Juhász Dósa János: Salkaházi Sára igaz útjai

2020. december 23., 21:23

Salkaházi (Schalkház) Sára nagyon nagy utat járt be, amíg Kassáról, egy jómódú család szülöttjeként eljutott a Schlachta Margit által alapított Szociális Testvérek Társaságáig. Az írónak készülő, nagyvilági nőtől a menekültek rejtegetéséig, amelynek jutalma a nyilas korszakban, alig pár héttel Budapest felszabadítása előtt, sok ezer embertársával egyetemben, a kivégzés lett. Miután letartóztatták, a Duna-partra hajtották és megszabadították őket a ruháiktól, cipőiktől, majd a jeges Dunába lőtték őket.

Családja Kassa egyik legismertebb családja volt. (A Schalkház, a mai Slovan Szálló helyén, legenda volt Kassán, Apponyi Alberttől kezdve Jókai Móron át Bartók Béláig és Pablo Casals-ig hírességek egész sora fordult itt meg.) A tanítóképzőt végzett fiatal, nagyvilági lány írónak készült. Első írásait, allegorikus-szimbolikus novelláit rajongó jóságkultusz jellemezte, de ahogy élete a szegények, az elesettek felé fordul, írásaiban is megjelenik a külvárosi nyomor naturalista ábrázolása. „Keresztül kellett gázolnom önmagamon, hogy önmagamat lerázva, megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre.” 1934-ben megjelenik egy részlet A Varga lány meghal címmel, állítólag elkészült regényéből, a Prágai Magyar Hírlapban, de a Vigiliának elküldött regénye sajnos elkallódik. Így egyetlen megjelent könyve a Fekete furulya című elbeszéléskötete, amely 1926-ban Kassán került kiadásra. Rá egy évre ismerkedik meg a Szociális Testvérek Társasága nevű katolikus apácarenddel, 1940-ben leteszi örökfogadalmát (Alleluja! Ecce ego! – Íme itt vagyok, küldj engem!), s Brazíliába készül missziós munkára a magyar bencések mellé.

De a Sors másképp akarta. A háború vérzuhatagában a többi társával együtt zsidókat bújtatott, s így elérte a végzete. „Mielőtt a sortűz eldördült volna, egy alacsony termetű, rövid fekete hajú nő valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal kivégzői felé fordult, egy pillanatra szemükbe nézett, majd letérdelt, s égre emelt tekintettel széles, nagy keresztet vetett magára. Ez volt az utolsó mozdulata.” Idézet az 1967-es zuglói nyilasper egyik vádlottjának tanúvallomásából. Ő volt Salkaházi Sára, akit 1969-ben a Jad Vasem felvett a Világ Igazai közé, 2006-ban pedig XVI. Benedek pápa boldoggá avatta.

Salkaházi Sára | Karácsony

Aztán hazajött az asszony. Meggyújtotta a kis petróleumlámpát és két-három kis csomagot tett az asztalra. – Mit hoztál? – kérdezte az ura. – Heringet – mondta halkan az asszony és kibontotta az egyik csomagot. Heringszaggal és hagymaszaggal lett tele a kis szoba. – Nagyon fáradt vagyok – mondta az asszony és nehezen leült. Az ura nézett rá: – Sokat szaladtál? – kérdezte és érdes hangja meleg lett.

Karácsony című novellája eredetileg az 1937-ben megjelent Szlovenszkói magyar írók antológiája első kötetében olvasható.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. karácsonyi számában)

Karkó Ádám

„Van valami, amit kétségtelenül elveszítünk” – Beszélgetés Regős Mátyással

2021. február 01., hétfő

"A vágyak miatt fordultam a gyerekkor felé. Egy másik dolog viszont, ami nincs helyén kezelve a gyerekkorral kapcsolatban, hogy sokakban él a gyerekkor iránti nosztalgia. Ilyen például, amikor azt halljuk, hogy „azok a régi szép idők”, a gondtalan gyerekkor. Pedig a gyerekkor talán pont annyira félelmetes világ, mint a felnőttkor, mégis nagyobb téttel bír, mert a gyereknek számít a becsülete, a szava, és van mit elveszítsen. Ezt a tisztaságot szép lassan elveszti többek között a nemi érés okán. Utána pedig jönnek a rossz döntések, amivel felér végül a felnőttkorba."

Szalai Klaudia

Az őszinteség az alkotótevékenységem egyik legmeghatározóbb szegmense – beszélgetés Szőnyegi Zsófiával

2021. január 29., péntek

"Amióta elköltöztem Budapestről, sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Úgy gondolom, másképpen nem is működne az itteni élet, mint hogy az ember hozzálassul környezetéhez. A túrák, a természet, a közösség, valamint az a csönd, amely átjárja otthonunkat, egészen más léptékű, mint az élet Budapesten. Nem mondom, hogy ez jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak teljesen más."

