Valami szívet bizsergető,
Ajkat kacagtató,
Vad táncra csábító szellő érintett meg,
Itt fújdogál bennem,
Lelkemben, véremben, agyamban száguld,
Végigsimítja szunnyadó szívem,
Lábam táncra perdíti,
És úgy érzem, repülök a széllel,
Sebesen száguldok a napfénnyel,
A fák, bokrok úgy ontják illatuk,
Hogy már nem is érzem lábamat a földön,
Valami lágy kar átölel,
A zöld illat körülfog, mint zsákmányát a pók,
És húz, repít egy ismeretlen tájra,
Hol csak a fű, a virág illatát érzem,
Ahol nincs felhő az égen,
Csak kékség, kékség, örök kékség!
Valami szívet bizsergető, ajkat kacagtató,
Vad táncra csábító szellő érintett meg…
És itt fújdogál bennem az örök kékség!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 13-i számában.)
Hogy hol lehet most Csokonai, 1796 nyarán? Éppen Sárospatakon időzik, de már innen is menni készült. Hogyan került ide Debrecenből? Hiszen már csak fél év volt hátra a tanulmányaiból.
Csokonait 1795 tavaszán perbe fogták, miszerint a Kecskeméten kapott 72 forintot, melyet a Kollégium számára küldettek vele, de azt állítólag Pesten engedély nélkül elköltötte. Azonban hazaérkezése után a pénzzel mégis el tudott számolni. Így nem értette a dolgot. Megérezte, hogy bárhogyan is védi magát, innen neki mennie kell. A Kollégium vezetőségének bögyében volt Csokonai, s fordítva is ez volt a helyzet. Mivel a tanulóifjúság szerette ezt a bohém
Armand Lanoux Ágyúpolka című könyvét ajánlom olvasásra azoknak, akik szívesen ismernék meg egy sokáig mítoszokba csomagolt történelmi esemény előzményeit és azok részleteit. A terjedelmes, de könnyen olvasható dokumentumregény a párizsi kommün előzményeit tárja elénk. Egy olyan történelmi eseményét, amit generációk számára politikai érdekeknek megfelelően értelmeztek és illesztettek a történelemkönyvekbe. Ebben a könyvben a mítoszteremtés helyett tényekkel találkozhatunk, olyan pergőn, ahogy egy mai hírcsatorna tárná elénk.
Jókai legszebb regényének tartom. Szép és gazdag, mint maga az élet: fényeivel, árnyoldalaival. Teljesség. Micsoda filmet tudott volna forgatni belőle egy Sára Sándor – nyugodjék! –, bár az ő filmjei sokkal szikárabbak, teli balladás káprázatokkal.