1977–79 között a Magyar Néphadsereg elit alakulatánál, a Díszzászlóaljnál szolgáltam.
A sors ajándékának köszönhettem, hogy 1978. január 6-án Ferihegyen, a Díszzászlóalj tagjaként fogadhattam az Egyesült Államokból hazatért Szent Koronát.
Azon a hideg, januári történelmi napon nemcsak a hidegtől volt sok embernek könnyes a szeme, e sorok írójával együtt… Életem egyik legfontosabb napja volt a Szent Korona hazatérése. Büszke vagyok arra, hogy a Díszzászlóalj tagjaként sokadmagammal együtt bennünket is megérintett a történelem.
Takács Ferenc főhadnagyomnak, századparancsnokomnak sokat köszönhetek. Például az állandó kimenőket, mert nekem falusi gyerekként óriási élmény volt, hogy láthattam színházakban a korszak legnagyobb színészóriásait, legendás koncerteket és felejthetetlen sporteseményeket. Voltam az összes színházban és az összes stadionban.
Tanítványaimnak, unokáimnak minden évben sokat mesélek január 6-ról. A rohanó évtizedek a Petőfi-laktanyában, Ferihegyen és az Országház előtt készült fényképeket még értékesebbé teszik, tették.
Sajnos, sokan meghaltak katonatársaim közül, de negyven év után is a fülemben cseng a legmeghatóbb vezényszó: „Díszzászlóalj, vigyázz! Szent Koronának tisztelegj!”
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. augusztus 18-i számában)
Hogy hol lehet most Csokonai, 1796 nyarán? Éppen Sárospatakon időzik, de már innen is menni készült. Hogyan került ide Debrecenből? Hiszen már csak fél év volt hátra a tanulmányaiból.
Csokonait 1795 tavaszán perbe fogták, miszerint a Kecskeméten kapott 72 forintot, melyet a Kollégium számára küldettek vele, de azt állítólag Pesten engedély nélkül elköltötte. Azonban hazaérkezése után a pénzzel mégis el tudott számolni. Így nem értette a dolgot. Megérezte, hogy bárhogyan is védi magát, innen neki mennie kell. A Kollégium vezetőségének bögyében volt Csokonai, s fordítva is ez volt a helyzet. Mivel a tanulóifjúság szerette ezt a bohém
Armand Lanoux Ágyúpolka című könyvét ajánlom olvasásra azoknak, akik szívesen ismernék meg egy sokáig mítoszokba csomagolt történelmi esemény előzményeit és azok részleteit. A terjedelmes, de könnyen olvasható dokumentumregény a párizsi kommün előzményeit tárja elénk. Egy olyan történelmi eseményét, amit generációk számára politikai érdekeknek megfelelően értelmeztek és illesztettek a történelemkönyvekbe. Ebben a könyvben a mítoszteremtés helyett tényekkel találkozhatunk, olyan pergőn, ahogy egy mai hírcsatorna tárná elénk.
Jókai legszebb regényének tartom. Szép és gazdag, mint maga az élet: fényeivel, árnyoldalaival. Teljesség. Micsoda filmet tudott volna forgatni belőle egy Sára Sándor – nyugodjék! –, bár az ő filmjei sokkal szikárabbak, teli balladás káprázatokkal.