Valóság és fikció. Mert például Zudor és Tandori valóság, ahogy egy bank, illetve egy másik bankrablás is valóság. Lengyelország, román nyelv, álom.
Igen, tehát erről van szó, tulajdonképpen mindig naplót írok, csak nem mindig írom fel (vésem fel) a teret és az időt.
Boroszló, 1979. január 30. Semmi. A Miczkievicz utcában megszületik az első Adam nevű fiúcska. Szőke, kékszemű, lányok álmodnak véle éjjelenként stb. Matekórán szerelmes verset ír, a gyökjel számára nem jelent.
Apropó, szerelem. Dolgom volt egyszer egy lengyel lánnyal Szombathelyen. (Dolgom volt? Úgy értem, táncoltunk. Ő igazából egy vidám némettel szeretett volna, de csak én jöttem össze. Úgy hívták, Slawomira. Van a lengyeleknek ez az áthúzott ell betűjük.) Ebből is mi igaz? Tényleg táncoltam (még a múlt században) egy Slawomira (áthúzott ell) nevű lengyel lánnyal Szombathelyen. A német srácok egyébként nagyon kedvesek voltak. Meg akartak hívni egy pohár borra, de akkor épp nem fogyasztottam alkoholt. Hannes végül fizetett valami szőlőlevet. Azt mondta, ez is olyan, mint a bor, csak fiatalabb. Take the monney and run.
Zudor egy angyallal sétál a Zöldfa utcán. Zudor az angyalba karol, az angyal Zudorba, őrzi. Vegyünk egy könyvet, mondja az angyal, vegyünk egy Bibliát. Nagyon merész.
Az antikváriumban a háromkirályok fordítása. Nem túl drága, kissé poros, nehéz. Megvesszük, mondja az angyal, Zudor zsebből fizet, az utcára kerültek megint.
Gyerünk a parkba, mondja Zudor, ostromoljunk meg mindent, ami zöld. Meginnék egy kis pálinkát. Különös, de a meleg elviselhetőbb pálinkával a szájban, mint sörrel a garatban.
Nagyapám temetése óta elfogyott. Itatták az élők a holtat, de csak a föld ivott. Kerek egy esztendeig hordtam aztán Debrecenbe az esküvőről maradt pálinkát, jutott a sógornak is. Az esküvő a feleségemé volt és az enyimé. Nagyapám temetése egyedül nagyapámé.
Tandori elé raknak egy német papírt, hogy írja alá, Tandori. Tandori Dezső és a városbelső. Aztán majdnem kész a vers. Két angyalból egyik első, úgy hívják, hogy Zudor Dezső.
Írhatok erről is. Illés Zsoltitól és Mihaelától kaptunk egy naptárt. Tekergetni kell, hogy látsszanak a hetek. A napokat egy kis műanyag négyzet jelöli (kék, de szögletes), azt kell odébb tolni. Július tizennyolcról július tizenkilencre. Például így. Kizökkent az idő. Ó, kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt. Szóval van egy naptárunk, ami egy olyan test a térben, aminek én mutatom meg, hogy merre van az idő.
Egyre szelídebb leszek. De ha már azt írtam, hogy Zudor és Tandori bankot rabol, akkor csakugyan bankot kell rabolniuk. József Attilának hívják a mozdonyvezetőt. Csakugyan olyan ez, mint valami rabság.
Be kell mutatni a várost, el kell helyezni a bankot (II. János Pál és Néchusztán utca sarka, szeretem az utcasarkokat, szeretem a sarki bankokat, a déli sarki bankban három biztonsági őr, az északi sarki bankban halál, aztán majd futunk, Dezsőkém, mint a lé meg a Lola, mi leszünk a II. János Pál utcai fiúk), meg kell tanulni lengyelül, át kell ugrani egyik zuhanó helikopterből a másikba (vengri, polák, két jó barát, együtt isszák Söréth borát), ki kell bírni angyalok nélkül a börtönben, szét kell lőni a kamera arcát.
