Döme Barbara: Párizsis zsemle paprikával

Egy órája kapargatom azt a kis fekete foltot a Jókai-kötet mögött a falon. Egyre gyanúsabb, szerintem itt lehet a kamera. Ezek a modern kütyük már olyan kicsik, hogy bárhová elrejthetők szinte észrevétlenül. De engem nem lehet átverni, ha addig élek is, megtalálom azt az izét, amit a pasim dugott el, hogy lebuktasson.

Mikor lett a cuki Ernőből ciki pasi? Tegnap este erre kerestem a választ, miközben sütöttem egy lapos süteményt és megittam a bele való rumot. Mindkettő véletlenül sikerült így, mármint a süti és a rum. Utóbb jöttem rá, hogy a tésztából kifelejtettem a sütőport, a pia meg azért kellett, mert józanul csak a saját depressziómra tudok koncentrálni, ilyenkor nem vagyok elég konstruktív, sem kreatív. Szóval miközben kavartam az elrontott sárga masszát és ittam a rumot, azon gondolkodtam, hol siklott ennyire félre az életünk Ernővel. Na persze ő erre azt mondaná, ott, amikor megcsaltam. Kétségtelen tény, hogy ez megtörtént, hiába is tagadnám, meg aztán lebuktam, szóval mit szépítsek a dolgon. Jobban kellett volna figyelnem az iskolában, akkor talán a papír természetét is jobban ismerném, de legalábbis a szennyvízcsatornákét biztosan. Hogy jön a csatorna a szeretőmhöz és a lebukásomhoz? Banális történet. A szeretőm (aki egyébként Pali) elvitt egy hosszú hétvégére, hogy végre a testi örömöket is élvezhessük egymással, előtte ugyanis nem volt hová mennünk. Én meg, amilyen javíthatatlan romantikus vagyok, eltettem a számlát, amit a szállodában adtak, gondoltam, milyen szép emlék lesz erről a különleges napról. Aztán otthon, amikor eloszlott a rózsaszín köd a szemem elől, rájöttem, ez oltári nagy baromság, hiszen bármikor lebukhatok miatta.

Ernőről tudni kell, hogy kutat; erre csak akkor jöttem rá, amikor egy nagy műmicsodával a kezében állt elém és számonkért, ez mégis micsoda, és hogy az övé már nem is elég nekem? Elég lenne, ha használnád, mondtam neki, de te csak kisajátítani akarsz, szexelni nem. Csupán a történeti hűség kedvéért jegyzem meg, Ernővel fél éve nem szerelmeskedünk. Ha közeledem, mindig lepattint… de féltékenykedni, azt tud. A játékszeremet, ami miatt Ernő úgy felhúzta magát, ezer éve dugtam el, nehogy megtalálja. Aztán, amikor szükségem lett volna rá, keresni kezdtem, de közben elfelejtettem, hová tettem. Nem leltem meg. Ernő persze megtalálta, kérdeztem is tőle, hol volt. A Jókai-kötet mögött, ordított magából kikelve, mintha valami szörnyűséget követtem volna el. Hát persze, gondoltam magamban, eszembe juthatott volna korábban is. Már tudom, azért dugtam oda, mert a Jókai-kötet volt a legvastagabb, mögötte takarásban lehetett az eszköz. Előtte próbálkoztam Máraival is, de a Füves könyv túl vékonykának bizonyult.

Szóval, visszakanyarodva a csatornához, az történt, hogy a lebukástól rettegve kis fecnikre tépkedtem a szállodai számlát, amit egyébként A4-es, viszonylag vastag papírra nyomtattak. Ezután fogtam magam és lehúztam a vécében. Azt azonban már nem vártam meg, hogy eltűnjön a csatornában a papír, így amikor Ernő épp könnyíteni akart magán, meglátta a vízben úszkáló papírdarabokat. Kihalászta őket és mivel nem hülye, összerakta, miről van szó. Még a szállodát is felhívta, ott meg, fittyet hányva a titoktartásra meg a vendégek személyiségi jogaira, elárulták, hogy bizony ott jártam a „férjemmel”. Ernő másnap megfigyelőszoftvert telepített a telefonomra, így könnyedén lenyomozta, mikor és hol kufircolunk Palival. Egyik este, amikor éppen a párizsis zsemlét ettük paradicsommal és paprikával, megsárgult, összeragasztgatott papírt tett elém az asztalra. Az ijedtségtől rágás nélkül nyeltem le egy jó nagy darab paprikát, ami végigszántotta a nyelőcsövemet. Ez meg mi, kérdezte, majd rögtön utána egy kinyomtatott listát is mellékelt hozzá, amin Excel-táblázatban, szépen rendszerbe foglalta félrelépéseim helyszíneit és időpontjait. A rohadt életbe, gondoltam, bezzeg a múlt héten azt hazudta, nem ért az Excelhez, amikor megkértem, csináljon egy kimutatásból táblázatot. Hogy rohadjon meg!

