Perjész Mária: Versek

2020. május 07., 08:17

Nemes Fekete Edit: Nemes Fekete Edit: Fehér, izzó hullámok – Fotó: Molnár Edvárd

Ébredés

Pókhálós álmaimban

zsákutcák kopott kövein bukdácsolok.

Keresem az ellopott időt.

Csonka képeket próbálok összerakni.

Elsírt zokszavak helyett

madárdalos, tarka tavaszt.

Eltorzult mosolyokból

sárgán nevető, mézízű nyarat.

Rozsdaporos emlékfoszlányokból

muzsikáló őszi fuvallatot.

Fagyos telek havában

megleltem az eltűntnek vélt nyomokat…

Remegő kézzel megsimogatom

a befoltozott fájdalmakat.

Letörlöm az elmaszatolt könnyeket.

Fojtott torokból visszakiáltom

az el nem mondott szavakat.

A túloldalon pünkösdi hajnal hasad!

Már

– nem panaszkodom

– nem rimánkodom

– nem sírok

– nem toporzékolok

– nem fohászkodom

– nem bízom.

Megszoktam, hogy mindig

kirekesztett voltam.

A túloldalról néztem

– milyenek a boldogok (?)!

(én csak a magzatvízben voltam burokkal védett).

Ha a földre nézek,

széttaposom a feketeséget.

Az égen, a csillagok fényében

keresem az elveszett szeretetet.

(Mert) a remény még él:

– hogy kik eltemettek, a

síromra tesztek

egy szál megszentelt virágot.

Szögi Csaba: Mi a vers? A költemény? A lelke, lényege, esszenciája? Nehéz röviden „definiálni” – és persze botorság is lenne. Hogy milyen a jó vers, nos, annak eldöntése is némiképp szubjektív; persze azért létezik objektív mérce. Van olyan, amelyiknek szemétkosárban a helye, a másik maradhat a fiókban, egyesek elővehetők családi/baráti körben, mások bekerülhetnek emlékkönyvekbe… hosszú az út a megjelentetésig. Magyarcsernyei olvasónk, Perjész Mária elküldte nekünk munkáit. Legtöbb írása a „családi, emlékkönyvi” kategóriába tartozik, e kettő viszont publikálásra méltó. Mert mi a vers csírája? Egy érzés, egy benyomás, egy gondolat… Ez pedig itt is megtalálható, kétségkívül.

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2019. május 18-i számában.)

Dr. Temesvári I. Péter

Javaslat egy új múzeumi díjra: „Az év kiállítási leleménye”

2020. június 29., hétfő

Csontváry legelső festménye, a Pillangók, a pécsi Csontváry Múzeum egyik állandó kiállítási tárgya. 2019-ben időszakos kiállításon szerepelt a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Képtárának folyosóján, (...) hetekkel a megnyitó után a falon függő Pillangók közvetlen szomszédságában egy addig nem létező, egyszerű kivitelű tárló jelent meg. Olyan, mint egy oktatási szemléltető eszköz. Benne a Csontváry-kép 21 lepkefajának a természetben előforduló eredeti példányai sorakoznak.

Fűrész István

Kallódók és törtetők

2020. június 24., szerda

Az ősz búcsúja eseményszerűen bár nem a világháborúhoz kapcsolódik, de a háború után kialakult helyzethez annál inkább. Amikor is a korábbi világ elmerült egy addig nem látható süllyesztőben. A gondolkodó emberek többsége is csak a háború után jött rá, hogy valami nincs rendben a közgondolkodással és általában a kultúrával.

Kovács László

Életünk célja

2020. június 17., szerda

Valamikor a 20. század negyvenes éveinek elején Közép-Finnország egyik szegényes falujából egy csendes vasárnapon felkerekedik egy fiatalember, Mäkinen Valte, és elindul „az őszi reggel fagyott útján” a nagyvárosba gyári munkásnak. Szinte látástól vakulásig gürcöl, közben hatalmas tapasztalatokat halmoz fel az élet árnyoldalán a hétköznapok kiábrándító valóságából.

Fűrész István

Találkozások Paszternakkal

2020. május 29., péntek

Sorkatonai szolgálatom utolsó hónapjaiban, 1972-ben megvettem Borisz Leonyidovics Paszternak Éjszakai szél című verseskötetét. Vácon, a főtér közeli könyvesboltban az egyik eladó, történetesen korábban leszerelt katonatársam azt mondta, ez igazán neked való. Igaza lett.

Németh Károly

Franciaország végnapjai

2020. május 23., szombat

A nép szava Isten szava – állítja a régi latin mondás, de vajon népnek nevezhető-e az a tömeg, amely végveszélyben Istenhez nem tud szólni, templomai üresek, sem testi, sem lelki ereje nincs a veszély elhárítására? És nép-e az az iszonyatos csőcselék, amely egy nagy múltú kultúra teljes megsemmisítését hajtja végre valamely idegen, vérszomjas isten nevében?

Dr. Desits Imre

A kilencedik napon

2020. május 01., péntek

Mintha napilapjaink valamelyikét olvasnám. Pandémia, halálos vírus, szupernátha. A főhős Eric Alleaume doktor víruskutató egy vidéki virológiai intézetben. Elkötelezett, egymással szolidáris kollégák és a sikereikre féltékeny adminisztratív nagyfőnökök. A szakmai környezet leírása a laikus számára félelmetes.

T. G. Adrienn

Testamentumok

2020. április 26., vasárnap

Mindemellett A szolgálólány meséjében és Testamentumokban egyaránt találunk érvet a férfigyűlöletet szóvá tevő kritikákhoz. Először a Fredét körülvevő „szemekről” és a szolgálólányokat erőszakkal megtermékenyítő „parancsnokról” olvashattunk, a Testamentumokban pedig már kiforrott diktatúrába nyerünk betekintést.