Robert Șerban: Utcai vadász (Vânător pe stradă)

2021. október 22., 10:07
Szurcsik József: Kis bálvány (rézkarc, 210 × 300 mm, 1989)

Akkora volt a hideg, hogy néhány lehulló hajszálam a nadrág szövetébe fagyott. Teljesen össze voltam zavarodva. Egyetlen rend ruhám volt, az is tengerkék és nyári. A szilveszteri bulihoz pedig decens öltözet illik. Minden hülye tudja, hogy egy multinál az ajánlás (kiöltözésre): mézmázba csomagolt parancs. Alkalmazkodtam hát, felvettem az öltönyt, hozzá fehér inget és esti fényhez illő gránát nyakkendőt. Reggel volt, összekoccantak a fogaim, vacogtam kurta télikabátomban, amelyen vidáman süvített át a mínusz tizenhat Celsius. Sietve igyekeztem a munkahelyre: el ne késsek, s főleg hogy megmelegedjek.

Mikor megláttam húsos lábait, amint lassan mozogva mintha levegőmintát vennének a barna harisnya alól, megráztam a fejem, mint a rajzfilmek menekülésre kész figurái, mielőtt a hihetetlen látványtól elszörnyedve végsebességre kapcsolnának. Megálltam.

Bizonyára, mert már nem hallotta félcipőm kopogását, felém fordította a tekintetét. Iulia volt a könyvelési osztályról. Sarkiróka áncugba burkolózott, amely leért az alacsony sarkú kék csizmácskákig, fején pedig, a tetőn, ugyancsak sarkiróka-sapka vöröslött. Alig tudtam ráismerni.

Mosolygott, és folytatta útját. Öles léptekkel eredtem a nyomába.

Jó reggelt, előzött meg a köszöntéssel.

Kézcsókom.

Hideg van.

Á, nem vészes, nyári.

Élénkvörösre rúzsozott ajka Brad Pitt exnejét juttatta eszembe.

Jössz a bulira?

Hát, ha muszáj, kész örömmel.

Ha a karácsonyi buli is kész robot... Szilveszterkor mit csinálsz? Még nem tudom... Majd csak találok valamit... Az utóbbi években szerencsém volt. Tudod, mit mond Marin Preda egyik hőse: a véletlen murik a legeslegjobbak.

Lehet, de a valóságban más a helyzet.

Jó illata volt, igényes parfüm. Iceberggel szórhatta be magát, gondoltam, és összeszorítottam a szám, nehogy nevessek, mert akkor meghallja, amint összeverődnek a fogaim.

Fázol? kérdezte anyásan.

Nem bírom. Jó, hogy nem havazik is.

Ó, újévre biztosan lehull. A hegyekben leszek, csodás lenne a szilveszteri havazás.

Hát a hegyekben mindig van hó, ott vagány minden...

Igen, de néhány hópehely, épp újév hajnalára...

Majd a cég elintézi, ne izgulj.

Fejét kissé oldalra dűtve kacsintott. Lehet, még ma megoldom a szilvesztert, gondoltam, de erős csaholás vonta el a figyelmemet. Nem túl távol tőlünk gazdija pórázát rángatta egy német dog. A hölgy képtelen féken tartani, a kutya kitépi magát, és a pórázzal együtt hatalmas ugrásokkal érkezik felénk.

Menekülésre fogtuk, de alig tettünk meg három vagy négy métert, a megvadult állat Iulia hátára ugrott, földre döntötte és morogva harapdálni kezdte. Úgy tettem, mintha követ kapnék fel a földről, hátha megijed, hátrahőköl és békén hagyja kétségbeesve sikoltozó kolléganőmet; de vagy nem vett észre, vagy nem is törődött velem, ádázul szaggatta a sarki róka bőréből készült bundát, amelybe a könyvelőnő burkolózott.

A nő fejéhez kapva letéptem róla a rókasapkát, két keményet füttyentettem. A kutya felnézett, rám emelte a pofáját, én pedig teljes erőmből, magas ívben elhajítottam a süveget.

A dög utána. Nekirugaszkodott, valósággal kilőtte magát a kocsiútra, és éppen mikor elkapta a levegőben – mielőtt a fagyos aszfaltra suppant volna –, telibe találta egy Audi.

Az egyik tárgyaláson Iulia tanújaként vettem részt, a másikon vádlottként, mint Max halálának erkölcsi tettese.

 

Fordította Bölöni Domokos

ROBERT ȘERBAN (1970. október 4., Turnu Severin, Szörényvár) román író. Temesváron lakik.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. októberi lapszámában)

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2022. május 15., 10:00
2022. május 10., 11:12
2022. május 16., 08:47