Találkozunk majd ezzel-azzal. Megváltoztatjuk az életünk. Te figyelj, lehet, hogy híresek leszünk. Nemcsak a lengyel újságok írnak rólunk, de lehet, hogy filmet csinálnak belőlünk, mint a viszkisből. A Johnny Depp lesz Tandori Dezső, Claudia Schiffer meg Zudor János. Hogy az egy szőke nő? Nem baj, mindig jól akartam kinézni.
Na jól nézünk ki, ha megkeresnek a filmesek. Az is lehet, hogy mi írjuk a forgatókönyvet. De mi legyen a címe? Tudod, én már akartam ilyet. Esetleg egy trilógia, mint a keresztapa vagy az Erdély, egy, kettő, három. Boroszlói nyár. Mit szólsz hozzá? Csináljuk tavasszal?
Július tizennyolc, csütörtök, Boroszló. Némelyik csütörtök erősen hasonlít az előtte volt szerdára. De ez a csütörtök más, mint a többi szerda. Nem szabad csütörtököt mondani lengyelül.
Zudor és Tandori egy közeli kiskocsmában. Zudor vodkát iszik, Tandori konyakot. (Viszkit az angyal, de nincsen ott.) Fizetnek, de a vécében még felkészülnek az akcióra: Dezső napszemüveget rak madárlátta szemei elé, János harisnyát húz fejire. Jánosnak nem sikerült leszoknia a dohányzásról. Lyukat harap a harisnyába, szájában már füstöl is a román cigaretta. Felfutnak arcán a szemek.
Ebédidő. Ilyenkor kevesen járnak az utcán. Kosztolányi és Arany befordul a bankba. (Sípol a sipoly.) Esti a Néchusztán utcában volán mögött, Toldi az őrszem, jó Tholdi Miklós. János megpödri a bajszát, Dezső nem tud leszokni a dohányzásról. (Rákom van. Egy tankönyvből tudom.)
Végül jóra fordul minden. A lány lovát zsiványok lovasítják meg, a fiúét felfalják a farkasok. A kislányok szeretnek mindent, ami kislányokra hasonlít.
Fel a kezekkel, ne mozduljon senki. A bankkisasszony ujja már a gombon. Nagyon szépek a kezei. Nem venném a szívemre, ha egy golyó stigmát ütne rajta.
Nagyon sok amerikai filmet láttunk. Van, amelyiknek csak az eleje nem jó. Van, amelyiknek az se. Itt van a zsák, pakolja tele. Virágot az angyaltól. Nyolc milliméter a kamera arcába. Aztán spuri. A boltban várnak már a tanítványok és a babák. A golyó megáll a levegőben.
Írok egy dalt, aztán nóta. A lengyel–román határon feltűnően sok a civil. Korzikára mennek, súgja a pápa a hátsó ülésen. Vasárnap indultak déltájban, vecsernyére oda érnek. A pápa Velencéből indul biciklivel, zsebében érvényes oda-vissza jegy. Hátha nem lesz rá szükség. Legfeljebb kinevezek oda valaki mást. Tudok egy kicsit olaszul, mondja Zudor, én is, mondja Zudor, a román miatt.
Zudort Váradon elütötte a gyerekkórház igazgatójának a felesége. Azt mondják, nem ő volt a hibás. Azon a pénzen bedugták egy jó nevű elmegyógyintézetbe (az elme álma alma) a holdas templomtól távol, a holdas templomhoz közel.
Laknak itt karácsonykor zsidók, kérdezi. Vissza kellene menni az időben, a pénzt el kellene rejteni az isten alá a barlangba. Aztán jönne a három király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár), az egyiknek antikváriuma van azon a pénzen.
Caligula lova szereti, ha a verebes költő rá fogad. Üdvözlégy, Incitatus, szenátor a szenátorok között. Lovat, lovat, országomat.
