Rimóczi László: Könnyek között

2023. december 04., 10:15
Szabó Ottó: Írott II.

…a legjobb, ha az elején kezdem. Hivatalos megnyitóját követően cirka két évvel indult könnyezésnek a Rose Plaza Hotel. A jelenség hamar felkeltette a média figyelmét, lázba hozta az érdeklődést, de hamar rá is untak, szép lassan elmaradoztak a tévétársaságok kamerái, csökkent a könnyszomj, a hirtelen felindulás abbamaradt, mert hát az épület hiába volt ennyire individuálisan önkifejező, nem nagyon csinált mást, csak időszakosan sírt, hang és magyarázat nélkül… Azóta menetrendszerűen jön belőle a folyékony érzelem, így a sajtó hamar el is keresztelte „bőgőmasinának” a hotelt.

Nem sima víz csordogál falaiból, hanem könny – a kiválasztott folyadék vegyi elemzése is alátámasztotta ezt. Ám a könnyező és vérző tárgyak eddig megfértek a templomokban, és az a jelenség legalább spirituálisan fogyaszthatóra van magyarázva – a Szent Zoárd-kápolnában nem zavaró egy csendesen vért gyöngyöző szentikon, de egy könnyező épület ritka csodajelenség… Azt viszont nem tudom, hogy a hotel produkciója mennyire egyenértékű egy szakrális szobor teljesítményével. Bár valahol egy hotel is lehet zarándokhely, a jobbak státusszimbólumok a kifinomult körökben, így nekik is joguk van csodáskodni.

Nem tudni, hogy örömében vagy bánatában sír, de a valódi gond ott kezdődött, amikor a hotelvezetőség úgy döntött, hogy a túlsírt szobákat le kell zárni mindenestül, hogy egy speciális takarítócég emberei kezelésbe vehessék az érintett felületeket. Merthogy a folyékony elérzékenyülés nem egy pontra koncentrálódik, hanem összevissza jelenik meg az épületben, a szakértők szerint „több pontból fakad”, kapnak belőle a raktárak is, a mosoda, a londinerszakasz, a két thai étterem, még az előtérben működő parfüm-ügyfélszolgálat is, de a személyzeti étkezőben is találtak már tócsákat. Nem lenne ekkora cécó, ha a pláza normálisan és centrálisan a liftaknákba zokogna, mert onnan elfolyna, de hát nem lehet vele szót érteni.

Egyszer volt egy beszélgetésem az egyik concierge-zsel:

– A falakból csöpög, zokog, mint egy idióta! – fröcsögte. – Ide produkálja magát. Mér’ nem lehet szárazabban nyilvánulni meg?! Nem lehet itt baleset-veszélyesen sírdogálni csak úgy!

– Mit csináljon, ha csak ehhez ért? – keltem a ház védelmére.

– Legalább szégyellje magát!

– Azért, mert sír?

Nem válaszolt. Ő csak abból a szempontból nézte ezt az egészet, mennyire lehet rentábilis egy könnyek közti szálloda. Értem én, hogy a sok könny átáztatja a lepedőket, a nem impregnált bútorokat meg a tapétát, de annak ellenére, hogy ilyesmivel nem tudnak versenyezni a konkurenciával, lehetne ebből ugyanolyan turistalátványosságot csinálni, mint annak idején a CryingBuilding Centerből – magyar innováció, svéd csatornarendszer –, az volt az egyetlen könnyező épület a világon, turistaszezonban napi háromszor is bőgött, de télen belül eresztette ki. Persze azt direkt építették a kivitelezők sírósra, ez volt a profilja, de ezúttal másról van szó, mert ebben az esetben nincs csatornarendszeri magyarázat.

Az egyik japán törzsvendég szerint ördögűző kell ide – rajta is sokat segített –, nem csőszerelő, de szerintem ez nem az egyház asztala. Amikor a tulajdonosok a befektetőkkel karöltve, nyílt levélben megkérdezték az önkormányzatot, hogy miért csak ez az egy hotel sírhatnékos a városban, a többi miért nem, azt a találó választ kapták, hogy azért, mert a Rose Plaza lány, a többiek pedig fiúk.
Amikor a butikbérlők azzal a kérdéssel keresték meg a menedzsmentet, hogy miért kell lezárni az ő boltjaikat is könnyzápor idején, azt a választ kapták írásban, hogy ez egy komplex kérdés és majd írásban válaszolnak megint, később. De a később sosem jött el. Ez a hallgatás magáért beszélt: nem akar a Rose Plaza még alaposabban bekerülni a hírekbe, mint amennyire már benne van, preventív okokból inkább előre lezáratják a rizikós területeket, nehogy akaratán kívül megfulladjon bárki is.

