– Milyen hatások terelgettek a költészet útjára? Kislányként szépirodalmi művek megalkotójaként képzelted el későbbi önmagad?
– Kislányként az első tervem az volt, hogy titkosügynök leszek (hála a Született kémek 2001-es animációnak), a második pedig, hogy régész. Mivel történelem szakon fogok most végezni, legalább picit közel jutottam az akkori terveimhez, ebbe jó így utólag belegondolni. Körülbelül harmadik osztálytól kezdve olvasok rendszeresen, első olvasási élményem Francesca Simon Rosszcsont Peti könyvsorozata volt… Viszont az első gondolat, hogy én is szeretnék írni, akkor jött, amikor 2011-ben először olvastam Jane Austen Büszkeség és balítéletét. Ő volt az első olyan író, aki miatt elkezdtem hinni abban, hogy az írás valami egészen más is lehet, mint általában hinné valaki.
– Az első kötetedet Paraszomnia címmel adták ki. Ez, az alvási zavarra, magatartási és vegetatív jelenségekre használt fogalom, amely az alvás és az ébrenlét közti stádiumot érinti. Te történelem szakot végzel, a paraszomnia viszont a pszichológia szakterületéhez tartozik. Mennyire olvastál utána, ástad bele magad ebbe a témába?
– Személyes vonatkozás miatt kezdtem el olvasni a témában, általában ilyenkor nagyon mély részletességgel szoktam kutakodni. Most például a féltekei aszimmetria izgat, és szabadidőmben rengeteg koponya MR-vizsgálatról készült felvételt bújok, ami idegsebészeti téma, szóval elég sokrétű az érdeklődésem.
– Az első recenzióim között szerepel a Paraszomniát vizsgáló írásom is. Főként arra a kérdésre kerestem a választ, hogy miért az álom és a nyelv megragadhatóságával, illetve pont hogy a megragadhatatlanságával próbálod elénk tárni, azaz felmutatni a szubjektum lebénultságát a mai világban. Nagyon sok esetben az emberi test megkérdőjelezhetősége felé irányítod ezt az aspektust. A testem valóban én vagyok?
– A testünk mi vagyunk, de mi mégsem vagyunk a testünk. Úgy gondolom, minden megkérdőjelezhető, önmagunk és a minket körülvevő világ is, alakítható, semmi sem stabil, minden múlandó, ami igazából szép. Az álmok nyelve pedig hasonló, de mégis más anyagú, mint a mindennapjaink, az agy állandó hétvégéje, vakációja, szelektál, miközben kiegészíti az általunk elméletben teljes mértékig ismert fizikai világot. Így minket is megváltoztat, viszont nehéz megérteni az indokait. Az álomén egy különös ikertestvér, aki többet tud nálunk, de nem tudja, hogyan mondja el. Ezért fontos, hogy megértsük és megismerjük a saját testünket, hogy közelebb tudjunk férkőzni a nem materiális lényünkhöz is.
– Voltak már visszatérő álmaid?
– Igen, rendszeresek a visszatérő álmaim, és négyéves korom óta öntudatlanul tudatos álmodó vagyok, alvászavarral megfűszerezve. De ha nem baj, nem mesélnék erről részletesebben, az előző válaszomban megfogalmazottak miatt.
– A megjelent verseid és debütköteted pozitív visszhangot kaptak, de rólad mint olvasó emberről aligha hallhatunk. Milyen témájú könyveket szeretsz levenni a könyvespolcról?
– Főleg fantasy regényeket olvasok. Az elmúlt pár évből a kedvenceim: S. A. Chakraborty Bronzváros Dévábád-trilógiája, Christelle Dabos A tükörjáró sorozata, Patrick Rothfuss A szél neve (A királygyilkos krónikája sorozat), Naomi Novik Rengeteg és Ezüstfonás című művei és Susanna Clarke Hollókirály regénye. Természetesen nem csak fantasy műveket olvasok, Milan Kundera könyvei nagy kedvenceim, vagy például nemrég olvastam Füst Milántól A feleségem történetét, óriási élmény volt, és a kedvenceim között szerepel.
– A külvilágtól viszonylag elzárkózó költőnek ismerlek. Követed a mindennapi, az aktuális eseményeket, ami a kortárs irodalomban zajlik?
– Igen, mindig figyelemmel kísérem az aktuális eseményeket, olvasom a kortársaim műveit, a műveikről szóló kritikákat is. Ténylegesen elzárkózó vagyok, de nem mint költő, hanem mint ember. Ettől függetlenül mindig igyekszem képben lenni az aktualitások terén, követni a pályautakat.
– Hogyan próbálsz aktív részese lenni ennek a közösségnek?
– Rendszeres publikálással. Úgy gondolom, hogy egy költőnek, írónak elsősorban az írással kell törődnie, a műveivel kell megmutatnia, hogy ki ő. Nem tartom lényegesnek, hogy ki áll a mű mögött, de tudom, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, ami nem is baj, kellenek a viták. Ettől függetlenül természetesen fontosak az események, a fellépések, az irodalom népszerűsítése az olvasók és nem olvasók körében is, ami viszont nem feltétlenül jelenti egy közösségben való aktív részvétel fontosságát.
– Elvonulnál, és a térképről is kiradíroznád az általad megalkotott civilizációt, annak érdekében, hogy ne tehesse tönkre azt senki. Mi jellemezné ezt a társadalmi berendezkedést?
– Nem feltétlenül a társadalmi berendezkedésre értettem, hanem a mindennapi élet zártságára, korlátozott lehetőségeire, általános elvárásokkal szembeni fenntartásaimra, az emberekre, úgy általában.
– Zenei téren vannak közös kedvenceink. Azt viszont nem tudom, hogy téged mennyiben segít egy dallam, vagy egy dalszöveg a tollforgatásban?
– Igen, és nagyon szeretem az olyan embereket, akikkel tudunk zeneileg azonosulni. Különösen nagy hatással van rám a zene, és általában versírás közben is zenét hallgatok, segít áthangolódni és felvenni a fonalat. Jelenleg a Platon Karataev az az együttes, amelyiknek a dalai ebben segíteni tudnak.
– „Szeretnék több filozófiai, történelmi, irodalomtudományi témával foglalkozó írást kiadni a kezem közül, nem csak egy műfajban alkotniˮ – vallottad másfél évvel ezelőtt. Sikerült teljesíteni ezt a vágyat?
– Nem, vagyis nem teljesen, két recenziót is írtam az elmúlt egy évben. Viszont ezen kívül teljesen a versekre korlátozódtam, a vágy viszont nem múlt el, hogy valami más műfajban alkossak. A prózaírás például mostanában egyre jobban izgatja a fantáziám, de félve írom ezt, mert ki tudja, lehet egy következő interjúban számon kérik rajtam, és nem valószínű, hogy valaha is ténylegesen írnék prózát.
– Leadtad az újabb kötet kéziratát. Milyen mértékű különbségre számíthat Szabó Fanni olvasótábora az előző verseskönyvhöz képest?
– A versek egy sokkal konkrétabb téma köré épülnek, mint az első kötetben, főként az ismeretlen népek, rítusok, a többistenhit témája köré. Sokkal tömörebb, tisztább nyelvezet jellemzi, mint a Paraszomniát. Szerintem elég nagy a különbség a két könyv között, nagyon kíváncsi vagyok a jövőbeli visszajelzésekre.
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.