Kertész Dávid: Nekronomikon – novellák

Nekronomikon

– Hölgyeim és uraim, örülök, hogy eljöttek! És természetesen azoknak is örülök, aki nem jöttek el, de itt vannak velünk, figyelnek az éterben a világ, bármelyik világ, bármely pontjáról. Biztosíthatom önöket, hogy a mai beszélgetésünk után más fényben látják majd az univerzumot. Kérem, kapaszkodjanak!

Nem öregedett meg annyira, mint hiszi. Pár éve gyönyörű volt, de most is csinos. Igen, önhöz beszélek. Kérem, a felolvasásra a vörös ruhát vegye fel, tudja, melyiket, nem, nem azt. A múlt héten látta egy kirakatban, nem vette meg. De megnyugtathatom, a méret stimmel, talán kissé drága, de ennyit megérdemel az emlékem.

Kincses Krisztina | Ez még megtörténhetik! – Jókai, Madách és Petőfi jövővíziója

Egy olyan világban, ahol a mesterséges intelligencia fejlesztések egyre nagyobb teljesítményt érnek el, ahol már bombák és gépfegyverek sem feltétlenül kellenek ahhoz, hogy egy súlyos, egész világra kiterjedő terrortámadás söpörjön végig az emberiségen – 2019 novemberében például az Epilepszia Alapítvány Twitter-követőit támadták meg sztroboszkópos fényű, potenciálisan rohamot kiváltó posztokkal mindössze egyetlen kattintással –, jogosan töprenghetünk el jövőnk, de sokkal inkább utódaink jövőjének alakulásán.

– Anyag, energia, információ. Van különbség? Persze, erről sokkal többet tudnak, mint én, hiszen többet tudnak a világról, világaikról, részleteiben, mint én. Azonban kérem, ne nézzék le a vénembert, tudják, az én időmben sokkal többet tudtunk az egészről. Mert egy bizonyos pont alatt minden azonos, minden csupán adat.

Magát nem fogom kedvelni. Azt hiszi, túl sokat tud, közben a beosztását, a kapcsolatait, mindenét a mellébeszélésnek köszönheti. Nem tud ön senkiről semmit, semmi fontosat. Azt elismerem, nagyon jó az előadásmódja, meggyőző. Kellőképpen titokzatos. Mardossa a bűntudat, igaz? Nem kellene, a mellébeszélés még nem hazugság, de azért sajnálni nem fogom, vegye úgy, hogy ez a sikerei ára. Mindenesetre keressen másik színészt, ennek túl vékony a hangja.

– A megfelelően magas szintű technológia megkülönböztethetetlen a mágiától. Ez Clark harmadik törvénye. Ha akár csupán száz évet ugranék vissza az időben, akkor ez az egyszerű, sőt némileg már elavult laptop, amelyen az üzenetemet rögzítem, már varázslatosnak tűnne az átlagos emberek számára, és biztos vagyok benne, hogy bármilyen eszközön is nézik vissza üzenetemet, az hasonló hatást érne el az én időmben. Ha még messzebb megyünk vissza a történelemben, ha repülőgéppel szállunk el az épülő piramisok felett, akkor isteneknek tűnünk, szárnyas hajókon.

Kérem, nyugodjanak meg. Nem látom a jövőt, pontosabban nem úgy, ahogy most hiszik. Később erre is kitérek, de könyörgöm: vegye meg azt a vörös ruhát, a kedvemért. Maga meg hívja fel az anyját, ne halogassa! Ha azt mondanám, haldoklik, azzal meggyőzném? Gondoltam.

– Felmerülhet, hogy a két alapvetés hol függ össze. Nagyon egyszerű: míg a világ részleteinek ismerete, az atomfizika, az asztronómia, a fizika megmagyaráz adott jelenségeket, és tudománnyá változtatja a varázslatot, addig az egész ismerete nem igényel magyarázatot. Az őskor embere elfogadta a csodát csodának. Isteni kinyilatkoztatásnak, napjaim, és az önök napjainak emberei minden csodát meg tudnak magyarázni.

