Nyelvi barangolások, 127.
A szótörténeti szótárak szerint nincs kapcsolat e három szó között; sőt e szótárakban csak a gányol van benne, a gányó és gány nem. A mai magyar nyelvet bemutató értelmező kéziszótárban viszont az alig ismert gányó van benne, és a közkeletű gányol nem. A mai sajtóban viszont már van gány is, ezt pedig egyetlen szótár sem ismeri. Mégis, hogyan kapcsolódhatnak össze? Induljunk ki a leginkább ismert, a mai köznyelvben gyakran használt szóból: gányol. A gányol igét tehát a legújabb értelmező kéziszótár nem tartalmazza. Jelentését így adnám meg:
- Gányol: silány, rossz minőségű munkát végez.
Érdekes, hogy Kálnási Árpád Debreceni cívis szótárában benne van, tehát mintha tájszó lenne:
- Gányol: 1. Nagyjából, hozzá nem értő módon csinál valamit. 2. Földet sárral befröcsköl, bever. Igekötős változatai: begányol, meggányol.
A gányol egy kicsit más jelentésben megtalálható a 19. század közepi Czuczor–Fogarasi-szótárban is:
- Gányol: Valamit sövénnyel bekerít. Kertet gányolni. (Tehát: sövénnyel bekeríteni.)
És itt van utalás a lehetséges távoli eredetére is:
- Gánya. 1. Sövényfonadék, vagyis nagyjából öszvefont vessző- vagy töviskerítés. A héber nyelvben fedez, oltalmaz, innen: körülvett kert, melyeknek hangban és értelemben megfelelő szók az arab nyelvben is feltaláltatnak. Lugossy József a felhangú génye szóval is rokonítja, mely apró tüskét jelent.
De feltételez a szótár egy gány alakot is, amely bizony a most tárgyalt szócsalád alapja lehet:
- Gány: elvont gyöke a gányó, gányol, gánya szóknak.
A legújabb magyar etimológiai (szótörténeti) szótár gyakorlatilag mindkét jelentést tartalmazza:
- Gányol: 1. 1560 utáni adat: begányol, azaz összekuszál; összehány. 2. 1785. évi adat: gyengén, rosszul körülkerít; összetákol.
És a történetét így magyarázza: Fiktív, azaz feltételezett szótőből keletkezett. A tő összefügghet a gamó szó tövével. A végződés valószínűleg -l gyakorító képző. A 2. jelentés lehet az eredeti. A gányó (dohánykertész) szóval való kapcsolata tisztázatlan. Ismeretlen eredetű nyelvjárási szóként él a Nagyalföldön és a Dunántúlon.
A gányol ige után vessünk egy pillantást a hozzá igencsak hasonlatos gányó szóra. Bár inkább csak nyelvjárási, azért a magyar nyelv értelmező kéziszótára is tartalmazza:
- Gányó: (tájnyelvi, gúnyos használatú) dohánykertész.
A Magyar néprajzi lexikon már bővebben tárgyalja:
- Gányó: a dohánykertész dél-alföldi (Szeged környéki) neve. Csúfnév. A dohánykertészségnek, azaz idegen, bérelt földön való önálló dohánytermesztésnek – még ha a termést részelték is – a Dél-Alföldön volt a legkorábbi hagyománya és egyben legszélesebb körű alkalmazása. A dohánykertészet az agrárszegénység hatalmas tömegeit foglalkoztatta, akik – a dohánykonjunktúra ingadozása következtében – bizonytalanságban és időnként nyomorban éltek, távol az állandó településektől, piszkos munkát folytatva. A gányó szó eredete ismeretlen, de eredeti jelentése: szegény, semmirekellő. E jelentése következtében alkalmazhatták a kertészek helyi elnevezéseként. A szó szélesebb, csaknem köznyelvi elterjedését Justh Zsigmond Gányó Julcsa című regénye (1894) segítette, amely a dél-alföldi dohánykertészek életét is bemutatja.
Erdei Ferenc Futóhomok című szociográfiájában is felbukkannak a gányók: „A kertész egzisztenciája mindhárom város határában azonos, a neve is egységes: baromfikertész, paréjkertész, s a szegényebbjét gányónak is nevezik. A szomszédok csúfolják is a palócos beszédű félegyháziakat: az a gányófalu, palócnép, ahol a gyíkra kapával-kaszával mennek...”
De vajon lehet-e kapcsolat a gányó mint dohánykertész, esetleg piszkos munkát végző, semmirekellő, szegény ember jelentés és a gányol ige között? Talán az, hogy a gányók a munkájukat csak nagyjából, ímmel-ámmal végezték? Vagy az, hogy a dohányföldeket alkalmilag bekerítették, „be- vagy összegányolták”? Nem tudjuk. Mindenesetre a gányol szélesebb körben él, például ebben a ma is használatos igekötős alakban is: összegányol.
- Nem csoda, hogy sem a főváros, sem a BKK részéről egyelőre senki sem adta a nevét az összegányolt projekthez. Legalább a villamosok járnak. Ez is valami. (hírportál)
Harmadik szavunk, a most fölbukkant, szótározatlan gány eredete azonban világos, a gányolból lett elvonva. (Czuczor–Fogarasi szerint pedig lehetett egy gány elvont gyök. Az is lehet, hogy az elevenedett fel?) Mindenesetre friss, mai példánk a gány mint melléknévre:
- Igazi barbár, gány munka: képeken Karácsonyék „villamosvonal-felújítása”. (hírportál)
S hogy tovább árnyaljuk a dolgot, van Gány nevű település is a Kisalföldön, Mátyusföld középső részén, az Alsó-Vágmente kistájon a Galánta–Szered vasútvonal mentén. A Földrajzi nevek etimológiai szótára azonban Gány (és Gánt) nevében (szinte mint mindig) szláv személynévre gyanakszik, és még csak véletlenül sem említi, hogy van egy ehhez hasonlatos elég nagy köznyelvi szócsalád: gány, gányó, gányol.
És ilyenkor születnek a találgatások. A Czuczor–Fogarasi héber, arab előzményt sejt, egy másik, az interneten talált vélemény szerint a francia gagne (gányé) szóból ered (jelentése: nyer, megtakarít, keres rajta). A legfrissebb etimológiai szótárunk nem ad választ a kérdésre, de a gamó szó tövét szóba hozza.
A szakirodalomban nincs nyoma annak, hogy a gányó valamely népcsoport neve lenne. A 19. századi őstörténész, Jerney János azonban említi a gányókat. A tahókkal (kéretik nem nevetni) együtt felvidéki magyar népcsoporthoz tartozhattak a barkókkal és matyókkal együtt. A gányókat a hegyvidéki sovány föld nem tudta eltartani, ezért az Alföldre szegődtek dohánykertésznek. A Békéscsaba környéki Újkígyós eredetileg gányófalu volt. Magam is hallottam, még az idén is itt a gányólány (dohánykertészlány) kifejezést.
Él tehát a nyelvjárásban a gányó mint dohánykertész szavunk, ki tudja, hogy van-e kapcsolata a silány, rossz munkát végző „szakember” tevékenységével, aki tehát csak gányol, bár az szinte biztos, hogy a gányol igéből keletkezett a minap a sajtóban a gány melléknév a silány, esetleg kontár munka jellemzésére.
