Vörös Bathó Éva
A varázslat jut róla az eszembe. Három szempontból határoznám meg. Az első az, amikor csak ki szeretnék kapcsolódni, és kezembe veszek egy jó könyvet, amely egy más világba repít, kizökkent a mindennapok mókuskerekéből, rabul ejt, a képzelet szárnyán barangolhatok az előttem megjelenő helyszíneken, történetekben. A második szempont, amikor tudást merítek belőle, akár szakmai, akár lélektani értelemben. Elgondolkodtat, megerősít, olykor átterel egy más gondolkodásmódba, szemszögbe, ami esetleg addig nem tűnt fel a mindennapi, berögzült gondolkodási és cselekvési sémák miatt. A harmadik szempont a kedvencem. Óvónőként napi szinten nyitom ki a könyveket, vagy tanulom meg belőlük az igazi „varázslatot”, ami nem más, mint a mese. A gyermek számára a felolvasott és élőszóval elmondott mese sokrétűen fejleszti a képzeletét, szókincsét, logikai gondolkodását, oldja a belső feszültséget, formálja a személyiséget, figyelmet tart fent, amivel megtanul koncentrálni, mindezek együttese adja a gördülékenyebb óvodáskorváltást kisiskolásra. Éppen ezért kérek minden édesanyát, édesapát, nagymamát és nagypapát, csak napi egy mesét olvassanak rendszeresen a kicsiknek, addig a korig, amíg igénylik azt (még iskolás korban is)! Ha tanácsolhatnám, legyenek azok népmesék, mert eszenciájuk van, mint ahogy egy könyvnek illata!
Zuber Szilvia
A könyv számomra terápia, ami kikapcsol, feltölt, ha szakirodalom, akkor tanít és tágítja a horizontom. Mindenképpen értékes és fontos eszköz, amivel többé válhatok. Mivel írni is szeretek, szókincsbővítésre szintén kiváló.
Lakatoš Hajnalka
Borító, lapok, fekete betűk több száz sárgás vagy épp fehér oldalon, és mégis sokkal többet jelent mindennél. Menedék, kaland, szeretet, izgalom, ha épp arra van szükségem, bölcselet, ami lendületet, hitet és erőt ad a másnaphoz. A könyv számomra azt jelenti, amit a focistának a labda, az úszónak a víz, a festőnek az ecset. Mindent. Ahogy nem létezhetnék oxigén vagy víz nélkül, úgy olvasás nélkül sem. Egyszerűen létszükséglet.
Hudár Zoltán
Olvasás közben érzem azt, hogy jó helyen és időben vagyok. Ez az a tevékenység, ami nemhogy elfáraszt, épp ellenkezőleg, cselekvésre késztet, motivál és garantálja az állandó fejlődésemet. ,,Tanulni, tanulni, tanulni!”’ Mondhattam volna én is.
Neszméri Tünde
Gyermekkoromban édesanyám minden este olvasott nekünk, a testvéreimmel néha összevesztünk, melyik mesét szeretnénk hallani, olyankor anyukám részéről a kompromisszumos megoldás az volt, hogy mindegyikünk kívánságát teljesítette, bizony sokszor berekedt. Gyermekkori emlékem az is, hogy nagyszüleim minden este olvasnak, nem csoda, hogy én is a könyvek szerelmese vagyok. Ezt örököltem, ezt láttam példának. Azt szoktam mondani, a gyerekeknél szinte mindegy, mit, csak olvassanak, hogy rákapjanak a művelődésre, mert minden könyv egy világ, amiben a szerzőn kívül én is ott vagyok, az én tudásom és tapasztalataim is, amiket egy regény által tovább bővíthetek, és színesíthetem a fantáziámat is. Nehéz megmondanom, melyik a kedvenc könyvem, azt is, ki a kedvenc íróm, mert több is van. Mostanában a kortárs írók műveit olvasom, és történelmi regényeket. Időnként egy-egy könyvhöz én is hozzájárulok, írásokkal, fényképekkel, vagy szerkesztői munkával. Számomra így kerek a világ.