Magunkra hagyna? Mindegy, úgysem érti, mert nem magának szól. Hölgyem, nem, kisasszony, igen, kisasszony, talán töltsön magának egy pohár bort. Tudom, tudom, nem is most azonnal gondoltam, hanem majd ha hazaért és újraolvassa ezt a pár sort. Nem, köszönöm, jelen állapotomban sajnos még nem tudok csatlakozni. Tudnia kell, hogy nem ön tehet róla. Kegyed soha nem volt karrierista, nem ilyen életről álmodott, de soha sem késő. Igyon még egy kortyot, és gondolja át a fodrászt, talán mégis ki kellene próbálnia a festést. Személy szerint kíváncsi lennék az eredményre, a színt már úgyis tudja, nem igaz? Egyáltalán nem elszállt gondolat, tegye csak meg!

– A matematika törvényei szerint tehát minden egyenlet eredménye meghatározza magát az egyenletet is. Így felmerül az új axióma. Nevezzük mondjuk Kertész első törvényének: minden megfelelően szofisztikált varázslat megkülönböztethetetlen a technológiától. Ha ugyanis, a mágiának van logikája, alapvető szabályok alapján működik, akkor az egy kutatható, leírható rendszerré válik.

Érti már, hogy merre tartunk? Nem egészen, ugye? Nos, több variáció is lehetséges. Lehetséges, hogy csak vaktában találgatok az életéről. Alapvető közhelyeket pufogtatok, amiket magára vehet. Ez volna a természetes magyarázat arra, hogyan látom a jövőt. Hogyan látom magát, amint száz évvel azután, hogy ezeket a sorokat megírtam, a levegőben lapozva, egyedül kortyolgatva azt a pohár bort (száraz vörös, igaz?), egyre kíváncsibban követi, hogy mi értelme ennek a sok fölösleges mondatnak. De ez nem magyarázná meg, hogy honnan tudok a piros ruháról, igaz? És honnan tudom, hogy nincs férjnél, nincs senkije, és kizárólag azért nem tart macskát, mert retteg tőle, hogy ezzel újabb sztereotípiának felelne meg, mint középkorú magányos, macskás nő.

Tudom, hogy retteg tőle, hogy hamarosan feltöltik a felhőbe. Hogy fél, a digitális létezése semmivel nem lesz több, mint a halál. Hogy az örökkévalóság nem lesz igazi élet. Szeretném megnyugtatni, látja, itt vagyok én is. Emlékszik rám, nemcsak kegyed, hanem mindenki, aki előásta ezeket a sorokat.

Az anyag, az energia és az információ azonos. És az én időmben még többet tudtunk a nagy egészről. Ne féljen a felhő miatt, látja, mindenhonnan vissza lehet térni. Látja, engem is kiengedett. Ami azt illeti, nem csak engem. Mondja, mindent elolvasott már, amit velem temettek?

Virágkoszorút annak, akit szeretnek, avagy 42

A neveknek van hatalmuk. Ezt először a kabbalisták bizonyították, aztán a kvantumfizika. Amint az információs diagnosztika átlátható és kutatható magasságba jutott, és megállapítottuk, hogy egy bizonyos szint alatt nincs különbség az anyag, az energia és az információ között, meglehetősen sok dolgot felfedeztünk, ami tudományosan igazolta a misztika elveit.

Ki hitte volna a huszadik században, hogy az emberiségnek van neve, ami mellesleg azt jelenti, hogy „az, akit szeretnek”. Ma már nem lepődünk meg rajta, hiszen tudjuk, hogy mindennek van neve. Persze, egyesével kiszámolni a molekulák elnevezéseit lehetetlen, ezért nem tudunk aranyat csinálni az ólomból. Nagyon nagy mázli kellene hozzá. Isten nevét sem tudtuk megfejteni, egyrészt mert nem voltunk benne biztosak, hogy létezik, abban pedig ma sem, hogy melyik isten létezik. Túl sok változós a kérdés.

