaki mondta egyszer, hogy a két település egy település volt Verőcemaros néven. Elkészült a tabló, de Csaba nevéből kimaradt egy a. Szerdán Vácig kísértem az osztályt, aztán buszra szálltam, hogy Krisztáék után menjek Nőtincsre. Eszter fagylalttal fogadott. Kismarosról Királyrétig mentünk a kisvonattal. Holnap lesz a ballagás. Bánkon megfürödtünk a tóban. Láttunk kisbékákat is.
Szigetmonostor, huszonhárom június tizenhét, szombat. Az ember időnként rendezni kényszerül gondolatait. A valóság az egyetlen feladat. Nyolc óra egy perc. A madárbarát parkban ülök. A kert barátságosabb szó, mint a park. Nincsenek érzelmeim. Az egyik illúzió eltakarja a másikat. Valaki sírni fog. Eszter talán most ül asztalhoz Gellérttel. Gellért hiteltelen. Milyen szörnyű, hogy ez a név egyszerre jelöl egy hiteles gyermeket és egy hiteltelen bábot. Krisztus mint hazugság. A név. Kedden felolvasom három versemet, amit az anyaméhben írtam. Az iskolában már felolvastam. A gyermek nem lehet hiteltelen. Az hazudik igazán, aki magának hazudik. Aki másnak hazudik, az nem igazán hazudik, a gyermek kérdezi.
Pócsmegyer, huszonhárom június húsz, kedd. Rozi sírt a ballagáson. Tegnap felhívtam Patrikot. Azt mondta, eljön Hunorral az évzáróra hangosítani. Ha a könyvhéten láttam volna Mészöly Ágnest, odamentem volna hozzá, elmondtam volna neki, mennyire jó könyv A királyné violája. A legjobb könyv, amit idén olvastam. Mészöly Ágnes, Wéber Anikó és Szabó Borbála könyveiben a szereplők telefont használnak, a szereplők telefonos üzenetei a regény szövegéhez tartoznak. Tegnap Pankával kitekertünk Surányba, kitettünk egy plakátot a Vápsuváp téren, ami Patat Bence júniusi látogatását híreli, Eszter fog vele beszélgetni a könyvtárban. Minden megtörténik, csak később.
Pócsmegyer, huszonhárom június huszonegy, szerda. Tegnap láttam egy képet. Eszter csinálta, fekete-fehér, mindössze két szalag kék rajta. Anya gyermekével. A gyermek anyjával játszik. Az a játék, hogy a gyermek kék szalagokkal díszíti fel az anyját. Az egyik szalagot az anyja kezére köti, a másikat a fülére. Ez a nő nem szép. A keze, amire a gyermek a kék szalagot köti, nyomorék. A másik kék szalag úgy fut a fülre, mintha hallókészülék volna. Ez a nő azon a képen nem szép. Ez a nő azon a képen mégis a legszebb. Nem önmagától válik széppé, hanem a gyermekétől, aki ezt a nem szép nőt a világ legszebb teremtésének látja. A szépség attól függ, ki nézi. Engednünk kell a másik szem hatalmának. Mindig van egy másik szem, aki a legszebbnek lát.
Pócsmegyer, huszonhárom június huszonhárom, péntek. A faluba érve a madárbarát kert felé vettem az irányt, amit mindenki madárbarát parkként emleget, de a madárbarát kert kapujára az van írva, hogy madárbarát kert. A kert közepén áll a jó és a rossz tudásának a fája. Erről kellene szednem három-négy szabályos gyümölcsöt az ebédhez, csakhogy Eszter nem tudja, amit én se tudtam, hogy tegnap óta a határőröknek átnevezett közteresek őrzik a fát és a kertet. Senkit nem engednek a szabályos gyümölcsök közelébe. Megkerültem a kertet és a kertet őrző határőröket, majd elindultam a Szabadság térre a zöldségeshez.
Pócsmegyer, huszonhárom június huszonnégy, szombat. A zöldségesnél volt néhány gyümölcs a jó és a rossz tudásának a fájáról, éppen annyi, amennyire Eszternek szüksége lett volna az ebéd elkészítéséhez, három-négy, de azok nyeszlettek voltak és szabálytalanok, mint a fuvolás fiú kedve vihar idején. Látszott rajtuk, hogy nem a madárbarát kert közepén lévő fáról szakították azokat, a színük is mutatta, hogy idegen vidéken, mesterséges körülmények között teremtek. Hogy ne üres kézzel távozzak, vettem néhány fej fokhagymát, felpattantam a biciklire, és elindultam a Rév utcán át a gát irányába. A kilépésnél nem volt gond. A falu határánál ötvenes tábla van. Hat évig bármikor elhagyhatom a települést.
Pócsmegyer, huszonhárom június huszonöt, vasárnap. Ha egy háremben huszonhárom háremhölgy van, az a huszonhárem. Hazafelé a gáton bodzát, zsályát és kamillát szedtem. Ha egy háremben egy eunuch nyugdíjba megy, másik hiányossággal pótolják hiányosságát. Szedhettem volna csalánt is, de az az udvarunkon is megterem. Ha egy háremben az első háremhölgy belekezd egy mesébe, huszonkét háremhölgy hallgatja. Eszter a mentát, a citromfüvet és rozmaringot szereti. Ha egy háremben láthatatlan férfiak garázdálkodnak, a láthatatlant nem látó őrök nem nyugtalankodnak. Hazaérve kipakoltam a konyhaasztalra kincseimet. Ha egy háremben valaki éhezik, annak a vágya keserű.