Szóval ki az a pöcs, akivel megcsalsz?, ordított és a falhoz vágta a párizsis zsemlét. Jó, hogy nem a paradicsomot, takaríthattam volna utána egész este. Pillanatok alatt átláttam, tök fölösleges hazudozni, hiszen a táblázatban ott volt minden, ráadásul ki tudja, mit derített még ki rólam. Megszokásból azonban mégiscsak kamuztam még egy utolsót, hogy valóban volt valakim, de már nincs, amit az is bizonyít, hogy tegnap nem egy hotelban találkoztunk, hanem egy kávézóban, ahol kufircolni nem lehet, de szakítani kiválóan. Na épp ez történt tegnap, itt van, láthatod te is a saját szemeddel, mert ezt a táblázatot nem én készítettem, hanem te, vágtam vissza. Azt is hozzátettem, te sem vagy jobb nálam, tegnap te is hazudtál nekem, hogy nem tudod kezelni az Excelt, miközben a napnál is világosabb, hogy de.

Ernő semmit nem szólt, felállt és elment. Azt hittem, többé nem látom, de másnap visszajött és azt mondta, megbocsát, ha szakítok a szeretőmmel, és ha ez az egész kilengés nem szerelem volt, csak szex. Hát persze, hogy az volt, mondtam neki. Másnap tényleg szakítottam Palikával, miután egy utolsót szerelmeskedtünk. A kémszoftveres telefont persze nem vittem magammal az utolsó randira, aztán meg vettem magamnak egy újat, amiről Ernő nem tudott. A régit a kémszoftverrel néha megsétáltattam, hogy Ernő lássa a mozgást és ne gyanakodjon.

Azóta eltelt hat hónap, megint van valakim. De ez most tényleg szerelem, nem olyan, mint Palival volt. Hogy Ernő sejti-e? Nem tudom, mindenesetre úgy viselkedik, mint rendesen: hazajön, piál és veszekszik. Mindennap, mindig ugyanabban az időpontban besétálunk a veszekedőringbe. A seggfej erről is készíthetne egy Excel-táblázatot.

Szerintem egyébként gyanakszik, bár semmit nem mond. De látom én, ahogy fürkész. Biztosra veszem, hogy megfigyelőrendszert telepített a lakásba. Ezért kutatok most már én is. Meg kell lelnem! Mióta a Jókai-kötet mögött megtaláltam azt a fekete foltot a falon, egyre biztosabb vagyok abban, hogy lehallgat, követ és bosszút forral. Megint bizonyítékokat gyűjt. Csakhogy ezúttal pofára fog esni, nem tud lebuktatni, ráadásul csak a kellő pillanatra várok, hogy bejelenthessem neki, elhagyom. Mert Karesz tényleg más, mint az eddigi férfiak, akikkel kapcsolatba kerültem. Nincsenek magas elvárásai, rajong értem, ajándékokkal halmoz el, és még a párizsis zsemlét is megcsinálja nekem, paradicsommal, paprikával, ahogy szeretem. Sőt a múltkor még a kimutatást is áttette Excel-táblázatba, amiért Ernőnek fél éve hiába könyörgök.

Két napja mást sem csinálok, csak keresem a lakásban a megfigyelőkamerákat. Mindent feltúrtam, leszedtem az összes könyvet a polcról, sőt mindegyikbe belelapoztam, talán találok valamit, de semmi. A régi plüssmackóm gombszemét is kiszedtem, hátha mögé rejtette a megfigyelőt. Ott sem volt, mint ahogyan a képek, a falióra vagy a gázcsövek mögött sem. Közben Karesz óránként rám írt, hogy mennyire szeret, hiányzom neki, és hogy bérelt egy kis szerelmi fészket a hegyen, ahonnan csodálatos a panoráma, amit szerelmeskedés után majd kéz a kézben tudunk csodálni.

