Juhász Dósa János: Salkaházi Sára igaz útjai

2020. december 23., 22:23

Salkaházi (Schalkház) Sára nagyon nagy utat járt be, amíg Kassáról, egy jómódú család szülöttjeként eljutott a Schlachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társaságáig. Az írónak készülő, nagyvilági nőtől a menekültek rejtegetéséig, amelynek jutalma a nyilas korszakban, alig pár héttel Budapest felszabadítása előtt, sok ezer embertársával egyetemben, a kivégzés lett. Miután letartóztatták, a Duna-partra hajtották és megszabadították őket a ruháiktól, cipőiktől, majd a jeges Dunába lőtték őket.

Családja Kassa egyik legismertebb családja volt. (A Schalkház, a mai Slovan Szálló helyén, legenda volt Kassán, Apponyi Alberttől kezdve Jókai Móron át Bartók Béláig és Pablo Casals-ig hírességek egész sora fordult itt meg.) A tanítóképzőt végzett fiatal, nagyvilági lány írónak készült. Első írásait, allegorikus-szimbolikus novelláit rajongó jóságkultusz jellemezte, de ahogy élete a szegények, az elesettek felé fordul, írásaiban is megjelenik a külvárosi nyomor naturalista ábrázolása. „Keresztül kellett gázolnom önmagamon, hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre.” 1934-ben megjelenik egy részlet A Varga lány meghal címmel, állítólag elkészült regényéből, a Prágai Magyar Hírlapban, de a Vigiliának elküldött regénye sajnos elkallódik. Így egyetlen megjelent könyve a Fekete furulya című elbeszéléskötete, amely 1926-ban Kassán került kiadásra. Rá egy évre ismerkedik meg a Szociális Testvérek Társasága nevű katolikus apácarenddel, 1940-ben leteszi örökfogadalmát (Alleluja! Ecce ego! – Íme itt vagyok, küldj engem!), s Brazíliába készül missziós munkára a magyar bencések mellé.

De a Sors másképp akarta. A háború vérzuhatagában a többi társával együtt zsidókat bújtatott, s így elérte a végzete. „Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony termetű, rövid fekete hajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, egy pillanatra szemükbe nézett, majd letérdelt, s égre emelt tekintettel széles, nagy keresztet vetett magára. Ez volt az utolsó mozdulata.” Idézet az 1967-es zuglói nyilasper egyik vádlottjának tanúvallomásából. Ő volt Salkaházi Sára, akit 1969-ben a Jad Vasem felvett a Világ Igazai közé, 2006-ban pedig XVI. Benedek pápa boldoggá avatta.

Salkaházi Sára | Karácsony
Aztán hazajött az asszony. Meggyújtotta a kis petróleumlámpát és két-három kis csomagot tett az asztalra. – Mit hoztál? – kérdezte az ura. – Heringet – mondta halkan az asszony és kibontotta az egyik csomagot. Heringszaggal és hagymaszaggal lett tele a kis szoba. – Nagyon fáradt vagyok – mondta az asszony és nehezen leült. Az ura nézett rá: – Sokat szaladtál? – kérdezte és érdes hangja meleg lett.

Karácsony című novellája eredetileg az 1937-ben megjelent Szlovenszkói magyar írók antológiája első kötetében olvasható.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. karácsonyi számában)