Eczetfalvy Jónás cigányokkal barátkozott, mint Kassák apja abban a hosszú versben. A ló meghal, a madarak kirepülnek. Látott egyszer egy filmet a Facebookról. A fiú, az egyetlen cigány az iskolában, mindig köszönt neki, a helyét is át akarta adni a buszon, pedig Jónás bácsi nem is tanította. Bajban van ezekkel a nem magyar szavakkal, mert hazudni is csak őszintén érdemes. Le kell vonni a tanulságokat. Jónás bácsi semmit nem változott. Az isten, aki nem létezik, áldjon meg ezért a hazugságért, fiam. Már az ímélt is leírja fonetikusan, pedig hitelesen kellene. Valaki felrakott valamit a Facebookra. Ezen a valamin, ha elindul, Szilárd mondja a saját versét. A testről szól.
Eczetfalvy Jónás cigarettára gyújt. A test a lélek temploma. A lélek a tüdőben lakozik. Mintha azonos volna a légzés a létezéssel. A próféta bizonytalan. Ki szeretne szakadni az időből, ám az idő a tüdejébe tolakszik, nem marad hely a léleknek. A lélek számára nem marad hely a tüdőben. A próféta gondolatban dohányzik, mert minden, ami létezik, kizárólag gondolatban létezik. A próféta egy szigetre gondol. Ezen a szigeten nem élnek emberek. Lakatlan. Egy lakatlan szigetre gondol gondolatban a próféta. Mi lett volna, ha a cet erre a lakatlan szigetre köp, nem pedig Jáfóhoz közel a partra, teszi fel a kérdést a próféta tüdejében a felkiáltójellé egyenesedett kérdőjel.
Eczetfalvy Jónás csikket dob a tűzbe azon a szigeten, ami kizárólag gondolatban és esetleg a Facebookon létezik. Eczetfalvy Jónás bajban van ezekkel a nem magyar szavakkal. Eczetfalvy Jónás az elgondolt és az el nem gondolt gondolatokkal is bajban van azon a szigeten, ahol a face arcot jelent, a book könyvet, az on pedig az off ellentéte. Eczetfalvy Jónás tétova és bizonytalan, mint az a földrajztanár azon a szigeten, aki gondolatban már majdnem megosztotta a Facebookon azt a posztot, amin a premontrei templom előtt Nagyváradon egy tétova és bizonytalan, prófétaszakállú költő egy fekete-fehér szerzetessel időből-térből kimered, a kép alatt szöveg, egyetlen szó, hiábavalóság.
Eczetfalvy Jónás északon ugyanazt találta, amit keleten, délen és nyugaton. Semmit. Visszatért arra a szigetre, amiről nem beszéltem még. Az egyik változat szerint csónakkal érkezett először Szentendre felől, a másik változat szerint Horánynál köpte partra egy cet, aminek gyomrában három napot és három éjszakát töltött teljes kényelemben. Ez a második tűnt érdekesebbnek, az az első hihetőbbnek, az igazság pedig egyszerű volt. Leányfalun lépett a kishajóba először azzal a lánnyal, aki néhány évvel később a felesége lett Pócsmegyeren. A kishajót hívják révnek, Eczetfalvy tehát révbe ért. Ahogy azonban Dionüszosz apja nyugtalansággal sújtotta Odüsszeuszt, úgy tűzte Jónás szívébe vágyát a bolyongásnak.
Eczetfalvy Jónás érezte, mindössze két lehetőség közül választhat, vagy kiköt valahol egy szigeten, vagy hajótörést szenved valahol máshol, esetleg ugyanott. A sziget, ahova a hullámok vetették, lakatlan volt, Eczetfalvy Jónás el is nevezte Lakatlan-szigetnek. Persze egy lakatlan szigeten nem lehet csinálni semmit, illetve az ember, az egyetlen lakó, eltöpreng azokon a dolgokon, amikre eddig nem jutott idő töprengeni, meg persze azokon a dolgokon is töpreng ilyenkor a halandó és a halhatatlan, amiken eddig is töprengett az időben vagy az örökkévalóságban. Mindenki sziget, de vannak szigetcsoportok. Hugh Grant mondta ezt a mondatot abban a filmben, aminek azt a címet adták, hogy Egy fiúról, pedig két fiúról szólt.
