– Milyennek élted meg a gyermekkorodat?
– Nagyon szerettem. Bakonyban nőttem fel, ahol a természetközeli életmódnak köszönhetően különböző vizuális ingerek értek már egészen kisgyermekkorom óta. Egy olyan támogató család vett körül, ahol mindig is prioritást érdemelt az, hogy mit érzünk, gondolunk a világról. Úgy gondolom, hogy az életben szerzett érzelmi, valamint vizuális hatások megfelelő definiálását is a gyermekkoromban kapott nevelésből és környezetből gyökereztethetem. Az, hogy felnőttként őszinte tudok lenni magammal, az alkotótevékenységem egyik legmeghatározóbb szegmense. Hiszen azáltal, hogy megélek minden érzelmet magamban, őszinte tudok lenni abban is, amit csinálok.
– Az első, ami feltűnt az általad létrehozott márkával kapcsolatban, a névválasztás volt. A Macondo név Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének fiktív helyszínére utal?
– Igen, ugyanis a regény az első komoly, érett olvasmányélményeim közé tartozik. Maga a márka egyébként nem a fülledt déli hangulat megteremtését célozza meg, sokkal inkább a képzeletbeli tájakra való reflektálás miatt kapta ezt a nevet. Egyébként Gabriel García Márquez remekművének köszönhető, hogy közeli kapcsolatba kerültem a könyvekkel, általuk pedig nagyon sokat épültem. A névválasztás tehát tiszteletadás is a könyvek előtt. A másik aspektusa pedig a már említett képzeletbeli tájak, amelyekben a különböző folyók által körülhatárolt területek, a vízszerűség és a légies, tiszta formák dominálnak.
– Milyen ingerek hatására alapítottad meg a Macondót?
– A diplomám megszerzése után Budapestre költöztem, ahol eleinte úgy éreztem, tévelygek az alkotói tevékenységemet illetően. Akkor még nem találtam a helyemet, ezért jó pár évig nem foglalkoztam semmilyen kreatív tevékenységgel. Egy téli síszezon folyamán – amelyet egy osztrák sífaluban töltöttem – elkezdtem újra alkotni a szabadnapjaimon. Ezek tekinthetők a mostani alkotási folyamat előzményeinek is. Amikor hazajöttem, úgy éreztem, megtaláltam az utam, és semmi mással sem akartam foglalkozni, csak a festészettel. Persze azóta már másképpen gondolom, de ennek köszönhető, hogy visszatértem az alkotótevékenységekhez. Elkezdtem tehát textilekre festeni. Ha jól emlékszem, ez 2016-ban volt, és még akkor eldöntöttem, hogy a nyilvánosság előtt is szeretném bemutatni az alkotásaimat.
– Milyen textileket készítettél az elején?
– Elsőként párnákat gyártottam a különböző kompozíciók segítségével. Őszintén szólva nem is a tárgy érdekelt elsősorban, hanem maga a kompozíció – csak erre fókuszáltam. Persze most is nagyon komolyan veszem és odafigyelek minden apró mozzanatra, de már jobban megtalálom elsőre azokat a vizuális jeleket, amelyeket a későbbiekben is látni szeretnék.
Később kezdtem el foglalkozni táskákkal, elsőként egy ismerősömmel együttműködve, aki akkoriban táskákat tervezett. Budapestről elkötözésem miatt azonban ez az egység felbomlott, s végül tavalyelőtt, kissé újragondolva, ismét elkezdtem táskákkal foglalkozni.
– A Macondo táskakollekciója a vidéki és a nagyvárosi élet egyensúlyának megtalálásáról szól, éppen ezért minden egyes darab Magyarország költöző madarairól kapta a nevét. Mit jelent neked ez a kettősség?
– Amióta elköltöztem Budapestről, sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Úgy gondolom, másképpen nem is működne az itteni élet, mint hogy az ember hozzálassul környezetéhez. A túrák, a természet, a közösség, valamint az a csönd, amely átjárja otthonunkat, egészen más léptékű, mint az élet Budapesten. Nem mondom, hogy ez jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak teljesen más. Az elején nehéz váltásnak éltem meg a visszaköltözésemet a Bakonyba. Hiányzott a városi élet, ugyanakkor megérkeztek olyan gondolatok és beértek olyan folyamatok, amelyek mentén úgy érzem, valóban abból tudok élni, amiből szeretnék. Mindezekhez kellett a váltás, ennek köszönhetően ugyanis sokkal összeszedettebben tudok a saját életemben is jelen lenni, amely visszatükröződik az alkotásaimon is. Minden egyes munkámat teljes odaadással és szívvel csinálom.
– Ezekhez milyen anyagot használsz?
– Az alapanyag gyapjúfilc, amelyet a jelenleg Magyarországon egyedüli nemezgyárként funkcionáló Kőszegen gyártanak. A kompozíciókat a kifejezetten állati textíliákhoz való textilfestékkel viszem fel a felületekre, a lakástextilekhez pedig nyomópépet használok, amellyel úgy festek, mintha akvarell volna. Ez hőkezeléssel tartósítható, ennek köszönhető, hogy mosható és használható a lakástextil a későbbiekben.
– Hogyan zajlik egy-egy tárgy megtervezése, maga az alkotási folyamat?