Volt azonban egy másik, lényegesen egyszerűbb egyenlet, amelynek a változóit könnyebben meg lehetett határozni, és hasonló eredményekkel kecsegtetett. Elkezdtük tehát kiszámolni az univerzum nevét. Eleinte mindenki arra gondolt, hogy ez egy elképesztően hosszadalmas és nehéz feladat lesz, ezért el is készítettük a létező legnagyobb számítási kapacitással rendelkező számítógépet (a processzor hőelvezetése tökéletesen kiszolgálja az észak-amerikai kontinens energiaigényeit). Aztán bekapcsoltuk, elindítottuk a kalkulációt, és öt perccel később meg lett az eredményünk.

Az univerzum nevének jelentése nagyjából annyit tesz, hogy virágkoszorú (azért nagyjából, mert furcsa módon az univerzum neve a Franciska rövidített változata, amely a huszadik században lett önállósult névvé, apró érdekesség). Csillagjegye kos. Horoszkópja a mai napra:

Nem biztos, hogy egyes emberek megérdemlik a bizalmadat. Ne ragaszkodj valakihez, akinek nem vagy tisztában a valódi szándékaival és indítékaival. Kíméld meg magad a további felesleges fájdalomtól és csalódástól.

Néhány női lap ehhez hozzáteszi, hogy fontos odafigyelni a helyes táplálkozásra és a szívbetegségekkel élőknek kellemetlenséget okozhat a változékony időjárás.

A meglepően gyors eredmény nem igazán váltotta ki a várt hatást. Hiába volt ugyanis meg a név, azt nem találtuk ki idejében, hogy mit is kezdjünk vele. Most pedig már nem lesz rá időnk, mint megtudtuk ugyanis, az emberiség létezésének egyetlen célja az volt, hogy megfejtsük a mindenség nevének titkát. Ezt Istentől tudjuk, aki nem mutatkozott be, és azt sem közölte, hogy melyik vallásnak van igaza, de tegnap felfedte létezését, megköszönte az együtt töltött időt, biztosított minket arról, hogy minden rendben lesz, majd közölte, hogy ma délután kettő és fél három között véget ér a világ. Azt már nem tette hozzá, hogy mi történik a világ végét követően, vagy hogy hogyan következik be az a bizonyos utolsó óra, de ettől függetlenül nagyon kedves volt mindenkivel.

Most tizenegy óra van és befutottak az első jelentések arról, hogy a Föld összes atomfegyvere egyszerre élesedett, méghozzá magától, a globális árvizek, földrengések és vulkánkitörések miatt senkinek nincs ideje arra, hogy hatástalanítsa őket, szóval nagy valószínűséggel Isten igazat mondott.

Az azonban továbbra is vita tárgyát képezi, hogy a világvége az emberiség végét is jelenti-e. Valószínűleg nem, hiszen még csak péntek van, de az emberiségnek mégis sikerült elkészíteni a heti horoszkópját. Így szól:

Igyekezz elkerülni a bonyolult helyzeteket és kapcsolatokat. Az összetűzések fájdalmas, sértő vitákhoz vezethetnek, melyek következményeit nem biztos, hogy vállalni tudod. Nehezen fejezed ki magadat, mert a józan eszedet mostanában elhomályosítják a vágyaid. Nem azt kommunikálod, ami van, amit valójában gondolsz. Keresnéd a boldogságot, de nehezen találod. Legalább magadhoz próbálj őszinte lenni, ha már a kedvesed előtt nem vállalod fel, mit is jelent neked valójában. Még nem késő, még helyrehozhatod, amit elrontottál a ködösítéssel.

Egyes férfimagazinok ehhez még hozzáteszik, hogy fontos mértéket tartani az alkoholfogyasztásban, és talán ideje leszokni a dohányzásról (az emberiség erős dohányos a tizenhatodik század óta). Mi itt a Központi Anyakönyvi Hivatalnál eltökéltük, hogy mindent megteszünk, hogy megállítsuk az apokalipszist. Nincs azonban könnyű dolgunk. Az univerzumhoz hasonlóan az emberiség is hajlamos a határozatlanságra és az átgondolatlan döntésekre.

