– Amikor – ahogy egy beszélgetés alkalmával mondtad – a fejedben összeállítottad a könyvedet, számítottál ekkora sikerre?
– Több kiadó is megjegyezte, hogy ez a könyv túl drága ahhoz, hogy keresett legyen, és kezdetekkor az olvasókört se tudták meghatározni. Több tipp is elhangzott azzal kapcsolatban, milyen lesz az érdeklődők összetétele. Például, hogy fele-fele arányban oszlik majd meg a nemek közt, vagy túlnyomórészt férfiak fogják olvasni. Akkor azt állítottam, hogy az olvasók aránya 80-20 lesz a hölgyek javára. Igaznak bizonyult a jóslatom. Hogy sikeres-e, azt nem tudom kijelenteni, mindenesetre töretlen iránta az érdeklődés, és eddig csak pozitív visszajelzést kaptam. A könyvbemutatók általában teltházasak, és minden egyes alkalommal rendkívül jó hangulatban telnek, szinte véget nem érően kérdezget a közönség.
– Bizonyára olvastad Rejtő Jenő (légiós) könyveit…
– Fiatalkoromban az egyik kedvencem volt. Az én könyvem abban különbözik az összes többi régi és új légiós könyvtől, hogy azok túlnyomó része kiváló fikció, az én történetem azonban igaz. De míg Rejtőt olvasva tudjuk, hogy kitalált a sztori és a szórakoztatás a cél, addig az újkori légiós regényekről ez nem mondható el. Mikor a francia idegenlégióban szolgáltam, katonatársaimmal együtt mindig kíváncsian olvastuk a légióról szóló könyveket, vagy a légiót megjárt szerzők „igaz történetként” beharangozott műveit. Aztán azon méltatlankodtunk, hogy a fele sem igaz. Egyszer nagy felháborodásunkban betelefonáltunk a kiadóba, hogy megcáfoljuk a regényben megírt lehetetlenségeket, de azt válaszolták, őket csak az érdekli, hogy a könyv jól fogyjon.
– Mikor döntötted el, hogy könyvet fogsz írni?
– Katonáskodásom alatt rengeteget fényképeztem. 1995-től megvan az összes fotóm laptopon és negatívon is. Dátumok szerint tudom, mikor mi történt. Amikor letartóztattak és szerintem igazságtalanul börtönbe kerültem, az első hónapban eldöntöttem, hogy megírom mindazt, ami velem történt. Tizenkilenc évig egyenruhát viseltem, tisztességgel szolgáltam, megkaptam a francia hadiérmet, ami a legmagasabb, kizárólagosan katonai kitüntetés, mégis bűnözőként kezeltek. A fejemben összeállt az egész könyv, részletekbe menően, a börtönben pedig szó szerint tollat ragadtam és írni kezdtem.
– Hogyan kerültél a francia idegenlégió kötelékébe?
– Fiatalkoromban egy ismerősöm rengeteget mesélt a légióról, el is határoztam, hogy egyszer jelentkezem. Aztán úgy alakult az életem, hogy el kellett mennem innen. Utánajártam, mi kell ahhoz, hogy felvegyenek. Jó kondiba hoztam magam, majd elutaztam a franciaországi Aubagne-i kaszárnyához. Csalódást okozott a nagyon tiszta, nagyon rendezett, nagyon szép laktanya, mert a fantáziámban egy vad erdei kiképzőközpontként élt, kommandósokkal. Az ellenőrzés, átvilágítás következett. Én rögtön meg is mondtam, hogy négy évre ítéltek csalási kísérletért. A fizikai teszt nem okozott nehézséget, hiszen mindig sportoltam. Természetesen pszichoteszteket is el kellett végeznünk. Ezek alapján történt a válogatás. A jelentkezők többségét hazaküldték. Az alapkiképzés végén bizonyos pontszámot el kell érni, ami alapján a legjobbak kiválaszthatják, melyik ezredbe szeretnének menni. Nekem sikerült a vizsgám ahhoz, hogy az ejtőernyős ezredet választhassam, az engedélyt meg is kaptam. Az ejtőernyős ezrednél szolgáltam 18 évet, 10 hónapot, 28 napot.
— A könyvedben írsz a jugoszláviai és az afrikai állomásozásokról.
– Jugoszláviában átéltük a legnagyobb telet, a mínusz 27- 30 fokot. Az Igmán-hegyen állomásoztunk, a síugrósáncoknál, majd Mostarban és Kiseljacban, onnan Szarajevóba kerültünk. Afrikában megtapasztalhattuk a forróságot. Az Egyenlítői Fekete-Afrika sivatagos, Észak-Csádban csak homok és kő van, néha egy kis oázis. A Szahara nappal forró, éjszaka nagyon hideg, Közép-Afrika egy dzsungel, rendkívül párás, meleg, a legkisebb mozdulattól is ömlik a víz az emberről. Hát még egy pluszsúlyokkal felszerelt katonáról! Ha nincs megfelelő kondi, könnyen kaphat az ember hőgutát, a mérges állatokkal való találkozások sem ritkák. Mindez megtanította velem annak a mondásnak az igazságtartalmát, hogy ami nem öl meg, az megerősít.
– Mit jelent a légiós számára az éles bevetés?
– A nagyapám rengeteget mesélt nekem a háborúról, a Gulagról, úgyhogy mindig bennem élt a vágy, hogy én is részt vehessek ilyen kalandban. Gyakorlatozás közben is sokszor gondoltam arra, hogyan fogok majd viselkedni, milyen lesz a reakcióm, helyt tudok-e állni? Aztán az éles helyzetben először hányingert kaptam, de mikor elindult az akció, mindent úgy csináltunk, ahogy azt már addigra begyakoroltuk. Azt mindig elmondom, hogy a hivatásos katona nem gyilkos és nem terrorista! A katona védi az ártatlanokat, nem lő senkire „hobbiból”. Az előírásokat szigorúan be kell tartani, és mindig be is tartottuk.
– Van még történet, amit szeretnél megírni?
– A következő könyvem már készen is van a fejemben. Más lesz, mint az idegenlégiós életemről szóló. Kritikus hangvételűre tervezem, és természetesen nagy szerepet kap majd benne az igazság és a hazugság kérdése.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.
„Az nem élmény, hogy a tanár vezénylésével addig ütik a szöveget, míg be nem vallja a jelentését” – jegyzi meg Bék Timur, aki az írás mellett magyartanárként is tevékenykedett már, de mint kiderült, a pultozás sem áll távol tőle. Rendkívül sokrétű a zenei ízlése, nagy kedvence volt a híres Doktor House című sorozat, szimpatikus neki a görög kultúra és az olasz konyha mellett az otthoni ízek jelentik neki a legtöbbet.