Kas Kriszta: Beolvasó

2023. február 27., 14:21
Szurcsik József: Alattvalók (akril, olaj, vászon, 165 × 200 cm, 1990–2015)

A raksai SZTK félhomályos előterébe bátortalanul kukkantott be a lemenő nap. Benézett, dolgoznak-e még odabent, majd elbújt a szemközti ház mögött. Majd reggel bátrabb lesz, gondolta Kiss Jolán, és felé intett a recepcióról. Valahogy ősszel olyan kis félénkké válik, bebújik szürke habos-babos felhőruhájába. Az SZTK-ban alig lézengett valaki. A rendeléseknek nemsokára végük, már csak a legelvetemültebb, pszichoszomatikusan betegséget generáló hipochonderek, a visszajáró krónikus lelkek és a traumatológiára várók maradtak. Kiss Jolán elnézte a bejárat előtti rámpát, amelyen egy idős, sármos férfi araszolt felfelé elegáns botjára támaszkodva. Bizonyára a félig nyugalmazott 007-es közelít felé. Épp jön beszámolni legutóbbi küldetéséről. Ez a bot csak álca, az SZTK pedig a titkosügynökség főhadiszállása. James Bond főnöke M. Hát persze! M mint Molnár. A Molnár Jóska igazgató. Minden stimmel. Ő maga pedig Moneypenny, a gyönyörű, szerelmes titkárnő, aki soha nem kapja meg a 007-est, pedig az halálosan bele van zúgva. Kiss Jolán ajkát álmodozó sóhaj hagyta el.

Sajnos nem valószínű, hogy a sármos öregúr eljut a recepcióig. A kevés ember nemcsak a kései órának, hanem az új gépnek is köszönhető. A szkenner, amelyet mindenki csak „beolvasónak” hívott, az ajtón kívül helyezkedett el. Két funkciója volt. Az egyik, hogy az eléje állónak megmondta, egészséges-e. Amennyiben semmi baja nem volt az illetőnek, közölte vele, hogy „Kérem, lépjen el az ajtótól és távozzon Isten hírével, mert ön egészséges. Ne rabolja itt a valóban beteg emberek idejét és az adózó állampolgárok vérrel-verejtékkel összekuporgatott pénzét!” Olyan stílusban olvasott be az embernek, hogy soha az életben nem volt kedve többé köhögni, hányni, perforálódni vakbélügyileg, esetleg eltörni bármijét. Az egészségszkenner kötelező volt belépés előtt.

A másik funkciója azonban opcionális volt. Bárki odaállhatott elé, aki erre járt, és meg szerette volna tudni, mennyi szeretet van benne. A szeretetszkenner kíméletlen őszinteséggel tárta az emberek elé ingyen és bérmentve a valóságot. Volt olyan, aki valóban betegen jött az SZTK-ba, de a szereretszkenner úgy beolvasott neki, hogy inkább eloldalgott, és öngyógyításba kezdett. Egyszer Kiss Jolán hallotta, amint hajnalban Molnár igazgató úrnak is megmondta a magáét. A negyedik emeleti, kávéautomata mellett álló filodendronokat lehozták sétálni az utcára, s míg a másikat cipelték, az egyik a bejárati ajtó mellett várakozott. E mögé bújt be Kiss Jolán, mint a nap a szemközti ház mögé. Kicsit furdalta a lelkiismeret, de azért annyira nem, hogy ne hallgassa végig. „A szeretet százalékos aránya az előttem álló emberben 0,001. Ön egy elvetemült talpnyaló. Tekintetéből sugárzik a rosszindulat. Az epéje forráspontközeli. Mimikai ráncai alapján sokat hunyorít és csücsörít. Mindkettő alattomos, szarkavaró szokásra vall. Testtartása hanyag, gerince ferde. Már ami látszik egyáltalán belőle. Ön a gerincvonala alapján egy sunyi patkány. Haja ápolatlan, zsíros, elegáns öltönye alatt csőrikés alsónadrágja infantilis alkatra mutat. Ön egy indiszkrét ember. A társadalmi zónát még csak hírből sem ismeri, ez már csak abból is látszik, hogy beleállt az intim terembe. Kérem, ne leheljen a kamerámba, lépjen hátrébb és távozzon Isten hírével. Növesszen gerincet, járjon közösségbe és tanuljon meg szeretni. Viszontlátásra!”

Kiss Jolánt elkapta a röhögőgörcs, ami ezúttal befelé sült el. Ha kitört volna, M. bizonyára meghallja. Gyorsan a szájába tömött egy filodendronlevelet és próbált valami nagyon szomorúra gondolni. „Bambi… Titanic…Vuk… Kőmíves Kelemenné… Árvácska…” mondogatta magában sorra, és ez hatásosnak bizonyult. A nevetőgörcs alábbhagyott. Az Árvácskánál már gyakorlatilag sírt. Megköszönte a filodendronnak a levelet, majd még éppen látta, ahogy Molnár igazgató úr alsógatyáját nézegetve, feldúlt állapotban, szitkozódva rongyol le a rámpán.

Miközben felelevenítette magában az esetet, a sármos öregúr a bejárati ajtóhoz ért. Már éppen állt volna a gép elé, amikor is két megtermett ember kíséretében megjelent bosszúálló arccal Molnár igazgató úr, és elvitette a szkennert. Későbbi beszámolók alapján Budapesten, a Kossuth téren bukkant fel, ott kerülgetik nagy ívben a munkába tartók.

A sármos öregúr csalódottan nézett utána, majd a fotocellás ajtó kinyílt és ő bebotorkált rajta.

„Jó estét! A nevem Zsolt. Rév Zsolt.” Kiss Jolán elalélni látszott. Rév beért, sütött el magában egy szóviccet. Útbaigazította a titkos ügynököt, majd huncutul kacsintott egyet. A 007-es úgy tett, mint aki nem érti, de pár lépés után megállt, hátranézett válla fölött és visszakacsintott. Kiss „Moneypenny” Jolán kamaszosan elvigyorodott és elővette írókörös jegyzetfüzetét.

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2023. december 10., 11:02
2023. december 04., 10:15
2023. december 07., 10:39