2023. december 16., 18:26
A világnak ritmusa van: a nappalok és éjszakák váltakozása, az évszakok körtánca, a tenger hullámzása, a víz gigantikus forgása, a bolygó pályája a Nap körül, a Holdé a Föld körül, a be- és kilégzés ütemessége mind-mind ritmikus. Az események bizonyos időközönként ismétlődnek, jószerivel mindennek, ami természetes, ritmusa van. Továbbá úgy tűnik, hogy a ritmusra való törekvés valamilyen alapszabály, törvény, amelyre mintegy maguktól törekednek a dolgok. Senki sem „tanította” meg a bolygóknak, hogy ritmikusan keringjenek a Nap körül. A gravitációs hatás következtében rögvest megnyilvánult a ritmus is.
Az ember természeti léte is ritmikus. Megfoganunk, megszületünk, növekedünk, elérjük fizikai létünk csúcsát, majd lassan megöregedünk, meghalunk. Ha megnézzük az emberiséget, azt láthatjuk, hogy ez a folyamat, ez a körforgás döbbenetes pontossággal és szívóssággal ismétlődik.
Sőt, a természeti létfolyamatokon túl, viselkedésünk is ritmikus. Figyeld meg egy átlagos napodat! Minden, amit teszel, szinte mindig ugyanaz. Ugyanazzal a mozdulattal lépsz ki az ágyból, mosol fogat, öltözöl. Ugyanazokat az útvonalakat járod, s rossz napnak tarjuk mindnyájan, ha valami kizökkent a megszokottságból. Ha nem jön időben a busz, ha nincs kezed ügyében – ott, ahol lennie kell – a fogkefédnek, ha a százszor megszokott kézmozdulatra nem a szokványos esemény a válasz.
Rácz Norbert Zsolt | Dimenziók és egyebek II.
Nem jó ez így, bosszankodott az Úristen. Micsoda világ az, ami felötlik s el is tűnik? Ha már lehetőségként létezik, akkor meg kellene szilárdítani, saját formát kellene neki adni. Nem elég a tökéletes és teljes, egységes létezés a dolgoknak. Azok meg kell szilárduljanak. El is döntötte, a következő gondolatot, ami felsejlik, nem engedi el, hanem megszilárdítja.
Ugyanúgy ritmusa van az esztendőnek is. A hétköznapok és ünnepek váltakozása ritmust ad a megmért, emberi időnek is. A ritmusváltás felismerése pedig lehetőséget kínál arra, hogy tudatosítsuk létünket, rácsodálkozzunk életünkre. Képzeljünk el egy szépen felépített zeneművet! Kétségtelenül ritmusa van, amelyre ráépül a hangok, futamok, hangszerek és szólamok játéka. Minden oké, rendjén van, ám egyszer csak történik valami! Hirtelen bekövetkezik egy ritmusváltás, lassulnak vagy felgyorsulnak a dolgok, a nyugtató, andalító harmónia hirtelen szétesik, pergő tánccá válik. Nos, abban a szusszanásnyi időközben, amikor agyunk receptálja a dolgok megváltozását, talán még mielőtt tudatosítanánk, hogy pontosan mi történt, de érezzük, hogy a dolgok megváltoztak, ott, pont ott, figyelmünk mindenestől a darabra összpontosít. Mi történt? – kérdezzük kérdés nélkül. Eddig nem ilyen volt, most más lett. Hogyan viszonyul egyik rész a másikhoz? Melyik tetszik jobban? Mit indít el bennem ez a mostani, s miből változott ezzé? Egyszóval rácsodálkozunk a darabra. Aztán amikor az új ritmust megszokjuk, újra ráfekszünk a dallam tutajára, s úszunk tovább, míg megint meg nem változik valami.
Ugyanez történik az emberi életben az ünnepek és hétköznapok kapcsán. Van egy adott ritmus, a hétköznapé, amit – mint a zenében – felvált egy megváltozott forma. Másképp mozgunk, gyorsulunk vagy lassulunk. S a kettő közötti résben ráfigyelünk életünkre.
Illetve, s pontosabban figyelnénk, ha korunk nem vesztette volna el a ritmusérzékét. Emberi világunk művi mivoltát pont az mutatja, hogy az életünknek immár nem ritmusa van, hanem rutinja és pörgése. Fő cél a hatékonyság, az operativitás, s háttérbe kerül a létritmus. Igazság szerint ünnepelni is elfelejtettünk. S zavarunkat tivornyázással, semmittevéssel vagy kéjutazásokkal palástoljuk. De az ünnep nem ez! Az ünnep az élet ritmusváltása, aminek az a célja, hogy önmagunkra összpontosítsunk. A mai ember élete elvesztette ritmusát, s pörgéssé változott. Perverz dolog ez, mert így most már semminek sincs ideje, minden a mindenható óra és határidő üllője és kalapácsa között morzsolódik. Életünk nem zene, hanem kalapálás, egyre gyorsuló kalapálás…
A világban tapasztalható ritmus megnyugtató. Ha a tengert hallgatjuk, nézzük a hullámokat, ez az ismétlődő valóság megnyugtat. Ugyanez a nyugalom születhet életünkben is, ha létünk nem pörögne, hanem ritmusosan zajlana, ha az ünnep és nem ünnep szépen ismétlődne… Ezt ma viszont már csak tudatos odafigyeléssel, összpontosítással és nagyon radikális döntésekkel éri el az ember.
Pedig az Úristen a negyedik napon pont azért teremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat, hogy ritmust adjanak a világnak. S az Úristen látta, hogy a ritmus jó, ezért megáldotta az Úr a ritmusos időt, hogy az emberek általa nyugalmat leljenek. S így lett reggel és lett este negyedik napon.
