– Szándékosan mennek szembe a zeneipari slágeríró árral vagy csupán zavartalanul akarnak fiatalok maradni azzal, hogy tökéletesen rádióidegen dalokat írnak? Miközben, mondjuk, a Quality Controlban vagy az albumnyitó Prométheuszban is hemzsegnek az olyan remek gitártémák, riffek, amilyenekért sokan még fizetnének is…
– Kétségtelen, hogy számaink nem rádiókompatibilisek, de mondjuk a Tiloson szívesen játszanak akár hosszabb kompozíciókat is. A szerzeményeink hosszú, mitikus történeteket szeretnének elmesélni. Ez egyben egy állítás is: zenét figyelmesen kell hallgatni és időt kell hagyni rá, hogy átformálja a hallgatóját.
– Koncepció vagy csak egy váratlan ötlet a név és albumcím sugallta ősvilági miliő, ami például a Giant Lizard organikus intrójában rá is játszik a fülledt, krétakori dzsungelatmoszférára?
– Gyerekorom óta szeretem a dinókat, és ez valószínűleg beleszólt a névválasztásba. Az első lemezen több ilyen utalás van, akár a madárcsicsergés vagy a koncepcióhoz igazodó zenei megoldások. A Pangea cím utalhat az ősállatok hajnalának tekintett földtörténeti korszakra, az egységre. A dinós analógiákról ezzel le is válik a zenénk. „Nehéz átfogó koncepcióról beszélni, hisz ezek a szerzemények a zenekarként való egymásra találás kicsit szertelen, de őszinte örömében születtek. Első két évünkben több lehetséges zenei út jelent meg előttünk. Azonos kozmoszból jönnek a dalok, de egészen különböző, néha nagyon személyes történeteket látunk bennük. Ez a sokféleség koncepciónak is tekinthető, a zenekar első nagyobb korszakának lenyomata” – idézem magam egy korábbi interjúból.
– Koncerteken lehetett látni és hallani, ahogy hegedűvonóval csal ki szokatlan hangokat az elektromos gitárból. A lemezen is hallunk hasonlót – ez ugyanaz a technika? Illetve milyen eszközöket használ a lemezen hallható különleges effektekhez?
– Koncerten, improvizatív helyzetben szoktam használni inadekvátnak tűnő eszközöket, mint a vonó, minirádió vagy különböző hangszerpreparálási módszerek, de a lemezen ezek nem jelennek meg. Továbbra sem zárkózom el a zajzenei megoldásoktól, azonban ezek a kompozíciók más hozzáállást követeltek meg a zenekartól. Ami az anyagon hallható gitárt illeti, nincsenek ennyire extravagáns megoldások, csak az effektekből kiszakadó hangorkán.
– Amikor zenész barátaimnak mutattam lemezük, többen emlegették a Barbarót zenetörténeti előzményként. Mennyiben érzik ezt érvényesnek, illetve milyen más hatásoktól kapott ihletet a Sauropoda?
– Szeretem a Barbarót vagy a Naprát, de nem tekinteném közvetlen előzményünknek őket. Az orientális zenék, a népdalok és a különböző, talán soha nem létezett kultúrák zenéi évtizedek óta szövődnek át és fuzionálnak a rockkal, az avantgárd zenékkel és a jazzszel. Ez a zenei trend szinte mindenhol megfigyelhető. Ha hatásokról beszélünk, nem hagynám ki a nagyszerű amerikai zeneszerző és szaxfonos, John Zorn munkásságát, és az ő kiadójához tartozó Les Rhinocéros zenekar munkáit. Hazai viszonylatban pedig úgy tűnik, hogy az elmúlt években kialakult egy zenei közeg, szinte iskola, amely elképesztő művészeket foglal magába, akikkel hasonló világokat fedezünk fel és kölcsönösen inspiráljuk egymást. Közvetlen és baráti viszonyunkat a Deus ex Quartettel, Gentry Sultannal, Bujdosó Trióval vagy a viszonylag új Decolonize Your Mind Society zenekarral inkább érzem zene- és szemléletformáló erőnek.
– Első klipjükön dolgoznak Juhász Gergő Kaska képzőművésszel, akinek, elmondása szerint, több mint kétezer rajzából vágja össze a felvételekre valót. Mit kell tudnunk még a klipről?
