Ratkai Mária: Folt esett

Az utolsó szállal ugyan könnyek között küzdött meg, az elégtétel, amit akkor érzett, amikor a szemöldökcsipeszből végül a mosdókagyló lefolyójába ejthette, kárpótolta az elszenvedett fájdalmakért. Ha a végeredmény elégedett szemlélése közben észre nem vesz a jobbal majdhogynem tökéletesen szimmetrikus bal szemöldöke fölött egy kis pattanást, akár még jól is indulhatott volna a napja. Első pillantásra észre sem vette, előnyösebbnek ítélt bal profilját a szeme sarkából szemügyre véve viszont azonnal szemet szúrt, érthetetlen, hogy korábban még csak fel sem tűnt. Tekintve ugyanakkor, hogy mit is volt hivatott előre jelezni a szinte a szeme láttára növekvő kis dudor, nagyobb rejtély, hogyhogy nem buggyantak ki azon nyomban a könnyei. Másfelől egy erős nő mindig tudja, mikor szükséges tartania magát, és ha egy többórányi sminkvideó végigszenvedését követően csaknem tökéletesen kivitelezett cicaszem forog kockán, pontosan ilyen helyzetről beszélhetünk. Nem maradt más hátra, minthogy egy újabb réteg púdert vigyen fel korábban makulátlannak hitt arcbőrére. A korrektor sajnos már egy hete elfogyott, és a szüleitől érkező apanázs is csak néhány nap múlva volt esedékes, így meg kellett elégednie ezzel a megoldással. Nem találta ugyan különösebben hízelgőnek önmagára nézve, hogy egy minden erőfeszítés ellenére is megviselt külsejű, a valódi koránál évekkel idősebb nő néz vissza rá a tükörből, ám miután gondosan lejjebb gombolta a szennyeskosárból kirángatott, kissé gyűrött blúzt, amit az előző heti állásinterjún is viselt, úgy ítélte meg, indulásra kész.

Egy legyintéssel nyugtázta, hogy a fogkrémpöttyöket megint elfelejtette letörölni a tükörről, de éppen azon volt, hogy a lábára erőltesse fél számmal kisebb magassarkú cipőjét, amit még a nagymamája vett neki a ballagására. Sajnálta volna közölni vele, hogy a kínok kínját állta ki abban a két órában, amíg az ünnepség lezajlott, ezért töretlenül hordta azóta is. Szegény asszony már akkor is a szívéhez kapott, amikor kiderült, hogy irgalom atyja ne hagyj el, a család büszkesége talán elvérzik az egyetemi felvételin, ha a szóbeli érettségin nem ér el maximális pontszámot történelemből. Bőszen számolta is kifelé az aznap érkezett nyugdíját az asztalra, amíg a lánya rá nem szólt, hogy nem illik a tanár urat ilyesmivel megsérteni. A kis előszobai asztalkán, amiben megkapaszkodva végre a szűkre szabott lábbeli is a helyére került, most ott hevert a kitűnő érettségi bizonyítvány, a szintén nem kevés munkával szerzett nyelvvizsgapapír és a kiváló minősítésű egyetemi diploma társaságában.

A lábujjaiban lüktető fájdalomról nehéz volt megfeledkezni, ám amikor egy félórával később belépett a néhány héttel korábban felfedezett kis kávézóba, mégis könnyedén az arcára varázsolta azt a ragyogó mosolyt, ami többek között azon a bizonyos szóbeli érettségin is átsegítette. A szimpatikus felszolgáló fiú, akit már az első alkalommal sikerült magába bolondítania, majdnem el is ejtette a kezében tartott, üres kávéscsészékkel megpakolt tálcát, ahogy meglátta belépni. Ha külsejét némileg meg is viselték az elmúlt hónapok, kisugárzásából mit sem veszített, és nem kevés elégtétellel nyugtázta, hogy az egyik sarokasztalnál helyet foglaló, kifejezetten jól öltözött hölgy, akinek rendeléséről a felszolgáló azonnal meg is feledkezett, irigy tekintettel méregeti. Az irigység azonban egy pillanat alatt átadta a helyét annak a tipikus, éppen csak a szája sarkában megbúvó megvetésnek, amely azt volt hivatott jelezni, fiatalabb és szebb vagy, de a gyűrött blúzoddal és viseltes cipőddel egy pillanatra sem érhetsz fel hozzám. Az üzenet célba talált ugyan, mégis az idősebb nő volt az, aki végül megadóan elfordította a tekintetét, látva, hogy bár csak az imént érkezett, őt máris készségesen kiszolgálják. Ez az apró diadal csendült ki abból a csilingelő kacajból is, amivel a pult mögött álló, szellemeskedni próbáló srácot jutalmazta. Hangos kacérkodásával ugyanakkor azon is igyekezett, hogy az éppen belépő, drága öltönyében a maga módján szintén feltűnő jelenségnek számító, középkorú úriember figyelmét is magára vonja.

Hogy éppen akkor fordult meg nagy lendülettel, amikor a férfi a pulthoz ért, lehetett volna akár véletlen is, de a sarokasztalnál ülő nő elegánsnak cseppet sem mondható horkantásából ítélve, más is tisztában lehetett vele, hogy nem volt az. Ő maga is inkább csak azon lepődött meg, mekkora sugárban terült szét halványkék blúzán a kiömlött feketekávé, és itta be magát pillanatok alatt az anyagba, azt ugyanis már számtalanszor lejátszotta a fejében, hogyan reagál majd, amikor a férfi sűrű elnézéskérések közepette meginvitálja egy újabb csészére. Amikor aztán szívélyes csevegésük egy pontján elhangzott a cég neve, ahová csaknem két éve próbált, mindeddig kevés sikerrel bejutni, még a szeme sem rebbent, csupán az futott át hirtelen az agyán, ugyan hányszor fordulhatott meg ennek az embernek a kezében kifogástalanul összeállított önéletrajza. Bár pontosan erre számított, kissé talán mégis rosszul esett neki, hogy a férfi a felismerés leghalványabb jelét sem mutatja, még ha csak egy rosszul sikerült igazolványkép jelenítette is meg őt azon a bizonyos dokumentumon.

A személyes találkozó reményében…, amint oly sokszor írta, s most megvalósulni látszott, nem feledkezett meg az elmúlt időszakban tanult praktikákról sem. Minden alkalommal, amikor belekortyolt a kávéjába, a férfi szemébe nézett, ahogy azt az ezerszer végigböngészett karrierportálokról tanulta. Arra is ügyelt, hogy mindig a megfelelő pillanatokban igazítson a szoknyáján, keresztbe tett lábaira vonva ezzel a figyelmet, ahogyan egy női magazinban olvasta. A második forduló ezúttal nem is volt kétséges.

Amikor félóra múlva a görcstől kétrét görnyedve, mezítláb vonszolta felfelé magát a lépcsőn, már korántsem volt olyan elégedett önmagával. Habár az utolsó lépcsőfordulóhoz érve kihúzta magát, és visszabújt a cipőjébe, hogy fiatal, értelmiségi nő létére mégse mutatkozzon ilyen állapotban a szomszédok előtt, a blúzán éktelenkedő kávéfolttól nem szabadulhatott meg ilyen könnyen. Bármennyire igyekezett is megfeledkezni róla, amikor a lakásba lépve lerúgta a kínzóeszköznek is beillő lábbelit, és kulcscsomóját az asztalra dobva a fürdőszobába sietett, csak az járt a fejében, hogy azt a foltot soha az életben nem lesz képes eltüntetni.

(Karantének)

Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat

Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.