Pál-Lukács Zsófia: Az én áruvédjegyem az átirat – Interjú Vörös Istvánnal

2022. július 12., 08:18

Óriási életmű kötődik a nevéhez, a számadatok alapján eddig 42 kötete jelent meg, 38 színházi bemutatója volt, 20 nyelvre fordítottak az írásaiból. Vörös István József Attila-díjas költő, prózaíró, drámaíró és irodalomtudós az átiratok mestere. Több klasszikus szerző művét gondolta újra, olyan szerzők kapcsolódnak az életművéhez, mint Mándy Iván, József Attila, Bohumil Hrabal vagy Milan Kundera. Szövegeiben a művek párhuzamos olvasását komoly értékítélet kíséri.

Vörös István / Fotó: PKÜ-KMI

– Idén a KMI 12 program második évadának szerzőlistáján is találkozhatunk a nevével. A program részeként mit tart lényegesnek megmutatni az életműből?

– Abban maradtunk, hogy mivel egyévnyi program figyelme nem tud kiterjedni a teljes spektrumra, amiben van vers, novella, regény, dráma, tanulmány, esszé, műfordítás, továbbá szerkesztés, oktatás is, a leghangsúlyosabb műfajt, a verset választjuk, és arra koncentrálunk. Az antológiába készült válogatás többségében még nem vagy könyvben nem megjelent verseket vonultat föl.

– Melyik kötetét ajánlaná olvasmányként azoknak, akik még nem ismerik az alkotásait?

– A legutóbbit, a 2021-ben megjelent, és még kapható Nem ti kussoltok című verseskötetet. Itt mindegyik szöveg szoros viszonyban van egy-egy József Attila-verssel, ami érdekessé teheti az olvasást, és sokkal mélyebbé az én versem megértését, esetleg a József Attila-vers megértését/újraértését is.

– Inkább mégis a névre tapad rá a közhely – írja a Hraballal kapcsolatos esszéversében (A zseni elszabadul). Az ön nevéhez milyen jellemzők, ismertetők kapcsolódnak az irodalmi életben (recepcióban), illetve mit gondol ezekről?

– Az én nevem korántsem akkora áruvédjegy, mint Hrabalé. Egyelőre nem kell attól félnem, hogy agyonnyomnak a túl- vagy alulértelmezés során létrejövő közhelyek. Máskülönben azt hiszem, az én áruvédjegyem az átirat. Persze sok, mások verséhez direkten nem kapcsolódó verset írtam, sőt átiratba csak akkor mertem, illetve akartam belefogni, amikor megvolt egy viszonylag jól felismerhető hangom, melyet ráengedhettem a mesterek nagy verseire, és így az átirat, miközben az eredeti zenéjét, retorikáját újra kiénekelte, mégiscsak az én művem maradt. Az az igazság, hogy nemcsak versátiratokkal foglalkozom, de írtam ilyet színdarab műfajban is, például van egy Oidipusz királyom, és van egy Faustom (Play Faust – megjelent az Ördögszáj című drámakötetemben), prózában megírtam Kafka Per című regényének hiányzó fejezeteit (Peren kívül – a Švejk gyóntatója című novelláskötetemben olvasható). De esszéátirattal is foglalkoztam, amilyen a Heidegger Földútjára írt: Vas-út, illetve Pilinszky A „teremtő képzelet” sorsa korunkban című emblematikus írására felelő A pusztító képzelet sorsa korunkban. Ez a két tanulmány is olvasható lesz a Kijárat kiadónál idén megjelenő tanulmánykötetemben (Világátértelmezések sokasága).

– A Petőfi Klub-sorozatát Nem ti kussoltok című új kötetével indította, amely József Attila-átiratokat tartalmaz. Mire utal a provokatív cím amellett, hogy József Attila versét idézi? Van esetleg közéleti tartalma is?

– Ó, hogyne! Nem kell ettől félni, hiszen az irodalom maga is közügy. És bátran beleárthatja magát a más jellegű közügyekbe, ez még nem vezet feltétlenül esztétikai értékvesztéshez. De persze vezethet. Mindenféle véleménytől, még a saját előzetes véleményünktől is függetlenül és szabadon kell a közélet ügyei mentén is beszélnünk, és akkor van esélyünk jó verset írni, annak ellenére, hogy az esetleg még bátor is. A Nem ti kussoltok egy árnyalattal talán közéletibb vers, mint a Nem én kiáltok. Azaz ugyanannak a paradigmának a másik oldalát mutatja, negatív lenyomata. József Attila az egyén felől eszmél rá a közösség benne forrásként fölfakadó beszédére. Én végül is – bár a szöveg nem ilyen patetikus – a népet szólítom meg. Melyet a vele épp elégedetlenek, de lehet, hogy az elégedettek is szívesen neveznek dühükben birkáknak. Minden nép az, mert a nép annyira se tud beszélni, mint egy birka. Csak az egyének tudnak. Viszont az egyének sokszor nem megváltoztatható viselkedési pályákra kerülnek, és akkor a vigasz: Nem ti kussoltok, befogják a szátokat! Vádolhatjuk vagy mentegethetjük is ezzel az embereket. De nem árt tudni, hogy még sértetlen egyéni szabadság esetén is (ami ugye meglehetősen ritka), közösségi aktivitásunk gyakran erős akadályokba ütközhet, a törvények, szabályok, szokásjogok és a többiek egyéni szabadsága illetve érdekérvényesítése miatt.

