Sarnyai Benedek Máté: Két rövidtörténet

2021. május 30., 05:58
Dolán György: Bárka (1993)

Az elcserélt nevek

 

Vajdai Ulrik hatéves volt, Vajdai Herman majdnem négy és fél. A karantén idején minden percüket együtt töltötték anyjukkal és apjukkal. Elhatározták, hogy alkalmazkodnak szüleik gyakori tévedéséhez, és elkezdték egymás közt összekeverni a saját nevüket.

Apjukat eleinte nem igazán zavarta a névcsere. Számára a legfontosabb tapasztalat fiairól az volt, hogy Ulrik vagy Herman egy kicsit idősebb és magasabb, mint Herman vagy Ulrik, de ahogy ő mondta: „az egyik ugyanúgy lehetne a másik, ahogy a másik az egyik.” Feltűnt azonban neki, hogy felesége egyre gyakrabban szólítja őt Hermannak, Ulriknak, néha akár egyszerre is.

Vajdainé Czilly Erzsébet ugyanis egyre bizonytalanabb volt abban, hogy jól keveri-e a család férfineveit. Korábban, ha Ulrikot akart mondani, az esetek felében biztosan tudta, hogy Hermanra gondol. Amikor Herman jött a nyelvére, ötven százalékig világos volt, hogy kis híján Ulrikról beszélne. Amikor Hermant és Ulrikot akart mondani, csak nagyon ritkán gondolt férjére, Jánosra. Őt a család többi Jánosával és Lászlójával keverte, belőlük pedig volt elég sok: nem véletlenül választott a saját fiainak német nevet.

Vajdainé zavartsága miatt a családfő, Vajdai János egyre kevésbé lett biztos abban, hogy nem keveri saját magát a fiaival. Az Ulrikok, Hermanok, Jánosok, Jancsik összemosódtak, lassanként az Erzsébetekkel és Zsókákkal is. Ráadásul Ulrik és Herman, illetve Herman és Ulrik a móka kedvéért már anyának és apának is szólította egymást. Hogy melyikük melyik, abban nekik sem sikerült megegyezniük. Az ilyen kérdésekben a szüleik is nehezen tudtak dönteni.

A karantén nagyjából két hónapig tartott.

Az utolsó héten már az se volt világos a Vajdai családban, hogy kinek nem kéne óvodába vinnie kicsodát.

 

Csáford János fája

 

Csáford János életkora komoly vita tárgyát képezte volna Ernyicsén, de egy idő után mindenki letett arról, hogy megtalálja a helyes megfejtést.

Még Csáford polgármesteri ideje alatt alakult ki az a konszenzus, amelyet Kapory Oszkár fejezett ki a legcsípősebben: „Ernyicsén két dolgot nem lehet tudni: azt, hogy végtelen-e az idő, és azt, hogy Csáford Jancsi bácsi hány éves. Jóllehet a kettő összefügghet, habár egyik sem érdekel senkit.”

Kapory Oszkár, Csáford utódja a polgármesteri székben, például csupán annyira tudott emlékezni, hogy már az ő nagyszülei is „Jancsi bácsiként” emlegették. Állítólag a bajusza nagyjából hatvan évvel korábban is az őszből a sárgulás felé hajlott, noha általában elég sokat lerágcsált belőle.

Csáford így a korát illetően hallgatott az ernyicsei polgárok bizonytalan véleményére, ahogy mondogatta: „Ebben a korban már nehezen bízik az ember a saját emlékezetében. Lett légyen az akárhány év is.” Ilyenkor időnként fel is kacagott: „Nem mindegy egyébként? Úgyse lesz több a nyugdíj!”

Rebesgették róla, hogy a Szent István téri tölgyfát is ő ültette még, vele nőtt fel, vele vált egyre idősebbé. Csáfordhoz hasonlóan a tölgyfa korát sem merte megtippelni senki, noha Csáforddal ellentétben e kérdésre könnyedén választ kaphattak volna, ha megszámolják az évgyűrűket.

Kivágni viszont senki nem akarta: „majd ha temetjük a Jancsi bácsit – bólogattak össze gyakran. – Tán a koporsója is ebből lehet.” A tölgy közben olyan szélesre nőtt, hogy Csáford unokáira, dédunokáira és ki tudja hányadfokú utódaira is bőséggel elég lett volna. Egyesek szerint egész Ernyicse vissza tudta volna vezetni a korábbi polgármesterre a családfáját. „Egyszer a város minden lakóját ebben a fában hantoljuk el.” Kapory Oszkár fontolgatta, hogy a közgyűlésen meg is szavaztat erről egy javaslatot.

Valahány évesen, de már bizonyosan polgármestersége után Csáford kiballagott a tölgyfa mellé, amit valamikor és talán ő ültetett. Felnézett, a lombkoronát vizslatta. „Talán még a nap is perzseli a tetejét.” Gyökeret vert a lába a tölgy árnyékában. „Együtt nőni már nem fogunk.” Nagyot harapott a bajusza mélysárga végébe. „De idősödni még talán.”

Az ernyicsei polgárok csak annyit láttak, hogy a tölgy árnyékában néhány hónap alatt Csáford hajkoronája is egyre terebélyesebb lett. Beszélték még, hogy az is sárgulásnak indult.