Károsi Panni

Régi korok asszonyai – Beszélgetés Tari László helytörténésszel

2021. január 24., vasárnap

Állítólag akkoriban, a kilencszázas évek elején a legszebb zentai hölgy Berzenczey Domokos felesége volt, aki nagyon szépen énekelt. Szűcs Lajosné a polgári lányiskola igazgatónője, Endreiné pedig a lánynevelő intézet tulajdonosa volt. Ezek a hölgyek mind gazdag férfiak feleségei voltak, ők vettek részt a jótékonyságban.

Reczai Lilla

Karantén alatti kísérlet – Beszélgetés H. Nagy Péter irodalomtörténésszel

2021. január 24., vasárnap

H. Nagy Péter saját elmondása szerint nem tud a naplóírással azonosulni, mégis valami hasonló került ki a kezéből a Karanténkultúra és járványvilág című mű kiadásával. Vajon hogyan hat a vírus az irodalomra? Erre és még sok más kérdésre válaszolt nekünk H. Nagy Péter irodalomtörténész, egyetemi oktató.

Nagy Erika

A világ egy rejtvény, mi vagyunk a ceruza – Interjú Z. Németh Istvánnal

2021. január 21., csütörtök

Meggyőződésem, hogy gyerekeknek nehezebb írni, mint felnőtteknek. Talán közhely, de a gyermekek igényesebb olvasók, ők még a lelkükkel és a szívükkel is látnak. Bármilyen fércmunkát nem fogadnak el, nem szeretik meg, nem érzik sajátjuknak. Így a költő nem hajolhat le a gyermekhez, rossz felnőttként nem gügyöghet, nem selypeghet neki, hanem át kell, hogy változzon, és a gyermeki képzelet lobogó színeiben kell láttatnia a témáját, mondandóját. Csak az képes erre, akiben magában is épségben maradt meg a gyermek.

Szilágyi Zsófia Emma

,,Ránk kényszerítik a realitást” – Beszélgetés L. Takács Bálinttal

2021. január 18., hétfő

L. Takács Bálint nem sokat teketóriázik. Megfogja a valóság keserű, íztelen termékét, belevágja egy befőttesüvegbe, hozzáad egy kis fekete humort, cukrozott álmot, velős társadalomkritikát végül ezt az egészet egy kis titkos létesszenciával megbolondítva olyan elképesztő agymenés-koktélt kever, hogy az olvasó csak pislog bambán.

Zorkóczy Zenóbia

Nekem a humor jött be – beszélgetés Kozma Attila színész-humoristával

2021. január 17., vasárnap

Kozma Attiláról sokaknak a székely humor jut eszébe. Akár a színházban, akár az önálló produkcióiban, akár a reklámokban látom, akár a különböző lapokban közölt írásait olvasom, sziporkázóan szellemes. Ez az ő világa, ezt szeretjük benne.

Szalai Klaudia

„Szeretném, ha az általam készített szobrok életre kelnének” – interjú Baráth Gáborral

2021. január 14., csütörtök

Gyermekkoromban kissé megdöbbenve figyeltem a mohácsi busójárást, amint ijesztő maszkokat viselő emberek vonulnak fel a tavaszváró és téltemető ünnepen. A mohácsi busójárás 2012 óta hungarikumnak számít, köszönhetően a hagyományokat megőrző maszkfaragóknak és jelmezkészítőknek. Baráth Gábor az egyik legismertebb maszkfaragó, aki munkásságával méltán érdemelte ki, hogy 2011-ben a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékérmén az általa készített maszk, valamint ő maga szerepel busójelmezben. Értékrendje középpontjában a környezettudatosság áll.

Szilágyi Zsófia Emma

,,Drámaiság nélkül nincs költészet” – Interjú Bánkövi Dorottyával

2021. január 12., kedd

A női test biztonsága Bánkövi Dorottya első verseskötete, melyben kirajzolódik a nagybetűs nő. Ott szúr, karmol, harap, ahol addig lágyan simogatott, finoman csókolt, majd, mint aki kegyetlen tettétől megretten, szempilláját ártatlanul megrebbenti és elszökdécsel.

Tóth László

Gúnyárd megye hírnöke – Vajkai Miklós keresése hetvenedik születésnapján

2021. január 09., szombat

Írónk tehát világéletében magányosan járta útját – a Fekete szél nemzedékéhez még nem, az iródiások Próbaútjához pedig már nem tudott csatlakozni, s magányosan az irodalomban nagyon nehéz. Volt idő, amikor úgy látszott: Nagy Miklósnak – mert ez volt a családneve – van, sőt nagy ereje van. De mint ahogy minden ember és minden érték törékeny és sérülékeny, az volt ő is, s mi talán nem figyeltünk erre (rá) eléggé. Neki pedig tizenhat éve már, hogy eddigi utolsó könyve megjelent (addig, huszonkét év alatt tizenkettő).

Juhász Dósa János művei