Varga Emese
Kevés dolog van, amihez annyira ragaszkodom, mint a könyveimhez, talán amiatt, mert a könyveket nem tárgyakként kezelem. Folyamatosan van nálam olvasnivaló, ha nem kötetben, elektronikusan mindenképp. A könyv számomra menedék, hű társ és tanácsadó, munka és szórakozás, múlt és jövő. Meghatározza hétköznapjaimat és ünnepnapjaimat egyaránt. Talán egyike azon „kellékeknek”, melytől embernek érzem magam.
Vincze Gábor
A könyv szent tárgynak számít, az egyetemes kultúra egyik legfontosabb közvetítője. Ablak a világra, ami klasszikus papíralapon és elektronikus formában is ugyanolyan hatásos tud lenni.
Balga Zoltán
A könyv több mint illatos papírköteg, hasznos ajándék vagy éppen lefekvés előtti altató. A könyv más. A lélek szomját csillapítani óhajtó szerelmes, társ, barát, aki a maga teljes valóságában kitárulkozik előttem, megosztja velem mindenét. Rám bízza önmagát. Bensőséges önátadás ez. Így táplál, ha kell, vigasztal, vagy színezi fekete-fehér világomat. Őszinte elbeszélő, aki nem rejteget részleteket, nem torzítja vagy szépíti az emlékezetébe ágyazott történetet. A tudatomba ordítja a valóságot!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)
Az Újvidéki Színház Verne klasszikus regényét, egyik legismertebb tudományos-fantasztikus művét, a Nemo kapitányt vette elő, gondolta újra, és döntött úgy, hogy ebből bizony musical lesz. Az énektudásban többször bizonyított társulat adott, a rendező a zenés műfaj nagymestere, Puskás Zoltán, a regényt igen gyakorlott kézzel Lénárd Róbert adaptálta színpadra, és bővítette ki sok-sok dalszöveggel, hiszen egy musicalhez az is dukál, meg persze zene is kell, erre a feladatra a Klemm Dávid és Erős Ervin szerzőpárost kérték fel, akik a színházi zenét nem középiskolás fokon művelik.
A Magyar Írószövetségből rögvest Dunaszerdahelyre vitt az utam, hogy eleget tegyek a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula meghívásának. A táskában könyvek, a lelkemben csordultig szeretet, a fejemben a Himnusz és a zivataros századok, amik, úgy tűnik, nem múltak el. Határon túlra menet mindig olyan érzés fog el, mint amikor elindultam szülővárosom, Beregszász felé. Bár be kell látni, hogy a határátkelés így, több órás sor nélkül egyetlen kicsi gyomorgörcsöt sem okoz, és nem is hiányzik.
Én úgy mondom, ahogy a Pap Sanyi meséte. Ő a katonaságná, mer bërukkótatták, nem szerette, hogy szerbű komandóztak. Oszt akkó ēdöntötte magába, hogy mëgszökik. Nem tudom, hun vót katona, de azt tudom, hogy hídon köllött átmënni. És mikó mënt, mikó ēdöntötte, hogy mëgszökik, rögtön ēdobta a sapkát mëg az opaszácsot[1] is. És mikó a hídon mënt át, rögtön ēfogták, és vitték bë a kaszárnyába, és ugyë ottand vojni szúd ra[2] adták. Katonai bíróságra. Mikó őtet hallgatták ki a bíróságon, kérdezték, mé akart ēszökni, mëg hova.
„Az 1973-as esztendő valóssággal a magyar költészet évének tekinthető”[1] – olvashatjuk az ötven évvel ezelőtt megjelent Magyar Hírlap hasábjain. 1973-ban, ahogyan idén is, három nagyszerű magyar költő születésnapjának kerek évfordulóit ünnepelhetjük. Ünnepeljük is, méltón emlékezve a kétszáz éve született Madách Imrére, aki az 1862-ben megjelent Az ember tragédiája című drámai költeményével ma is érvényes, az élet értelmével és az ember feladatával kapcsolatos kérdéseket feszeget.
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.