– Köteteinek a címében más ismert szerzőket is megszólít, köztük Milan Kundera, Bohumil Hrabal, Thomas Mann, Martin Heidegger, Mándy Iván. Önnek melyik szerzőhöz a legerősebb a kapcsolata?

– Mándyval többször is találkoztam, sőt rokonságba is kerültem vele. Az esküvői tanúnk is ő volt. Mindemellett írásai kamaszkorom óta elkísérnek, íróvá formálódásom elképzelhetetlen lenne az ő kicsit kópés szürrealizmusa, jeges valóságismerete, prózaritmikai polifóniája nélkül. Hraballal pár percet beszélgettem egy párizsi galériában, Kunderával egyszer telefonon. Elég hosszan írtam mindkettőjükről a kandidátusi értekezésemben, Hrabal egyik regényét (Őfelsége pincére voltam) tovább írtam és gondoltam színdarabbá (Hruscsov pincére voltam). Thomas Mann-nak egy egész regényt szenteltem az egyik fotójáról ismerős nagykabátból kiindulva, mellesleg az egész német történelmet szétszedtem, rákopíroztam egy magyar falu életére (Thomas Mann kabátja), de Kafka Gregor Samsáját is szembesítettem Švejkkel, a Švejk, a féregirtó című drámámban. Heideggert verses regényemben pedig egy dantei túlvilági utazásra indítottam el (Heidegger, a postahivatalnok).

– A kortársak tekintetében ismert a Kemény Istvánnal való barátsága, a 60. születésnapján ön írta a köszöntőt a Jelenkor folyóiratban. Hogyan indult ez a barátság, illetve milyen más kötődéseket említene meg a kortárs irodalomból?
A sárvári irodalmi tábor és a kör sok barátságnak volt a forrása. Keményen kívül ott barátkoztunk össze az évek során Kun Árpáddal, Tóth Krisztinával, Lackfi Jánossal, szoros viszony alakult ki Térey Jánossal, Borbély Szilárddal, Grecsó Krisztánnal, Varró Dániellel. Persze mindegyiknek külön története, állomásai, fokozatai vannak. Borbély Szilárd egy novellájában meg is írta kettőnk életének egy közös epizódját. De fölsejlik ilyesmi az egyik Kun-regényben is.

Az Őfelsége pincére voltam című Hrabal-mű színpadi adaptációjának fordítója volt Kolozsváron. A színházon kívül több más platformmal kapcsolatban áll?

– Kezdjük a színházzal: vannak állandó alkotóközösségek, ahová tartozom, ilyen a Baltazár Színház, nekik, azt hiszem, most írom a tizedik darabomat, miközben ők a kilencedik színpadra állításán dolgoznak. A legutóbbi premierünk a Világot tartó oszlopok volt. A Babits Mihály Színháznak írtam a Presszó szonátát, a Hruscsov pincére voltamot. Egy időben sokat dolgoztam bábosokkal is. Elég sok versemet megzenésítették. Jónéhány színpadra szánt dalom Szirtes Edina Mókusnak köszönhető. Koncz Zsuzsa is énekli egy versemet, Cipő megzenésítésében [ az Emlék című dal]. A kortárs komolyzeneszerző, Kecskés D. Balázs is használta már föl szövegemet egy művéhez.

– Az Apám kakasa című kötetben és a későbbiekben is Lackfi Jánossal közösen klasszikus költők ismert verseit dolgozzák át, emellett a kreatív írás program oktatója. Miért tartja fontosnak az irodalom-népszerűsítő törekvéseket? Hogy látja, ma is él az elitista irodalomfelfogás?

– Tőlem nem idegen az elitista felfogás. De azt gondolom, hogy a (minőségileg) elit irodalom nem zárt kört hoz létre, mindenki kap oda meghívást. Nyitott ez a kör legalább olvasóként bárki számára, és azon kell igyekezni, minél többen a tagjai legyenek, minél többen tudjanak és akarjanak befogadni legmagasabb szintű irodalmat. A nagy regények olvasása a világ összefüggésinek helyes értelmezésére tanít minket, a jó vers a saját és a többiek lelkének titkaiba vezet be. Vagy ma már nem mindenki kíváncsi az igazi titkokra? Esetleg azt hiszi, nincsenek is ilyen titkok? Akkor nem olvas eleget, mert különben tudná, hogy vannak. A titokzatos embert csak az irodalmon, és más magas művészetén és gondolkodásán keresztül lehet megismerni.

– Költészetében meghatározó a metafizika, Százötven zsoltár című kötetében például a zsoltárok szöveghagyományába lép be. Milyen átjárásokat tervez a jövőben?

– Ez az irány költői és írói törekvéseimben az egyik legfontosabb. Azt gondolom, hogy a metafizikai tartalom elengedhetetlen a jó vershez. A magyar irodalomban nem mindig vagyunk hajlandók észre venni ezeket a tartalmakat és összefüggéseket, holott ott vannak. A Százötven zsoltár a zsoltárok beszédmódját, a modern lírától elütő gondolkodásmódját alkalmazza teljesen mai problémák megragadására. A bibliai zsoltárokkal szoros viszonyban van minden egyes szöveg, a számban neki megfelelővel. Azóta már befejeztem egy saját verses evangéliumot is, de egyelőre még nem sikerült kiadót találnom rá.

Legfrissebb hírek
2024. február 21., 09:14
2024. február 20., 12:58
2024. február 20., 12:56
2024. február 20., 10:27
Legnézettebb