A függöny arca az ablak homlokára hajol. Cavalcantit ateizmussal vádolják. Persze a halottak között otthon vannak a tudatlanok és az ostobák. Az alacsony lánynak magas vágya van. Európára egy bika árnyéka vetül.
Szomorúság a homlok mögött. Forróság az ágyék alatt. Pórázon tartom a prózát. Homlokomat hűti a téli ablak. Itt szoktunk felszállni. A klíma jó. Precíz ember.
Elmondom elméletem az esztétikáról. Nincs nyugalom. A ritmus a zene teste, a dallam a zene lelke. De mi a zene? Paprikakoszorú?
Amelyik zenének csak ritmusa van. Annak a zenének csak teste van. Persze tudom, készültek kísérletek a testre.
Pócsmegyer, húsz október harmincegy, szombat. Mózes holtteste fölött két angyal perlekedik egymással, egy fekete és egy fehér. Negyedik napja vitatkoznak már, aztán az egyik beszél, de nem lehet érteni, mit mond, elnyomja a szél. Józsue Nun fia volt. Khálebbel együtt hódolt annak, akiről Mózes, miközben épp haldokolt, halkan dalolt. Északról fúj a déli szél. Templom épül a törvény sötét árnyékában. Hatalom írás és emlékezet annak kezében, aki ír és emlékezik. Nem érdemes megmozdulni. A mozdulatlanságtól illatos a néma kert. A mélységből kiáltok hozzád, a mélység lenyelt. A mélységnek neve van, mint annak a dolognak, ami nem létezik. Szent és átkozott a holnap. A falak leomlanak. Kürt hangját hallja a vak.
Szigetmonostor, tizenkilenc szeptember öt, csütörtök.
A film egy színész és egy kaszkadőr kapcsolatát meséli el. A színésznek van szüksége kaszkadőrre, mégsem a kaszkadőr a dőre. A kaszkadőr a színész kaszkadőre, a kaszkadőrt alakító színész pedig azt mondhatná egy kaszkadőrnek, hogy te a kaszkadőrt alakító színész kaszkadőre lehetsz, ha nem vagy dőre. A kaszkadőr színésze. Ez a szókapcsolat azt jelenti, hogy a kaszkadőrnek is szüksége van a színészre.
A kaszkadőr pénzért csinál dolgokat, ahogy a színész is. Az egyik színész azt játssza, hogy ő egy színész. Könnyű dolga van. A másik színész kaszkadőrt alakít.
Mindkét színésznek szüksége van kaszkadőrre, hogy a veszélyes jelenetek meg ne sérüljenek.
Az egyik kaszkadőr a színész kaszkadőre, a másik kaszkadőr a kaszkadőrt játszó színész kaszkadőre. Az egyszerűség kedvéért az ügyelő azt mondja, hogy az egyik a színészé, a másik a kaszkadőré. A súgó hallgat. Csak akkor szólal meg, ha a színész eltéveszti a szöveget. A kaszkadőrnek nem kell megszólalnia, akár néma is lehet.
Olvastam egyszer egy súgóról, aki néma volt.
A színész felesége olasz, más nyelven álmodik, mint a férfi, akinek tökéletes teste van. A férfi teste tökéletes, mégis szüksége van valakire, aki helyette csinál dolgokat, például takarít.
Nem tudtam meg, milyen becsmérlő kifejezés lett volna, melyet dühöngő elméje és a mentálhálójába ültetett Hermes 6000 nyelvi program kigenerált volna a megsértésemre. Amikor beütöttem a manuális irányításhoz szükséges vizuális felületet megjelenítő kódot, és az űrhajóm elülső ablaka elől felhúzódott a Tannhäuser-acél védőmembrán, mindketten felordítottunk. A megaüvegre fekete, sűrű szemipermeábilis anyag bőséges adagja csapódott.
