A szó, mi nem hozzád, néked
s tőled való, üres és hiábavaló.
A beszéd, mi nem téged mesél
zúgás csak, mit fújhat a szél.
A valós és képzelt kép,
mi nem téged idéz,
semmi az, mit az agy
feledni kész.
Mindig, és mindig,
ha nem tudlak is,
ha nem látlak is,
ha most voltál is,
ébredéskor s ha aludtál,
betegen s ha meggyógyultál,
fázva, vagy izzadtan,
fáradtan vagy frissen illatozva,
ha vidám vagy, ha bánat gyötör,
ha sírsz, ha szemed tündököl,
mindenhol és mindegy, hol:
kellesz, akarlak!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 13-i számában.)
Hogy hol lehet most Csokonai, 1796 nyarán? Éppen Sárospatakon időzik, de már innen is menni készült. Hogyan került ide Debrecenből? Hiszen már csak fél év volt hátra a tanulmányaiból.
Csokonait 1795 tavaszán perbe fogták, miszerint a Kecskeméten kapott 72 forintot, melyet a Kollégium számára küldettek vele, de azt állítólag Pesten engedély nélkül elköltötte. Azonban hazaérkezése után a pénzzel mégis el tudott számolni. Így nem értette a dolgot. Megérezte, hogy bárhogyan is védi magát, innen neki mennie kell. A Kollégium vezetőségének bögyében volt Csokonai, s fordítva is ez volt a helyzet. Mivel a tanulóifjúság szerette ezt a bohém
Armand Lanoux Ágyúpolka című könyvét ajánlom olvasásra azoknak, akik szívesen ismernék meg egy sokáig mítoszokba csomagolt történelmi esemény előzményeit és azok részleteit. A terjedelmes, de könnyen olvasható dokumentumregény a párizsi kommün előzményeit tárja elénk. Egy olyan történelmi eseményét, amit generációk számára politikai érdekeknek megfelelően értelmeztek és illesztettek a történelemkönyvekbe. Ebben a könyvben a mítoszteremtés helyett tényekkel találkozhatunk, olyan pergőn, ahogy egy mai hírcsatorna tárná elénk.
Jókai legszebb regényének tartom. Szép és gazdag, mint maga az élet: fényeivel, árnyoldalaival. Teljesség. Micsoda filmet tudott volna forgatni belőle egy Sára Sándor – nyugodjék! –, bár az ő filmjei sokkal szikárabbak, teli balladás káprázatokkal.