– Erről nem árulhatok el sokat, de terveink szerint hamarosan a közönség is láthatja majd. A klip egy életmű bemutatása, elvont és nem szokványos videó. Szeretem azt hinni, hogy emberközpontú, már-már humanista zenét játszunk és ez a gondolat megjelenik a képeken is. A videó elfogadásról, toleranciáról, emberszeretetről és alapvetően az emberséghez való viszonyunkról kíván mesélni, de számos értelmezési lehetőséget nyitva hagy. A megfejtést a nézőinkre bízzuk.
– Mit terveznek a közeljövőre, hol hallhatjuk legközelebb a Sauropodát?
– Tavaly, tizenkét további szerencsés zenekarral együtt, nyertünk három napot Lovasi András stúdiójában, a La Gardensben, ahol felvesszük a következő lemezünket. Természetesen nagyon várjuk a pandémia végét és a koncerteket, alig várjuk, hogy megmutassuk a hallgatóinknak új számainkat.
Zsapka Attila kis túlzással a Felvidék minden színpadán állt már, neve öszszefonódott a költészettel, hiszen zenekaraival és szólóban is a magyar irodalom remekeit zenésíti meg. A mindig jókedvű gitárosénekessel költészetről, tervekről és a közönség hiányáról beszélgettem.
Az ipolysági születésű Gágyor Péter április 6-án ünnepelte 75. születésnapját. Az egykor Németországba emigrált, majd két évtized múltán Komáromban, a Duna magyarországi oldalán otthonra lelő írónak tizennégy kötete jelent meg, köztük fordításkötetek, drámák, regények, novelláskötet, tanulmánykötet, verskötetek.
Egy erős írónemzedék létrejöttében hisz Lakatos Mihály romániai magyar költő, író, műfordító, aki elköteleződéssel vallja és eszerint is él, hogy az irodalomnak komoly szerepet kell vállalnia, feladata küzdeni az értékválsággal. Jellegzetes írói világában a súlyos ügyeket nemegyszer humorral oldja, ami, állítja, nem csupán alkati kérdés: a humort a székely ember a borvízzel szívja magába. Irodalmi munkásságának és betöltött tisztségeinek is ez a belső tartás ad egyedülálló értéket.
Az író úgy lett a felvidéki magyarság krónikása, hogy sokszor leírta, ifjúkorában nem szeretett olvasni, ahogy iskolába járni sem. Apja boltos volt, ő lovat és földet szeretett volna. Elkövette azt a nagy hibát, hogy nemcsak kitűnően sportolt, de fogott az agya is.
Foster Dorka (Palkonya, 1999) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) másodéves textiltervező szakos hallgatója, zenész, énekes, dalszövegíró, textiltervező, a Sárvári Diákköltők, diákírók táborának döntőse, a Helikoni versenyek kétszeres arany fokozatot szerzett fuvolistája.
Kortárs írók kortárs szerzőkről sorozatunkban azt kérjük az alkotóktól, hogy árulják el, kiket olvasnak szívesen és miért. Száraz Miklós György arra a kérdésre, hogy mely kortárs írót ajánlana az olvasóknak, a többek között ezt nyilatkozta: „Győrffy Ákos szintén költő, viszont van egy lírai prózai kötete, a Haza, ami remekmű, ha soha többet nem írna, az a karcsú, százoldalas könyvecske is elég lenne életműnek.” A könyvet én is olvastam és rám is nagy hatást gyakorolt, ezért kapva kaptam az alkalmon, hogy Győrffy Ákost kérdezhetem.
Szávai Gézával egy kellemes kerthelyiségben ücsörgünk. Az asztalon finom bor, a társaság többnyire írókból áll, Géza a szokásos módon vicces történeteket mesél. Na igen, ilyen lenne ideális körülmények között a találkozásunk, ám a járvány miatt most beszorultunk egy óbudai lakásba, ahol a Pont Kiadó működik. Bár mindkettőnket nyomasztanak különféle problémák, a hangulatunk így is derűs, s mondhatni, ott folytatjuk a csevegést, ahol legutóbb abbahagytuk.
Sorozatunkban azt kérjük a kortárs íróktól, árulják el, kiket olvasnak, ha éppen nem a saját műveiken dolgoznak, és mely pályatársuk művészetét értékelik nagyra. Ezzel nem titkolt célunk, hogy a kortárs magyar irodalmat népszerűsítsük és jobban megismerjük a szerzőket. A Magyarország Babérkoszorúja díjjal is kitüntetett Száraz Miklós György ideális alany, hiszen azonkívül, hogy világirodalmi olvasottsága is lenyűgöző, igen jól ismeri a kárpát-medencei szerzők munkásságát is.