Sok minden fontos. Érdekel, mi van a hegyen messze túl. Úgy van-e, ahogy Weöres mondja, „lófej-széles ibolya virúl”? Na és akkor mi van az ibolyán messze túl?
Másképp meg szeretek egyedül lenni. Úgy is, hogy van mellettem valaki, akire rábízhatom magam – ilyenek a páros utazások. Esély a koncentrációra, a nyugodt megfigyelésre, mérlegelésre, emlékezésre, átrendeződésre.
És szeretek idegen nyelveken olvasni. Mivel nem vagyok otthon a magyarban kívül sehol másutt, lesznek idegen szavak, mondatok, amelyeket nem értek, és ezért magamnak kell kitöltenem az értelmüket. Ami intenzívvé, odaadóvá teszi az olvasást.
Amúgy a trendek egyáltalán nem érdekelnek.
Május 19-én átadták az idei Libri Irodalmi Díjat, ami összekötődik az ön nevével is, mivel 2020-ban Bolyai című művével a díj nyertese volt; regénye az irodalmi köztudatban is kiemelt érdeklődésre tartott számot. Mivel érhette el a szöveg ezt a hatást?
Magamból kiindulva tudok felelni. Itt van egy ember, Bolyai János, akinek reménytelennek, meghasonlottnak, búvalbéleltnek kellene lennie, és mégsem az. Nem hisz a gonosz létezésében, nem hiszi, hogy a világban a rossz uralkodik. A sok-sok nem mellett igeneknek is kell lenniük.
Követi a díjra jelöltek tevékenységét, elolvassa a műveket?
Szeretek jó könyveket olvasni, és a díjakra minden bizonnyal a jó könyveket szokták jelölni.
Érdekesség, hogy 2018-ban munkatársa, Vida Gábor, a Látó Szépirodalmi folyóirat főszerkesztője szintén a jelöltek listáján szerepelt az Egy dadogás története című önéletírásával. Hogyan hatott önökre mindez?
A szerkesztőségben nem szoktunk ilyesmiről beszélni. Egészségesebb volna, ha nem volnának díjak. Apropó, tudta, hogy a siker szavunk eredetileg csúszós, ragadós anyagot jelentett? Pázmány Péter a csizmájára ragadt sarat nevezte sikeresnek.
A Bolyai János és édesapja, Bolyai Farkas történetéről szóló könyvet nagy Bolyai-könyvként jellemzik, hiszen egyszerre tudós-, apa-, művészregény, útirajz, történelmi regény, és még krimi is van benne – miként Károlyi Csaba összegezte. A felsorolás melyik eleme volt a legfontosabb az alkotás során, illetve mely aspektussal adódott a legtöbb munkája?
Írás közben nemigen bogoztam szét a szálakat. De talán a krimiszál adta a legtöbb fejtörést. Mérlegeltem, legyen-e a kriminek megoldása. Adjam meg a megfejtését vagy hallgassak róla? Tegyem egyértelművé, mi történt, vagy sem? Végül ezt a szálat is elkötöttem, mégpedig azért, mert arra jutottam, hogy a krimiszál két álorvosa annyira szerencsétlen alak, hogy még egy titokzatosan ködbe vesző vég sem jut nekik.
Írásaiban nagy szerepe van a szerzői önreflexiónak, sőt a Bolyai kapcsán azt mondta, a mű valójában önről szól, illetve arról, hogyan viszonyul a tárgyához, mi történik vele a főhőssel párhuzamosan. Mit tart ezek közül a történések közül a legfontosabbnak?
Rólam szól, pontosabban egy íróról, aki Bolyai János kéziratos jegyzetei alapján igyekszik elképzelni, milyen ember volt, aki ezeket leírta. Fontos eleme a dolognak, hogy kéziratos jegyzetekről van szó. Tehát a kéz „nyoma” adott volt. Élő kezek rezdüléseiből, hangulatából, véletlenül elejtett pacákból, dühös satírozásokból, sebes rajzokból, vágyakozó kacskaringókból kellett megrajzolni valakit. Nem könnyű, de nem is olyan keserves, reménytelen munka. A barlang falára festet rajzokból is elég sokat megtudtunk az ősemberekről, mit ettek, mire vágytak, miként szerelmeskedtek stb. És a dolog akkor tud igazán működni, ha az ember nem magát látja bele mindenbe. De persze, hogy mibe nem akarjuk belelátni magunkat, az is rólunk szól.
Bolyai János a gondolat szabadságát hirdette, „Bízott a mindent bevilágító értelemben. Kortársunkat szerettem volna benne láttatni”. Van olyan más tudomány- vagy kultúrtörténeti szereplő, akit hasonló érdeklődéssel kutatna a közeljövőben, vagy Bolyainak volt előjoga önnél (például a marosvásárhelyi kötődése révén)?
Nemrég felfedeztem, hogy Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütősökre és cselesztára című művének szerkezete pontosan követi annak a horizontnak a kontúrját, amelyet a komponálás első fázisában látott braunwaldi szobája ablakából. Ennek a történetnek szeretnék pontosabban utánajárni. Vagyis maradnék a B betűsöknél.
A regényben egy krimiszál is megjelenik, amihez hozzáadódik a főszereplő személyiségének feltárására irányuló nyomozói munka. Mit gondol, mi tartja életben egy író számára ezt a kíváncsiságot?
Áttételesen tudok válaszolni. A krimiszál azért volt fontos, mert a krimiepizód egyik szereplőjénél megjelenik egy Bolyai-regény. Tudniillik ez az alak krimiket ír, és saját pénzén kiadja őket. Belevág egy olyanba, amelyben Bolyai János is szerepel. Ennek a kéziratát találják meg nála a rendőrök, ebbe nézhet bele Herr Láng, aki Bolyai kéziratait böngészi. Kiben ne ébredne kíváncsiság egy ilyen helyzetben?
Az irodalom a világ megismerésének egyik eszköze – ezt Bolyai is így tartotta. A regényben sem a szerző, sem Bolyai nem viszonyul kritikusan a világhoz. A mindennapokban szintén ez a világlátás jellemző önre?
Kritikusan viszonyulnak a világhoz, ellenben nem elutasítóan. Bolyai az emberiség üdvtanán dolgozott, kételkedés nélkül rótta sorait halála pillanatáig, vállalva a legnagyobb nélkülözést, fittyet hányva testi bajokra, pénztelenségre, kiközösítésre. Példamutató volt számomra az ő rendíthetetlensége. Amikor Bolyai megírja 24 oldalas világraszóló tanulmányát a párhuzamosokról, nem írja le azt a szót, hogy párhuzamos. Mert nem akarja az újról szóló teóriáját „megfertőzni”. A kritikus viszonyulás nem erősíthet rá a kritika tárgyára. Ha a világban túl sok a negatív állítás, az emberben igény támad egy pozitív állításokat tartalmazó beszédre.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.
Gyerekkorában még sorba kellett állnia, hogy idősebb testvérei mellett hozzájuthasson édesapja gitárjához. Jó hallásának és kitartásának köszönhetően végül sikerült elérnie, hogy abból éljen, amit szeret, az pedig nem más, mint a gitár és a dzsessz. Bár ma már Berlinben él, a Kossuth-díjas zenész sosem felejtette el, honnan is jött. A palicsi Nyárhangoló Fesztiválon a hangpróba előtt sikerült „elrabolnunk” pár percre. Ez Snétberger Ferenc története.