Nem felejtelek el

Itt van a fejemben és nem tudom kitenni. Pár napja. Csak beszél és beszél és beszél. Ez akár a saját őrületem története is lehetne, de nem vagyok zakkant. Az egész a pénz miatt van. Futár vagyok. Amióta ’42-ben megkezdtek embereket feltölteni, egy kicsit minden átalakult. Persze, önök is tudják, hogy megy. Gondolom, a nagypapi, a nagymami meg az abortált magzat maguknál is ott csücsül egy pendrive-on és karácsonykor előhívják egy kis beszélgetésre.

Semmi újdonság nincs benne, és még olcsó is. Arról viszont valószínűleg nem tudnak, hogy nem mindenki kapja meg a feltöltési engedélyt. A terroristákat, sorozatgyilkosokat, erőszaktevőket még a scannelés közben törlik. No, itt jövünk mi a képbe. Ha valakinek vaj van a fején, de szeretne örökké élni, akkor keres egy zugscannert. Nem kell hozzá más, csak pár ezer dollár, egy lecsúszott ukrán informatikus, és máris feltöltenek. Idáig stimt. Viszont attól, hogy valaki az örökkévalóságot egy mikrocsipen tölti, még nem lesz vidámabb. Itt jövünk mi a képbe, persze egy kicsit drágábban, mint az ukrán hekker. Ha valakit digitalizálnak és ki akar jutni, mondjuk új testet kapni, az is megoldható, csak jóval problémásabb. A világon jó, ha kétszáz helyen végeznek ilyen beavatkozást, plusz szükség van hozzá egy agyhalott testre, kényszeríteni senkit nem lehet arra, hogy a fejébe rakjanak még valakit, a neuronok kisütnék a scant. Tehát ha valakit illegálisan beolvastak, azt el kell juttatni valaki olyanhoz, aki elintézi a beültetést. Mivel az adathordozókon lévő tudatok minden ponton bejeleznek a zsaruknak, és ha illegális digitalizálásról van szó, azonnal törlik az adatokat, ilyenkor van ránk szükség. Egy futár agyába behelyeznek egy zárolt tudatot. Ő elviszi a-ból b-be, ott letöltik, és mi mehetünk a következő fuvarért, mivel a tárolás egy organikus hordozóban van jelen, így semmi nyoma.

Jól kerestem a melóval. Vittem már terroristát, bukott diktátort és egyszer egy gyermekszépségverseny védnökét, ne kérdezzék, miért, elég, ha én emlékszem rá. Szóval megint beraktak egy tagot a fejembe. Tiszta sor lett volna, de az ürge megkezdett szivárogni. Itt ül a tudatom szélén, és hallom, amit gondol. Nem tudom, tudja-e vagy érdekli-e, hogy hallom, de itt pofázik megállás nélkül. Néha kérdez, aztán azonnal meg is válaszolja saját magát. Kommentálja, amit látok. Válaszol a külvilágnak. Az agyamra megy, és van még hátra úgy három óra repülőút.

– Mogyorót? – alig vettem észre a stewardesst.

– Ja, persze, köszönöm.

Nálam is van egy zacsi, kislány, nem jössz vissza?

– Kussolj már!

Te hallasz engem?

– Persze, hogy hallak, te seggfej, az én fejemben vagy.

Azt hittem, zároltak.

– Zároltak is, csak szivárogsz, nem tudod befogni a pofád, ameddig Jersey-be érünk?

Bocs, haver, te vezetsz.

Végre elhallgatott. Általában átnézem, hogy miért nem engedélyezték számukra a scant, de ez a barom így is túl sokat dumál. Nem akarok róla többet tudni annál, hogy a nyakamon lesz még egy pár órán keresztül. A sós mogyoró nem sós és a mogyoróra sem emlékeztet. Gyerekkoromban ettem utoljára ilyen szintetikus szart, amikor a dió helyett dejó nevű műcuccal tömtek minket a menzán. Várjunk csak. Ez nem az én gyerekkorom volt.

– Mi a faszt művelsz?

Én?

– Te, az emlékeid keveredtek az enyémekkel. Mi a francot csinálsz?

Nem csinálok semmit, haver, csak ülök itt és várom, hogy leszállíts.

– De, de rohadtul csinálsz. Szivárogsz és kezdem látni az emlékeidet.

– Uram, minden rendben van? – francba, magamban beszéltem egy charterjáraton, persze, hogy feltűnt.