Eczetfalvy Jónás felidézte magában azt a novembert, amikor novemberi novellát akart írni egy novemberi novellaíró pályázatra, amit aztán meg is írt, de ami aztán nem az lett. Mondta is a kritikus, aki a novellákat értékelte, elég jó kritikus egyébként, hogy novemberinek nem rossz, csak éppen novellának nem jó. Olyan, mintha kis szigetek kerültek volna egymás mellé, amikben nincs semmi közös, csak éppen annyi, hogy szigetek. Eczetfalvy-szigetek, lehetne ez a cím, meg kellene változtatni. Míg ezen a novemberen töprengett Jónás a tűz mellett, ismerős neszek támadták meg a dobhártyáját. Amikor a hangok irányába vetette a tekintetét, azt látta, hogy egy csónakból a szigetre lép egy férfi meg egy nő. A férfi görög volt.
Eczetfalvy Jónás félt a görögöktől. Amióta Alkibiadésszal találkozott a cet gyomrában, valahogy nem bízott bennük. Zeusz is a bolyongás vágyát tűzte szívébe. Éppen erről beszélek, szólalt meg a tűz mellől az elég jó kritikus, ebben a novellában nemhogy semmi nem történik, de semmi se. Az olvasó már-már azt hitte, végre történni fog valami, férfi, nő, csónak, tenger, hullámok, sziget, erre te belebonyolódsz a mítoszokba. Minden, amit mondunk vagy teszünk, mítosszá válik. Képes vagy magadtól idézni, kérdezte szemöldökét felvonva az elég jó kritikus. Nem magamtól idézek. Ezt mondja a férfi, aki a csónakból a szigetre lép. Kezét nyújtja a nőnek. Kezét a nő a férfi kezébe teszi. A férfi szemébe néz. A nő ruhája krétai viselet.
Eczetfalvy Jónás fókafiókákra vadászott. Az inuit, aki a frissen elejtett fókafiókát nyúzta, mosolyogva hallgatta Jónás történetét a görögről. A csónakból a szigetre lépett egy férfi és egy nő. A férfi görög volt, a nőn krétai viselet. A férfi megérezte a füstszagot, meglátta a tüzet, a tűz mellett pedig az elég jó kritikust meg a nem valami jó írót. Minden, amit mondunk vagy teszünk, mítosszá válik. Ezt mondta a görög, egyenesen nekünk, az írónak és a kritikusnak, bele az arcunkba. Aztán a csónakból medvebőrt emelt a partra, leterítette a homokba, elhevert rajta a nővel. Amikor a nő elaludt, a csónakot a hullámok közé rúgta, beugrott, és a távolban veszteglő hajó felé evezett, aminek fekete vitorlái ernyedten kornyadoztak.
Eczetfalvy Jónás görögül kérdezte meg a nőtől, miután felébredt, hogy kér-e sült fókát kókusztejben megforgatott datolyával, ám a filmangyal angolul válaszolt. Jónás csak annyit tudott angolul, hogy Facebook, éppen ezért mosolyogva meghajolt, visszalépett a tűzhöz, majd egy pálmalevélre sült fókahúst és kókusztejbe mártogatott datolyát helyezett. A filmangyal ránézett a reggeli gyanánt feltálalt étekre, majd arcát tenyerébe temetve zokogni kezdett. Jónás a nő mellé tette az étket a medvebőrre, zavartan a hullámokra pillantott, majd éhesen nézett előbb az étekre, aztán a nőre. Mit lehet kezdeni egy zokogó nővel, tette fel a kérdést gondolatban magyarul a spanyol állampolgárságú földrajztanár.