Alig nyitott be a második emeleti lakásba, már az előszobából érezte azt a markáns szagot. Valami új tisztítószer? Vagy Melinda mosószert váltott? A lakásban szokatlanul nagy volt a csend – a felesége általában zenét hallgat, ha egyedül van –, lehet, hogy még haza sem ért a bevásárlásból? Hétvégén mindig hosszabb a sor a kasszáknál, futott át a fején, miközben hátizsákját felakasztotta az előszobafogasra, és cipőjét behajította a gardróbba.
Sofőrként értem a dolgom, mégis sikerült koccannom farolás közben. Annyira minimális volt a súrlódás, szinte észre sem vettem. A visszapillantó tükörben pedig azt láttam, hogy integetnek nekem. Jó, gondoltam, milyen kedves, s én is hevesen visszaintegettem, majd kiszálltam. Mosollyal az arcomon. Az integető nő hisztijét látva ez a mosoly egyre csak terebélyesedett.
A vármegyei áthelyezésekkel járó gyakori vándorlások során is megmaradt a családban az a határozott felfogás, hogy az életben csak úgy lehet érvényesülni, ha a férfiember orvosnak tanul. Bárhová kerüljön is, tanyacsoportokra vagy nagyvárosba, mindig szükség lesz rá, és mindenütt megbecsült tagja lesz a közösségnek, amelyben él. Így került haza nagyapa is az isonzói csatából a század elején, s így lett apám is a front mögötti Alekszejevka hadiorvosa a Donkanyari csatának, ahonnan a visszavonulókkal menekült meg.
Az építész nem értett sokat az egészből. Csak ült és bambán hörpölte a sörét. Hogyan lett egyszerre adósa az adóhatóságnak, ha másfél hete még azzal a jó hírrel ajándékozta meg a könyvelője, hogy jelenleg nincsen tartozása, tehát se pozitív, se negatív irányba nem billen az a rusnya mérleg. Akkor még, abban a mérsékelten vidám pillanatában Albee darabjának a címe is beugrott neki: Kényes egyensúly. Most meg itt ül, a söre egyre keserűbb. Már nem is igen ízlik. Ahogy semmi se körülötte.
Az öregasszony görnyedt háta és botjának koppanásai hangtalan sikolyt tükröztek, habár a járókelők csak egy keresztet láttak, ha messziről követték tekintetükkel az útját. A temető felé botorkált. Néha egy-egy jajszó elhagyta ugyan az ajkait, de ezt senki sem hallotta. A felhők föntről figyelték a jelenetet. Rámosolyogtak, amikor széttárták uszályukat, s hagyták, hogy a nap megsimogassa meggyötört csípőit.
Amikor anyám azt mondta, gonosz vagyok és kíméletlen, megrendültem, mert magamtól is foglalkoztatott a dolog. Nem volt dühös. Nyugodtan mondta. Mint aki alaposan megrágta, át gondolta a dolgot.
Te senkit sem szeretsz. Magadat sem. Gonosz vagy és kíméletlen.
Már háromnegyed éve ül éjjelenként ebben a cigarettafüsttel átitatott, rosszul világított, kopott őrszobában. Ide is csak ismeretsége révén, gyermekkori barátjának közbenjárásával alkalmazták, amikor a történtek után a gyülekezet érthető módon nem fogadta be, igaz, ő sem érezte volna már jól magát az új parókián. A püspökségben is nagyot csalódott, hiszen számára érthetetlenül a legkisebb segítő szándék nélkül teljesen magára hagyta, egyházon kívül, munka nélkül.
Anyám azt mondta, hogy menjünk, már az első nap. Először csak én jöttem. Akkor még nyitva volt a határ. Erzsike, a feleségem, és a kislányunk, Vicuska otthon maradtak édesanyámmal. Sor volt a határon, legalább öt órát kellett állni, mire átértünk. Az ukrán határőr mogorvább volt a szokottnál, de átengedett. A magyar oldalon meglepően kedvesen fogadtak. Kint, a határ szélén több ezer ember állt. Oroszok, ukránok, magyarok. Fotósok, tévések tolakodtak. Civilek szendvicset és vizet osztogattak. Bármerre néztem, kamerák vettek körül.