Pócsmegyer, huszonhárom június huszonhat, hétfő. Ne bízz meg senkiben, tanítja Agathon, nincs kártékonyabb érzés a bizalomnál, forrása minden indulatnak. Eszter a héber színjátszás kezdeteiről szóló könyvében azt írja, hogy az égő csipkebokorban jelen lévő hang nem a színészé, hanem a súgóé. Ha elvész a bizalom, el kell felejteni a létezést. A felejtés. Elfelejtem a dolgokat, amikkel megbántottalak. Nem akarok hazudni neked, de egészen őszinte se lehetek, mert félek az igazságtól. Ismerjétek meg az igazságot, mert az igazság szabaddá tesz. Mi az igazság, kérdezi a helytartó, mielőtt a köves udvaron megmossa kezeit. Nem lehet két életem. Egy is sok. Meg kell keresnem az angyal levedlett szárnyait.
Pócsmegyer, huszonhárom július egy, szombat. Hazafelé a gáton megálltam bodzát, kamillát és zsályát szedni. Szedhettem volna csalánt is, de az az udvarunkon is gazdagon megterem. Eszter a mentát, a citromfüvet és a rozmaringot szereti. Hazaérve a konyhaasztalra pakoltam kincseimet. Eszter egy egészen apró késsel egészen apróra vágta a növényeket, majd aludttejjel nyakon öntötte a részleteket, hogy felébredjen az egész. Ebéd után megittunk három-négy pohár citromos vizet, aztán lementünk a garázsba, hogy megtisztogassuk a fegyvereket. Monostorra négy út vezet, nehezebb védeni. Pócsmegyerre csak a szigeti útról lehet lefordulni. Igaz, a falu határában hatvanas tábla van. A pincébe zártuk a gyerekeket.
Pócsmegyer, huszonhárom július húsz, csütörtök. Tegnap elhoztam Ötyét Monostorról. Kimentünk Horányba is, mert Tamás a múltkor Ötyénél hagyta az utánfutót. Ha a kocsi az az, akkor az utánfutó az azutánfutó. Ha pedig az utánfutó után egy másik utánfutót akasztunk, akkor az a második utánfutó az utánfutó után futó futó utánfutó. Ebbe kicsit belezavarodtam, utánfutó utó futó utánfutó, ez most nem megy. Tegnap este megnéztük Eszterrel a Külön falkát. Szép film. Holnap jönnek Laciék. Holnapután a gyerekek. Megpróbálom egy levegővel vessző nélkül utánfutó után futó utánfutó a második futó fölösleges. Fekete futó fehér négyzeten.
Pócsmegyer, huszonhárom július huszonegy, péntek. Özvegy Ács Józsefné azt mesélte, hogy Kafka Feri megivott valakivel egy korsó sört a prágai pályaudvaron, mielőtt vonatra szállt. Halála után két tőle származó zsoltártöredéket találtak a zsebében cseh alattvalók. Feri barátja, Brod Miksa azonosította a kusza betűket. Úgy képzelem, idegennek érezte magát ebben a világban, mondta Eszter, teával és aprósüteménnyel kínálta az özvegyet. Az én fiam is zsidó volt, mondta özvegy Ács Józsefné, egyszer egy angyallal találkoztam egy névtelen kertben, ő mondta nekem, hogy zsidó lesz, egy igazi szárnyas angyallal. Kafka Feri szorongott a fölösleges dolgoktól.
Pócsmegyer, huszonhárom július huszonhat, szerda. Fölösleges dolog az élet is. Az én fiam már gyerekkorában megváltást játszott, feltámadást és megbocsátást, mondta özvegy Ács Józsefné a konyhaasztalnál, ezek voltak a kedvenc játékai. Kafka Feri nehéznek találta az átváltozást. Nehéz is, mert aki átváltozik, a szokásait változtatja meg, ahhoz pedig, hogy a szokásainkon változtassunk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, metanoia, szúrta közbe Eszter, a gondolkodásunkon kell változtatnunk, a gondolkodás pedig nem egyéb, mint a világhoz, a világ dolgaihoz való viszonyulás. Kafka Feri egyszer a jobb kisujjával végigsimított a bal szemöldökén. Aztán ez a Feri valami ügyvéd lett, pere is volt.
Pócsmegyer, huszonhárom július huszonhét, csütörtök. Szerző, Kafka Ferenc, cím, A per, ez állt a címlapon. Nem tudom, mit szólt hozzá a bíróság, hogy a Kafka Feri megírja a dolgaikat, tűnődött a gőzölgő kávéillatban özvegy Ács Józsefné született Szűz Mária. Az igazi költőnek tintás lesz az ujja a versírástól, az igazi ügyvéd beszennyeződik a törvénytől, idézte Eszter a Szentírást. Amikor az özvegy a feleségemre nézett, a bal szemében a szülés fájdalmai égtek, a jobb szemében megérkeztek a három királyok. Az én fiam Egyiptomban töltötte a gyermekkorát. Aztán visszaköltöztünk a szüleimhez. Galamb volt a jele az óvodában.
Pócsmegyer, huszonhárom július huszonnyolc, péntek. A Kafka Ferit ugye Ferinek hívták, Ferenc, az én uramot Józsinak, József, a császár volt pedig a Ferenc József. A császárné volt az Erzsébet, de mindenki csak Bözsinek hítta, olyan kedves volt. Nekem is volt egy Erzsébet nevű rokonom, a Jánosnak az anyja. A feleségem egy diktafonnal igyekezett felfogni a szóáradatot, ami az özvegy száján ömölt. Özvegy Ács Józsefné vagyok, ugye az uram után, de Szűz a lánykori nevem. Említette Marika néni azt a fiút, a Jánost, az Erzsébetnek a fiát, terelte a szót Eszter az utolsó prófétára, aki olyan volt, mint a Kafka Feri, sokat éhezett. Egyszer csúnyán elvesztette a fejét.