Napközben a neten is kutakodtam, abban bíztam, talán valaki tud hasznos tippet adni arra vonatkozóan, hová lehet elrejteni a legmodernebb kütyüket. Találtam egy cikket, oroszul. Az egyetemen tanultam ezt a nyelvet, gyakran böngészem orosz cikkeket eredetiben. Ebben azt írták, hogy vannak olyan megfigyelőberendezések, amelyeket az emberi testbe lehet beépíteni. Ez az! Ernő biztos rám telepített valami szart, amíg aludtam, ami villog, amikor kilépek itthonról és csipog, ha szexelek. Még az is lehet, hogy bedrogozott valamikor, hogy ne vegyem észre, mit csinál velem! Istenem, most mit tegyek, mégsem szabdalhatom szét magam, hogy megtaláljam! Hát ezért néz rám olyan gyanakodva… már mindent tud Kareszről. Be kell jelentkeznem egy magánklinikára teljes teströntgenre. Ott csak meg tudják mondani, hogy ez a szemét hová dugta el bennem a megfigyelőt. Meg kell kérdeznem Kareszt, hol bérelt lakást kettőnknek, biztosan megengedi, hogy odaköltözzek, ott Ernő sem talál meg, főleg, ha a klinikán kiszedik belőlem a kütyüjét. Rohadt Ernő, ezt most nem ússza meg szárazon! Gyorsan becsomagolok, hogy minél előbb elhúzhassak innen.

Kattan a zár, Jézusom, már ennyi az idő? Ernő jött meg, nyitja a veszekedőringet, beállás, mindjárt elindítja az öklét is. Látom, ahogy lendül a keze, a szeme szikrázik. Érzem, mindent tud, meg fog ölni. Nem akarok meghalni, még nem láttam szeretkezés után a hegyi lakás panorámáját sem! Felkapom az asztalon heverő kést és gondolkodás nélkül beleszúrom Ernő mellkasába. Vér fröccsen a kezemre, Ernő elvágódik a parkettán. A kezéből egy hatalmas rózsacsokor és egy A4-es papír zuhan a földre. A papíron Excel-táblázat, fölé írva: KIMUTATÁS.

Kórházban ébredek, remélem, kivették belőlem Ernő megfigyelőberendezését. Basszus, Ernő… tegnap este leszúrtam, láttam, ahogy kiszállt belőle az élet. Börtönben végzem. Ápolónő lép az ágyamhoz, azt mondja, beütöttem a fejemet, de nem lesz baj, felépülök. Nézem az ajtót, várom, mikor jön be egy rendőr is, hogy letartóztasson. De nem érkezik senki. Az ápolónő megméri a vérnyomásomat, aztán kimegy.

Hallom, ahogy az ajtóban valakivel beszélget. Tegnap hozták be, leesett a lépcsőn, beütötte a fejét. A szomszédok azt mondják, húsz éve egyedül él, megbolondult szegény a magánytól. Azt képzeli, hogy pár napja megölte az élettársát, mert az rájött, hogy szeretőt tart. Szegény asszony, nincs ennek senkije, se élettársa, se szeretője, a szomszédok szerint soha nem is volt.

Ezek meg miről beszélnek, gondolom. Ők a bolondok, majd meglepődnek, amikor meglátogat Karesz. Mert tudom, hogy holnap bejön, az előbb írtam neki, hogy párizsis zsemlét kívánok paradicsommal és paprikával.

 (Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 28-i számában.)

Döme Barbara | Drága vendégeim!

Mit lehet itt csinálni? Pihenni, mosolygok rá. Az elég uncsi, fintorog. Program nincs? Nálunk van program, vág közbe Juci. Holnap disznótor lesz, jó vidéki mulatság, evéssel, ivással, mindennel. De csak a saját vendégeinknek, sajnálom, hogy magukat nem hívhatjuk át. Ez a rohadt Juci, képes levágni egy disznót, csak hogy nekem keresztbe tegyen, gondolom.