Nyelvi barangolások (53.)
Kíváncsi vagyok arra, hogy a következő képzelt párbeszédek kapcsán mikor jönnek rá, hol is vagyunk.
– Kérek egy Mozartot... – Most csak Beethovennel szolgálhatunk.
– Ali baba van? – Sajnos nincs.
– Adjon egy virágfrissítőt! – Milyen virágnak kell?
– Kérek egy meggyes mákot! – Melyik süteményre gondolt?
– A gyereknek lesz egy tokaji aszú! – Kérem, 18 éven aluliakat szeszes itallal nem szolgálhatunk ki!
– Raffaellót kérek. – Tényleg, nemrég tűnt el egy a képtárból, de mi biztosan nem árulunk lopott holmit.
– Ugye itt kapható hupikék törpikék? – Nem, csak Spongya Bob kockanadrág van jelenleg.
– Virágméz lesz! – Akkor lesz, ha készítek!
– Van önöknél velencei álom? – Hogyne volna, hányat parancsol? (Nem állom meg, hogy ide ne írjam a kötelező tréfás választ: Ha hányat, akkor köszönöm, nem kérek...)
Vajon rájöttek-e, hogy a párbeszédek eleje hol is hangozhatott el? Könnyítésként most csak a kérdéseket ismétlem meg:
* Kérek egy Mozartot..., Ali baba van?, Adjon egy virágfrissítőt! Kérek egy meggyes mákot!, A gyereknek lesz egy tokaji aszú!, Raffaellót kérek!, Ugye itt kapható hupikék törpikék?, Virágméz lesz!, Van önöknél velencei álom?
Néhányan nyilván sejtik, hogy nem szatócsboltban, azaz vegyeskereskedésben vagyunk, hanem egyetlen boltban, egy nagyon konkrét boltban, ahol mindez egyetlen pultnál kapható. A megfejtéshez segítséget nyújtok egy teljesebb rendeléssel:
– Velencei álom, Raffaello, Mozart...
Akinek ez sem volt elég, annak egy még teljesebb rendelést is bemutatok:
– Háromgombócos lesz, málna, Raffaello, virágméz...
Most már mindenki tudja, aki élt a 2000-es évek elején, hogy nem képtárba, hanem egy fagylaltozóba tévedtünk. A bevezető párbeszédeket csak a tréfa kedvéért találtam ki. Akkor jutott eszembe, hogy régen málna-eper-vanília volt, ma pedig hupikék törpikék-Ali baba–Mozart „kombó”, azaz összeállítás van. Nyilván sokaknak volt már ilyen élménye és van erről véleménye.
Korábban a fagylaltot a fagylaltozóban, legföljebb a gombócdában, Mozartot a zeneműboltban, Ali babát meg a negyven rablót a könyvesboltban vásároltuk meg, a Hupikék törpikéket pedig a tévében néztük. S most az egész fantáziavilág beköltözött a fagylaldába. Furcsábbnál furcsább neveket kapnak a fagylaltok. Reklámcélból persze érthető a fantázianevek alkotása, csakhogy itt már föltehetően a megértés kárára megy. Mert amíg a csokoládé-vanília-citrom világos, érthető, megfejthető, addig a hupikék törpikék mint fagylalt (ezért is írjuk kis kezdőbetűvel), aligha.
Persze van egy motivált, vagyis okkal gazdagodó fagylaltkultúra. Az ok: az alapanyag, az összetevők, a recept. Egy ázsiai ország fagylaltkínálatában ilyesfajta fagylaltok szerepelnek:
*paradicsomos, szalonnás, tintahalas, polipos, csirkemájas, ökörnyelves, nyers lóhúsos, sőt: viagrás fagylalt…
Ízlés dolga. De nálunk is felbukkantak furcsa „ízkombók”: levendula-, bazsalikom-, homoktövis- stb. fagylalt.
Itt tartottam fagylalttörténeti, sőt fagylaltnyelvtörténeti fejtegetésemben, amikor rápillantottam napjaink frissülő fagylaltkínálatára. Itt bizony már cserben hagyott nyelv- és ízléstörténeti tudományom, sőt a fantáziám is. Ilyesféléket kínáltak ugyanis a május eleji „fagyinapra” (merthogy már ilyen is van):
• brownie minitorta fagylalt, pekándiós fagyi, zöldtea-fagylalt, levendulafagylalt, szivárványfagyi, Earl Grey tea fagylalt, kókuszos dinnyefagyi paleo módra, sóskaramell-fagylalt, macaronfagyi
Fagyisétánk következő állomásain még ilyesmiket fedezhettünk föl: unikornis fagyi, banánrágófagyi, katalánkrém fagylalt, sárgarépa petrezselyemmel fagylalt, kecskesajt-cékla fagyi, jégvarázs, rágógumifagylalt, édeskrumplifagylalt, homárfagyi, hisztéria fagyi. Egy újságíró utánajárt, ezt értik rajta: „ránézésre valami vanília alapú, eperöntetes dolog lehet. Nem csalódunk. Elsőre leginkább a sajttortafagylaltokhoz hasonlít a hisztéria, melyet fehér csokiból és tejcsokiból készítenek epres variegatóval (egyfajta öntet), az egész tetején pedig ropogós golyók fokozzák az élményt”. Megtudjuk, hogy a fagylaltnév a gyártó nevére utal. Az írás ezzel nyugtat meg: „A csoki-vanília-puncs szentháromságon túl is van élet, sőt, ott kezdődik csak igazán. Aki ma a fagylaltozók között életben szeretne maradni, de leginkább ki akar tűnni a tömegből, valami extrával kell megnyernie a vásárlókat. Rengeteg üzlet próbálkozik különleges ízekkel, a világban már létezik fokhagymás, szalonnás, polipos, lóhúsból készült fagyi is, de talán mindegyiknél bizarrabb az, amelyiknek anyatej az alapanyaga. Persze nem muszáj minél extrémebb hozzávalókkal kísérletezni, a kifogástalan marketinghez és az ebből fakadó termékértékesítés jelentős növekedéséhez elég akár egy jól megválasztott név is.” Vagyis mindennek mi vagyunk az oka. A fagylaltkedvelők. Csak azt nem tudom, hogy ezt honnan veszik? Fagylaltesszémnek egyébként azt a címet szántam: abnormális fagylaltok… De nem akartam már a címben lelőni a poént.
Végül még egy kis nyelvi fölfedezés. Olvasom, hogy fagylaltevésből mi az országos rekord. Valaki 74 „gömböt” nyomott le egyetlen nap alatt… Arról most ne beszéljünk, hogy akkor valószínűleg milliomos az illető, s ennek az egészségre gyakorolt hatása is kérdéses. 74 „gömb”. Ez a rekord Csongrád vagy Békés megyében születhetett. Ott nevezik gömbnek a fagylaltadagot, máshol ugyanis gombóc. Budapesten van gombócda, ez egy fagylaltozó, a Dél-Alföldön ez is inkább gömbőcde vagy gömbde lenne, ha a fagylaltmesémnek nem itt lenne a vége. A mesének tehát vége, a fantáziának viszont semmi sem szab határt.
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.