Nem kértem, nem olvastam, nem kedveltem, nem kattintottam, de valahogy rátapadt a közösségi oldalamra egy kamuhíreket tonnaszámra gyártó forrás, és mindennap a közösségi oldal hírfolyamának élére tolakodik. Ez a közösséginek mondott oldal (online-hírforrás) rácáfol mindenre, amit újságírásnak tartunk, ráadásul meglátásom szerint a bűncselekmény kategóriáját súrolja, ha csak már át nem lépte.
Az online-hírforrás jellemzője, hogy sokat ígérő, egy- vagy többmondatos címmel és a tárgyra utaló képpel felkelti az érdeklődést. A cím és a kép azonban teljesen félrevezető: a kattintás után megnyíló szövegben nem arról van szó, mint a felvezetőben, sőt sokszor ellentétes információ rejlik benne. Próbaképpen én is készítettem egy ilyen becsapós felvezetést, hogy megmutassam az átverésre szakosodott honlapok módszerét:
A továbbiakban a közösségi médiában futótűzként terjedő, tehát „kattintásvadász” online-hírforrás címadásait elemzem. (A kiemelések és a nyelvi hibák az eredeti szövegből származnak.)
Az álhírírók vagy még inkább hírtorzítók egyik kedvelt témája: a haláleset. A híres ember („magyar legenda”) halála sokakat kíváncsivá tesz. Valamint a hirtelen és váratlan halál is. És ha rákattintanának, hamar kiderülne, hogy nem is híres emberről van szó, illetve a hirtelen halál valószínűleg nem kimutathatóan tömeges haláleset része. A halálos betegség és az öngyilkosság ugyancsak hívószó a hírtorzítóknak. Főleg, ha „híres” emberrel hozzák kapcsolatba:
A hírtorzítók másik eszköze az ismert emberek nevével való visszaélés. Az ilyen hírek az emberek kíváncsiságára alapoznak:
Azzal, hogy itt is leírom ezeket a manipulatív címeket, remélhetőleg senkit nem indítok arra, hogy utánanézzen az interneten; mert ezek is gátlástalanul visszaélve ismert személyiségek nevével egészen biztosan félrevezető információt tartalmaznak. Persze vannak olyan „celebek”, akik önmaguk is mindent elkövetnek, hogy a bulvárhírek közül ki ne kopjanak, ezért kacifántosabbnál kacifántosabb történeteket találnak ki. Ebben az esetben az álhírgyártóknak nincs is nehéz dolguk, csak továbbítani kell a kamuhírt:
A hírtorzítók harmadik eszköze, hogy a hír valójában igaz, de a felvezető címben nem közlik, hogy mikor és hol történt az esemény. Ugyanis bármilyen borzalmas egy esemény, ha az 10-20 éve történt, és mondjuk, Amerikában, akkor az itt és most már nem érdekes.
Az egyik hozzászólásból tudom, hogy az esemény Mexikóban történt. Csakhogy a „Nagybani” piac egyértelműen, és helyesírását tekintve is Budapestre utal. Nyilvánvaló átverés.
Az álhírtematikában a haláleset után élen jár az időjárás. Az idézett címekben hangsúlyozzák, hogy „ez” itt és most érvényes:
Az idézett címekben szereplő, aktualitást közlő „most érkezett”, a közösséget bevonó „tragikus hírre ébredtünk”, „mindenki összeroppant”, „tízezrek döbbentek le” szerkezetek mind az érdeklődés felkeltésének nyelvi eszközei.
A kíváncsiság és érdeklődés felcsigázásán túl a hírtorzítók az emberek félelmeire is alapoznak. Tematikájukban az egészségüggyel és a nyugdíjjal kapcsolatos téves sugalmazások alkalmasak lehetnek széles néptömegekben félelmet kelteni.
Időben szólok: ezek már a rémhír kategóriájába tartoznak, az pedig a pánikkeltés előszobája. A rémhírgerjesztés és -terjesztés könnyen átválthat pánikkeltésbe, ami köznyugalom elleni bűncselekmény. Időben szóltam!
A Sétatér – szellemvasút a Szamos partján című kézirat készen áll a kiadásra, tartalma hibrid szövegegységekből áll. A könyv tematikája valóban a hattyúk és a kolozsvári Sétatér megörökítése, ám mindez egy tág dimenzióban végigvitt kultúrtörténeti utazás, amelynek során Kolozsvár teljes történelme mellett a magyar és világirodalmi hattyúábrázolásokon át a költő személyes identitáskérdései is fellelhetők.
Szőcs Géza 1983-ban írta Esti ima című versét, a legsötétebb Ceaușescu-korszakban, amikor – 1982-es lefogása után – nemcsak szabadságáért, de életéért is aggódnia kellett. A visszatérő kihallgatások gyakran kínzásokká fajultak, valóságos háziőrizetben élt szülei lakásában; telefonját lehallgatták, minden lépését megfigyelték, s a házkutatások során elkoboztak mindent, amit személyesen fontosnak tarthatott – leveleket, verseket, jegyzeteket. Folyamatosan érzékeltetni akarták vele kiszolgáltatottságát – azt, hogy a hatalom bármit megtehet vele.
Tizennégy éves koromban jártam először Magyarországon, és szinte hihetetlen élmény volt, hogy első utam rögtön Budapestre vezetett. Tudtam, hogy létezik egy ilyen ország, ami nekünk anyaországunk, és amelynek eszményképe szinte jogalapját és bizonyítékát adta identitásomnak, ami néha ellentmondásokkal volt terhes, hiszen nagyon korán megtanították nekem, hogy magyar nemzetiségű ukrán állampolgár vagyok.
Danyi költői indulását a nyelvi fegyelmezettség, a közlés határokat feszegető lecsupaszítása, a fogalmazás már-már kíméletlenségbe hajló pontossága és többnyire a megszólalónak a vers belső működő világától való hideg eltávolodása jellemzi; olyan objektivitás, amely izzik az immanens feszültség(ek)től, ám ezek a „zárt csodák” – ahogyan a kortárs kritikák által sokat tárgyalt mű mondja – a „kéreg alatt” maradnak.
László Gyula ezt írja barátjáról, Németh Kálmánról: „szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a »szép« jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek, pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek, és gyakran érezzük a Megfeszített jelenlétét. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda: a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké.” E megejtően lírai sorok miatt érdemes felidéznünk Németh Kálmán emlékét.
A dualizmus alatt (1867–1918) Szabadka egyetlen katolikus jellegű tanintézete a Miasszonyunkról nevezett iskolanénék zárdaiskolája volt. Az intézet alapítása a Szabadkai Első Nőegylet érdeme. Az egylet a városi árvák gondozását az iskolanővérekre szerette volna bízni, és ebből a célból 1869-ben zárda alapítását határozta el. Az építkezésre szánt adományokat a Római kath. nőiskola-alapítványa néven létesített számlára gyűjtötték össze.
2023 tavaszán mutatták be a Jókai Színházban, Komáromban N. Tóth Anikó A kacagó királykisasszony című darabját. A mű lényegében egy hagyományos sablonokból felépített történet, amelyet próbál valamiféle kerettel körbeölelni. Szerencsére nem is akar több lenni annál, mint aminek készült: szórakozás gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek.
A SZMÍT és a NACE (Nueva Asociacón Canaria para la Edición) megállapodása keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt a júniusban megvalósult kanári-szigeteki Lucía Rosa Gonzáles költő-író és Aquiles García Brito író-költő-irodalomtörténész látogatása. A vendégeket Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke látta vendégül Dunaszerdahelyen.