Katona Nikolas: Love-kovid

 Az egyik ablakban Zoom, a másikban Messenger. Áron éppen egyetemi óráját tartotta a diákoknak Kosztolányi költészetéről, amikor Lilla üzenete megérkezett. Az elmúlt időszak rányomta bélyegét kapcsolatukra, hiszen a csókos emotikonok és ölelős gifek nem helyettesíthetik azt, amit az ember élőben is meg tudna tenni. Kapcsolatuk még az első hullám előtt kezdődött, de a járvány minden oldalról áthúzta számításaikat. Néha nem tudták eldönteni, hogy ezáltal erősebb vagy gyengébb lett a kapcsolatuk.

Lilla képzőművészeti szakra jár, ahol Áron is tanít. Vegán életmódot folytat, néha belefér egy kis hal is. Nyári időszakban a szüleivel gyakran elutaztak a Balatonra, ahol megismerte Áront. Elég vicces helyzet volt. Mindketten ugyanazon stand előtt álltak, de már csak egy darab hekk maradt. Próbálták meggyőzni egymást, hogy kinek miért lenne jobb, végül Áron átengedte a lánynak, de zavarában beleejtette a halat a Balatonba. Így kezdődött az egész.

Áron évek óta az irodalomnak él. Néha szereti a munkáját, néha olyan érzése támad, mintha csak önmagát ismételgetné. Azelőtt más volt minden. Most megnyitott ablakokat lát a laptopján, de hang- és arcnélküli emberek vannak jelen. Áron még csak huszonnyolc éves, de mindig az volt az álma, hogy írjon egy regényt. Erre nem nagyon volt ideje az elmúlt évek alatt, mert karrierjét építette. Szegény családból jött, és megfogadta, hogy bármi is lesz, ki fog törni a régi kerékvágásból.

Az órából már csak tíz perc volt hátra, a diákok fele rég kijelentkezett. Lilla éppen azt írta, hogy kitalálhatnának estére valami kreatívat. Áron még megköszönte a figyelmet, majd bezárta az alkalmazást. Visszaírt a lánynak, és kiegyeztek egy esti időpontban. Általában megtalálják a közös hangot. Filmekről, zenékről, irodalomról és az emberi kapcsolatokról beszélgetnek úgy általában. A férfi különösen azt szereti, hogy a lány nem felszínes. Nem olyan, mint a többi pesti lány, akiknek az anyagiak számítanak. Lilla sokszor elcsodálkozik, hogy a fiú mennyire türelmes még egy nehéz nap után is, és nem olyan, mint a többi férfi, hogy rámenős lenne vagy erotikus képeket kérne tőle.

Még írnak egymásnak egy elköszönő üzenetet, majd Áron agya elkezd kattogni, mitől lehetne ez az este más, mint a többi. Előveszi telefonját, majd az applikáción keresztül felhívja Lillát. Fehér ingben ül a gép előtt, mellette egy üveg bor és egy pohár, közben a bakelitlemezről romantikus zene szól. Megkéri a lányt, hogy ő is nyisson ki egy üveget, és folytassák úgy a beszélgetést. Gyors rögtönzés, de hatásos, mert Lillának olyan érzése támad, mintha egy bárban lennének. Hosszú, kellemes perceket töltenek el. Áron közben nagyon izgul, mintha ez lenne az első találkozásuk. Ha valaki megfigyelné mellkasa emelkedését, láthatná, mennyire szaporán veszi a levegőt. Lilla közben a megkezdett merlot-ból kortyolgat. A férfi mindvégig a lány szemét nézi, nem tud betelni vele. Azt szereti a legjobban benne, hogy szeméből a természetesség és az őszinteség egyvelege tükröződik.

Elbeszélték az időt, hajnalodik. A beszélgetések során sok mindent megtudtak egymásról, amire lehet, hogy élőben nem lett volna mód. Egyikük sem szereti a horrorfilmeket, szívesen segítenek a rászoruló embereken, fontos számukra a család és nem utolsósorban otthonosan mozognak a konyhában. Néha mindkettejük napja úgy telik el, mint egy végeérhetetlen mókuskerék, de az este, amit együtt tölthetnek a virtuális térben, megadja azt, amiért érdemes felkelni.

Áron gyakran elképzeli, hogy a járvány után elviszi a lányt a Balatonra, majd naplementekor hajóra szállnak. Lilla titokban arra vágyik, hogy visszatérhessenek arra a helyre, ahol minden elkezdődött. Egyiküknek sem volt még komoly kapcsolata. Néha bizonytalanok a másikban, igazából nem is tudják, mennyire összeillenek.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)