Takács Éva: A lila ruha

2023. március 16., 08:24
Kuti Botond: Intus (olaj, vászon, 150 × 140 cm, 2020)

Három napja távozott a nagyi, azóta várom, hogy hazaérjen. A fotel üres, nem szól a tévé, a falak kíváncsi fülükkel hallgatják, mikor veri ismét a radiátort. A horgolt terítőn – ami valójában egy bazári portéka – fekszik egy félig üres pohár, a műfogsora már nincs benne. Belelapozok a receptes könyvbe. Hullámos lapjai ropognak a kezem alatt, mint az a kétszersült, amit utoljára őröltek a fogai. A képviselőfánk receptjéhez lapozok. A nagyi szerint a nagyapa és az én kedvencem is. Bezárom magam mögött az ajtót, megállok egy pillanatra. Kopognak a radiátoron, de mire visszaérek a horgolt terítőhöz és a félig üres pohárhoz, addigra bottal üthetem a nagyi nyomát.

Három napja távozott a nagyi, véreset köhögött, azóta várom, hogy hazaérjen.

Amióta nagypapa fejfájára arany betűket gravíroztak, azóta nem sütött a nagyi aranybarna képviselőfánkot. Képzeletem összes képviselőfánkja koromfekete. Megcsörren a pohár a horgolt terítőn, mintha a nagyi fogsora beszélni akarna, de a pohár félig üres. Matatnak a bejárat előtt, egy fokossal sántikálnak, talán ő az, talán a nagyi. Kihajtom az ajtót, a busma szemöldökű szomszéd gyászos pillantást vet felém. Retteg, mert tudja, hamarosan ő következik.

Három napja távozott a nagyi, hordágyon tolták be a Honvédbe, azóta várom, hogy hazaérjen.

A horgolt terítő irányából hallom a civakodásukat. Nagypapa eldugta a távirányítót, nagyi pedig rápakolt egy köteg ruhát. A legnagyobb problémájuk a semmi volt. Nagyapa az utolsó közös karácsonyukon azzal a rágalommal illette őt, hogy valójában a nagyi kedvence a képviselőfánk. Csörgőkígyótól bujkáló fióka a tekintetem, el kell kerülnöm a gardrób látványát.

Három napja távozott a nagyi, covid-gyanús tüdőgyulladás, azóta várom, hogy hazaérjen.

A konyhából áramlik a vaníliaillat, képviselőfánk sül aranybarnára, mintha csörögnének az edények, és összetörne egy újabb herendi porcelán tányér. A fokos és a nagyi műfogsora jár a fejemben, nem akarok emlékezni. A horgolt terítő felett a félig üres pohár, de a gardróbból hiányzik a ruha, azért esett a lilára a választás, mert a nagyi szerint a fekete öregíti. Az ember adjon magára, főleg ha mindenki azért érkezik, hogy zokogjon miatta. Nagyapától kapta ezt a darabot, ha már örökkön örökké veszekedni fognak, legalább legyen csinos.

Három napja távozott a nagyi, meztelen testéről egy slaggal mosták le az emberi méltóság utolsó cseppjét, azóta várom, hogy hazaérjen.

Kiveszem a tepsit, a szabálytalan gombócokat megtöltöm vajkrémmel, és fekete dobozba teszem a képviselőfánkokat. Nem olyan, mintha a nagyi készítette volna, mert neki készítették. Kóborló tekintetem a gardróbra téved, a fogas üres. A horgolt terítő felett félig üres pohár, a műfogsorát a koporsójába helyezték, a fokos nem veri többé a radiátort, vele együtt temetik el. A járvány miatt meztelenül, egy nem lebomló zsákban helyezik el a nagyit a koporsóba, elernyedt lábánál a képviselőfánk és a lila ruha az idők végezetéig arra fog várni, hogy végre elfogyasszák, és felöltsék az ünnepségre.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)