– Igen, elnézést, egy szerepet gyakorlok.

Szerepet? Te jó isten! Hol tanultál meg ilyen pocsékul hazudni?

Nem válaszolok. Nem szabad felhívni magamra a figyelmet. Igaz, hogy kimutathatatlan, hogy a fejemben van, de egy diliházban sem lenne jobb, mint a sitten.

Hidd el, sokkal jobb. Mind a kettőt megjártam.

Már nem tart sokáig, kiveszik belőlem és elfelejthetem az egészet.

Mikor érünk Jersey-be?

Tudomást se veszek róla. Nem hiányzik, hogy most bukjak be azon, hogy magamban beszélek.

Haver, csak gondold, úgyis hallom. Mindent hallok.

Ha hallod, akkor légy szíves hallgass el, foglald el magad valamivel, ha megérkeztünk, végeztünk egymással. Nincs kedvem addig egy eszelőssel társalogni.

Eszelős, eh? Nyugi, elleszek, ha nincs kedved dumálni. Majd nézegetem az emlékeid. Ez a húgod? Apám, dögös a kis…

– Kuss!

A mellettem ülők megbámulnak,

– Még mindig a szerep – ezt nem én mondom, hogy vagy képes beszélni?

Ahogy te, csak momentán a te eszközeiddel, tudod, nyelv, hangszálak s a többi. Inkább megköszönnéd, az a nyanya melletted már nagyon figyel.

Oké, értékelem, de elhallgatnál? És ne bámuld a húgom.

Nem tehetek róla, neked jutott eszedbe.

Akkor is, csak hallgass el végre.

Bevillant egy kép. A húgomról, de másképp, nem emlékszem rá így… Mi a jó francot csinálsz?

Csak emlékezem.

Ez nem emlék.

Próbáltam aludni, de nem ment. Egyre több kép villant be az ő fejéből. A tudatából. Arra gondoltam, a saját emlékeimmel elnyomhatom, de azután, amit a húgommal csinált, nem kockáztattam meg, hogy a családomra gondoljak. Felvettem a fülhallgatót, próbáltam a filmre koncentrálni.

Már láttam.

Nem törődtem vele. Közeledni kezdtünk Jersey-hez, az emberem a reptéren fog várni. Utána rutineljárás, az egész egy fél óra alatt megvan. Leszállunk.

Amúgy tényleg cuki volt a húgod.

Fogd már be a pofád. És ne változtass az emlékeimen.

Nem tudok rajtuk változtatni.

Az ember a helyén volt. Alacsony, szakállas, kölyökképű figura.

– John K. Gibbson?

– Johnny – válaszoltam –, szedje ki minél előbb, szivárog.

Hát el sem akarsz búcsúzni?

– És valahogy belepiszkált az emlékeimbe.

– Nem tudnak belepiszkálni, még szivárgás esetén sem. Nem lehet, hogy az ő emlékeit látta?

– Kizárt.

Az ürge a furgonjához vezet. A hátuljában be van rendezve a műtő, beülök a székbe, a fejemre köti a drótokat, helyes, legalább helyben elvégzi.

Viszlát, Johnny, egy szép emlék leszel.

Takarodj a fejemből, te szemétláda. Soha többé nem csinálok ilyet, ha kiszednek téged.

Nem csinálsz, de nem szednek ki.

Mi?

Hányadik fuvarod ez? Tizenegy-tizenkettő? Nincs véletlen szivárgás Johnny, jövök a helyedre.

Az kizárt, a domináns tudat hozzájárulása kell…

És te önként és dalolva rakattál a fejedbe. Apropó, ha eltűnsz, üdvözlöm a húgod, igen, azok az én emlékeim voltak.

Próbálok megmozdulni, de nem engedi viszlát, Johnny az emberre nézek, de ő nem törődik velem, nem kapok levegőt ez már az én tüdőm, öcskös engedj ki tudod milyen nehéz agyhalottat találni manapság dögölj meg már megtörtént, de hála neked, feltámadok, hozsánna kérlek, engedj el, engedj el megtenném de, várjunk, nem, nem tenném meg. Szép álmokat, emlékezni fogok rád.