Az egyéb találgatások szerint azért kell lezárni könnyhelyzetben több mindent, mert olyankor az egész épület lelkileg instabil: a liftek összevissza közlekednek, áramkimaradások is sűrűn előfordulnak, és ha a pláza nyugtalan, a karbantartók is nyugtalanok, így már balesetveszély foroghat fenn. A hotel lelkiállapota a vendégekre is kihat, érzékenyen érinti őket, ilyenkor ugyanúgy hajlamossá válnak a foltokon való elcsúszásra, mint a lehangoltságra, ami megint balesetveszélyes – a takarítók pedig képtelenek villámgyorsan ott teremni időben mindenhol, hogy eltávolítsák a balesetveszélyt, hiszen a tócsák az egyik pillanatban még nincsenek ott, a következőben pedig már jelentősen. Úgyhogy a „túlfolyás” idejére sok mindent lezárnak, ezt a faramuci helyzetet csak így lehet megoldani. Szerencsére valamennyire kiszámítható az épület könnyciklusa, így a vezetőség már előre be tudja kalkulálni a várható időpontokat, hogy beszerkeszthessék a belső hírlevelekbe.

– Szerintem egyetlen üzletnek sem ízlik a könnyek miatti forgalomkiesés – nyilatkozta Kefetes Márk, az Italiano kifőzde sztárszakácsa egy renitens YouTube-videóban, egy elképesztő burgonyával kezében. – Bár én jómagam nem vagyok érintett, de pont mellettem van a hotel. Látom, mi folyik ott. Ismerem az üzletvezetőket, és értem, mi a bajuk, nem fogják sokáig bekajálni a kényszerszünetet szerintem. Nekem több bérlő is mondta, hogy egymaguk is fel tudják törölni, ami kicsöpög a falból… nem gyépések…

Erre Klód Károly, a Rose Plaza főséfje rögtönvideóban válaszolt:

– A Márk persze, hogy messziről könnyen beszél, mert annyira ráér! Komplex probléma ez, nem ért hozzá. Itt nem csak egy kis viledázásról van szó, ez a dolog már túlfolyt a párbeszéd határán… Ha egy kis beázás lenne, az még hagyján. Megvédem a hotelt. Márk meg dumálhat bármit, mert csak beáll a spejzba, ha beázik, eláll ott soká, csak ne jönne ki… Bonyolultabb ez annál, ahogyan ő képzeli.

A hotel mellékséfje viszont már többet nyilatkozott a kelleténél TikTok-videójában:

– …volt egy félszíriai bevándorló fekete mosogatónk, akinek a kezére folyt hirtelen a falból az a… könnyizé… és utána sűrűn keresztet hányva azt mondta, hogy azonnal fel kíván mondani, mert „ez átok, és rontás ül a hotelen”, meg ilyenek. Én nem sajnálom, hogy elment, mert az a fajta nem bizalomgerjesztő fickó volt, akit akkor látsz, amikor a bőröndödet elhagyja a légitársaság, és te kilométereket sétálsz, míg megtalálod az irodát, ahol reklamálhatsz, de közben már hat másikból elzavartak, mert más légitársaságé volt, kitöltetnek veled egy csomó papírt, hogy húzzák az időt, ennek ellenére másoknak mégis előbb lesz meg a csomagja, mint neked, pedig sejted, hogy nekik el sem veszett, csak bénák és nem találják… szóval, állsz a sorban és valahogy mindig egy ilyen fickó szipog mögötted, folyton rág valamit és a kézipoggyásza egy narancssárga nejlonszatyor, aminek leszakadt a füle és most az egészet a karjában tartja, mint egy csecsemőt, elég ügyetlenül… Azért, mert ezt gondolom, attól még nem vagyok gonosz. Szóval megkérdeztem az előtérben a közvéleményt, a SütiFodrász cukrászdában is, hogy mit szólnak az időszakos boltzárhoz, de azt mondták, semmit.

Egy népszerű sztárhumorista az egyik esti show-jában, hoteles parafrázisokat gyúrva jutott el a Rose Plazáig, majd megjegyezte, hogy oké, ha bőg, mert miért ne, de akkor már miért nem hasznosítják azt, ami kijön. Vezessék a medencébe.
A kérdésre később írásban reagált a plázavezetőség, hogy azontúl, hogy a showman pikírt megjegyzéseit „vegetatív szócséplésnek, bornírt nyelvi cselgáncsnak” tartják, nem lehet medencézni a könnyeket, mert sós, és becsípné a turistagyerekek szemét… Mellesleg csatornarendszert sem lehet lokálisan kiépíteni, csak úgy bele a térbe ad hoc, a parkolótól a lakosztályokig, mert nemcsak megbontaná a hotel átgondoltan megtervezett enteriőrjét, de hülyeség is lenne + halmozottan balesetveszélyes. Ugyanis az érintett hotel könnycsatornája nem egy konkrét helyre koncentrálódik, hanem összevissza van, a tócsáknak sincs beazonosítható forrásuk, csak hirtelen megjelennek imitt-amott, és passz. A hotelkapitányság a humoráról is tanúbizonyságot tett, ugyanis azzal zárta a levelet – amit az érdemes színész Bantal Oszkár olvasott fel live a show-jában, azon a kimondott orgánumán –, hogy „addig jó, amíg sír, mert ha egyszer abbamaradnak a könnyek, akkor törhetjük a fejünket, mi történt, és bele se mernénk gondolni, mi következhet azután… mert akkor valami új dolog készül.”

Legfrissebb hírek
2024. február 21., 09:14
2024. február 20., 12:58
2024. február 20., 12:56
2024. február 20., 10:27
Legnézettebb
2024. február 18., 11:25
2024. február 20., 10:27
2024. február 19., 12:39