– Főként egykori benyomások inspirálnak, amelyek természeti képekre vezethetők vissza. De nem csak vizuális ingerek ezek, ennél sokkal összetettebb. Amikor alkotok, úgy érzem, nincsen semmi más, csak én, az ecsetem, a papírom és az akvarellfestékem. Ilyenkor áramlok a gondolatokkal. A Macondo tudatosabb tervezést igényel, hiszen a formai egység megköveteli, hogy egy meghatározott keretrendszeren belül gondolkodjak. A tervezésnél a praktikus szempontoknak is meg kell felelni, mint például a viselhetőség, a strapabíróság. Az esztétika is rendkívül hangsúlyos szerepet kap, ezzel együtt fontosnak tartom, hogy a tárgyak különböző tartalommal bírjanak.
A kompozíciók legtöbbször a gondolataim örvénylése során alakulnak ki. Ezeket a gondolatokat gondosan le szoktam jegyezni kézírással – számomra már ez is az alkotási folyamat része. Miután elkészítettem a vázlatot, elkezdem kibontani a kompozíciót. Fontos számomra, hogy végig fényképpel dokumentáljam a tervezési folyamatot.
– Mint korábban említetted, minden alkotásod kicsit különbözik a másiktól, egyvalami azonban közös bennük: az a bizonyos fekete pötty rajtuk. Van ennek valamilyen szimbolikus jelentése?
– Számomra ez a fekete folt a mondat végét is lezáró pontot szimbolizálja. Mint egy utolsó simítás, amellyel kiegyenlítem az arányokat és lezárom az aktuális kompozíciót. Ezzel lesz teljes a munkafolyamat.
– Mennyi időt vesz igénybe egy-egy tárgy elkészítése?
– A táskák elkészítése például egy napot vesz igénybe. A Macondo esetében tehát pár nap, míg elkészül az aktuális textília. Amennyiben saját gondolati tevékenység által vezérelve alkotok, úgy az elkészítési idő teljesen változó. Leginkább a mérettől függ. Nemrégiben például felkértek, hogy vegyek részt egy nagyszabású projektben, ahol hatalmas, nyomtatott üveghomlokzat mintájául szolgáló akvarelleket kellett készítenem papírra; ez egy három darabból álló akvarellsorozat volt. Erre összesen három napom volt, és bár sikerült, jobban szeretek elegendő időt hagyni magamnak.
– Melyik alkotásodra vagy a legbüszkébb?
– Az imént már említett építészeti együttműködésre. Hatalmas méretű, valamint a korábbi munkáimhoz viszonyítva nagyobb léptékű felkérés volt ahhoz képest, amiket előtte készítettem. A Bord Építész Stúdió megkeresésének köszönhetően én készíthettem a tavaly nyáron nyílt Debreceni Aquaticum mediterrán élményfürdő nyomtatott üveghomlokzat mintájául szolgáló akvarelleket. Különlegességét az adta, hogy az üveghomlokzatot Bordás Péter, a Bord Építész Stúdió alapítója és vezetője tervezte. Rendkívül izgalmas volt egy új közegben kipróbálni magam, és új élmény volt építészekkel és nem képzőművészekkel együtt dolgozni. Az üvegek mintáját készítettem tehát én – ezek a kerámianyomtatással készült üveglapok kerültek a 12 méteres betonhullámokra. Még mindig megdöbbentő számomra, hogy a homlokzaton látható festmények valóban tőlem származnak. Nagyon izgalmas volt és nagyon büszke vagyok erre a munkára.
– A hétköznapokban is törekszel a természetközeli életmód megteremtésére?
– Határozottan. A férjem is rendkívül természetszerető ember, az első magashegyi túrámon is vele voltam, azon a helyen, ahol végül megkérte a kezem. Jelenleg is tervezünk újabb ágyásokat ültetni, kertészkedünk és sokat vagyunk az erdőben. Igyekszem fenntartható életmódon élni, illetve amit tudunk, környékbeli termelőktől próbálunk vásárolni. A kislányunkat, Borkát is hasonló szellemiségben neveljük. Szeretnénk, ha ő is természetszertő, őszinte ember lenne.
– Milyen távlati célokat tűztél ki magad elé?
– Jelenleg egy új kollekción dolgozom, amelynek alapját akvarellek képezik majd, illetve további, digitális textilnyomtatással készült lakástextileket is tervezek készíteni. Az MMA által indított ösztöndíjprogramban mintaminimalizálással foglalkozom, vagyis a lehető legkevesebb, jól értelmezhető vizuális jelet keresem. A jövőben ezekből szeretnék installációkat készíteni. A későbbiekben szeretném az inkább a képzőművészetek felé mutató vonalat erősíteni, ezzel párhuzamosan pedig kissé populárisabb, eladhatóbb tárgyakat is alkotni.
A Magyar Ezüst Érdemkereszt és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ezüst plakettjének kitüntetettje, a PRO URBE-díjas Banyák István prímás az idén három kerek évfordulót ünnepel. 20 évvel ezelőtt élesztette újra a Bihari Napokat, 20 éves a Lipcsey György alkotta Bihari János-szobor Dunaszerdahelyen, és október 8-án ünnepelte 85. születésnapját. A nagyabonyi születésű zenész neve évtizedek óta fogalom a cigányzene szerelmesei körében.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.